9.fejezet-Tétova érzelmek
Jóleső melegség simogatta az arcomat. Kinyitottam a szemem, de a Nap vakító fénye elhomályosított mindent. Oldalra fordultam és így próbálkoztam az ébredezéssel. Hattori mosolygós arcával találtam magam szembe.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Szia!-mormogtam bágyadtan.
Nagyokat ásítottam és a szememet dörzsöltem.
-Hogy aludtál?-kérdezte kedvesen.
-Egész jól. Te?- motyogtam mosolyogva.
-Csak jól aludhatok egy angyal mellett!-nézett mélyen és kedvesen a szemembe. Pirulva néztem a falat és a szívem nagyokat dobbant. Talán szerelmes vagyok Hattoriba? Egyáltalán mi az, hogy szerelem? Honnan tudja az ember ha szerelmes? Eddig soha nem törődtem ilyen dolgokkal... Olyan hülyén érzem magam.
-Jól vagy?-felkönyökölt, hogy jobban lássa az arcom.
-Igen!-vágtam rá.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte megszeppenve.
-Dehogy!-nyugtáztam és a szemébe néztem.
Barna szemeiben valami más volt mint az eddigi 8 évben. Kedvességet, melegséget és főként szeretetet sugárzott. Úgy éreztem ő tényleg szeret...
-Szeretlek!-motyogta és közel hajolt hozzám.
Éreztem puha száját ajkamon. Meleg kezével végig simította a derekamat majd a combomat. Ebben a pár másodpercben úgy éreztem bármit odaadnék csak minden maradjon így örökre! Elhajolt tőlem és félve várta a letolást. Láttam arcán a szomorúságot. Az hitte én nem élveztem. A józan eszem azt súgta volna, hogy ez így nem helyes. De mire ezt kigondoltam a testem már magától mozgott. Számat az övéhez nyomtam és éreztem megértette a célzást. Átvette az irányítást. Visszacsókolt és újból elkezdett tapizni bár most már kicsit bátrabban. Majd újból elhajolt a számtól, de úgy tűnt itt még nem állt meg a dolog.
-Szeretlek!-súgta a fülembe.
Majd egy rövid puszit nyomott a számra aztán az arcomra. Majd tovább haladt a fülem alatt. Aztán a nyakamat kezdte el puszilgatni. De sajnálatos módon itt a dolog félbe szakadt. Pedig szívem már a torkomba dobogott.
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Baisotei.
Észre se vettük, hogy bejött volna a szobába. Én megsemmisülve meredek rá és az arcomat elönti a vörösség. Hattori rá se nézett. Inkább a padlót fixírozta.
-Hattori! Beszélhetnénk?!-szólt fiához és habár ez kérdés lett volna mégis kijelentésnek hangzott.
Hattori csak bólintott és kibaktatott a szobából. Mindig is volt köztük valami titkolózás amit nem értettem.
Vártam egy órát. Az öltöztető nő rám adott egy 20 kilós vasabroncsos ruhát amibe levegőt is alig kaptam. Ellenkeztem volna, de ez a helyzetemben hasztalan volt. Talán ez a büntetésem... Végül úgy döntöttem elsétálok a rejtekhelyemre gondolkozni egy kicsit Hattoriról. Az az érzés amit a szobámba éreztem miközben csókolóztunk egyszerűen hihetetlen és leírhatatlan. Ilyet még soha nem éreztem. Talán ez a szerelem? Minden bizonnyal...
Hosszas tépelődés és gondolkozás után elhagytam a Hitomo birtokot a növényekkel benőtt ajtón keresztül. Lassan, de biztosan haladtam a kis tó felé ami 8 évig a nyugalmat jelentette számomra. Ahogy megérkeztem a gyönyörű tavacskához eszembe jutott a tegnap esti fiú. Vajon ki lehetett? Remélem nem látom őt többet!
A hosszú úttól és a nehéz ruhától teljesen kimelegedtem. Úgy döntöttem kicsit megmosom az arcom. És lehajoltam a vízhez. A sáros és csúszós tóparton megcsúsztam. Próbáltam visszaszerezni egyensúlyom, de hatalmas ruha magával rántott a tóba. Még éppen fel tudtam állni, de ahogy próbáltam kikászálódni a tóból megcsúsztam a mocsaras tavacska alján lévő agyagon és a fejem a víz alá került. Akár egy élettelen farönk úgy estem a tó fenekére. Próbáltam felállni, de a ruhám teleszívta magát vízzel és az eddig 20 kilós ruha immáron 40 kilós súllyal húzta testem a biztos fulladás felé.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.