7.fejezet-Idegen szépfiú

Nem fér a fejembe! Most mit kéne tennem? Egyáltalán ez az egész mit jelent?! Hadüzenet... Miért pont én?! Eddig nem nagyon vettem figyelembe anyám meséit. Úgy tekintettem rájuk mint ostoba mesékre és nem adtam nekik nagyobb jelentőséget. Viszont ez az egész felkavart. Gondolkozásra késztettet. Vajon mi volt igaz és mi volt mese? Lehet, hogy mindaz amit anyám mesélt nekem az igaz volt...

-Kimiko hova mész?-eszmélek fel Hattori hangjára.

-Csak sétálok egy kicsit.-motyogom halvány félmosollyal.

-De este van! Ilyenkor veszélyes kint járkálni.-ellenkezik.

-Gondolkozni szeretnék.-válaszolom távolságtartóan.

-Rendben...-mormogja sértetten.

Elsétál az egyik szekrényhez és kivesz belőle egy kis tört. A tört kihúzza a hüvelyéből és végigméri a pengéjét. Majd visszacsúsztatja a tokjába és felém nyújtja.

-Ezt vidd magaddal.-adja a kezembe majd egy pillantásra se méltat és kisétál a szobából.

-Hogy lehet ilyen bunkó? Még ő van felháborodva!-mormogom inkább magamnak mint a nagyvilágnak.

A szobából nyílik egy faajtó ami a birtok nagy kertjébe vezet. Kinyitom és kisétálok az éji világba. Telihold van. A hold ezüstös fénye megvilágítja az utamat.

A tört a ruhám alá csúsztatom és az agyam kikapcsol. Eszembe jut, hogy még délután itt fogócskáztunk Hattorival. Ennél a bokornál kapott el. Eszembe jut a csók is. Nagyot dobban a szívem. Még soha nem éreztem ilyet. Soha, de soha! Nem mintha lett volna rá időm. Egy folytában képeztem magam, hogy minél erősebb legyek. Hogy megöljem Otonashi Gint. De végül ez a tervem becsődölt. Most pedig itt vagyok célok nélkül.

Eszembe jut amit a fiú mondott. Ha ez az egész boszorkány és vámpír história igaz akkor van egy új célom! Le kell győznöm a vámpírokat. Mindet el fogom pusztítani! Anyám is ezt akarta volna.

Az kezem ökölbe szorul. Próbálom visszafogni feltörő könnyeimet.

-Az aki sír gyenge ember...-motyogom magam elé, de nem bírom tovább!

Ez alatt a nyolc év alatt egyszer se sírtam. Kivéve amikor kiderült, hogy Gin meghalt. Az nagyon letaglózott. De egy mindig elfojtottam az érzéseimet és most nem csak a könnyekre gondolok. Ugyan úgy a boldogságot,szeretetet és düht. Teljesen érzékennyé váltam és most minden érzés feltör belőlem.

Dühös vagyok magamra, mert nem mentettem meg anyámat annak idején. Szomorú vagyok, hogy így történt. Fáj a hiánya. De boldogsággal tölt el, hogy neki már nem kell szenvednie az emberek butaságától. Ha az arcára gondolok bár már homályosak az emlékképek melegség tölt el és hihetetlen szeretetet érzek. Ezért. Az ő kedvéért harcolni fogok a vámpírok ellen. Nem adom fel soha!

Elérkezek a kedvenc helyemre. Egy kis tó amit kis erdő vesz körül. Ez már nem a Hitomo brtok. Igazából el se tudom képzelni, hogy jutottam el ideáig. Végül is mindegy is. A lényeg, hogy itt vagyok.

A tiszta tó tükrében tisztán látszik a kiteljesedett hold. Fénye áldásként száll a földre. Anyám minden teliholdkor elmesélt egy mesét.

„A hold sugarai gyógyító hatásúak. De főleg teliholdkor. A hold sugarai energiával árasztanak el mindent Ha ilyenkor eszedbe jut valaki akár ellenség akár barát csak szeretettet sugározz és kérj rá áldást. Soha ne bíráskodj mások felett mert mind ugyan olyanok vagyunk. Egy csecsemő nem számít, hogy egy koldusé vagy egy nemes család sarja akkor is csak egy csecsemő. Így van ez az embereknél is. Nem számít ki mit mond mi egyenlő rangúak vagyunk. Tégy úgy ahogy te is elvárod a többiektől. Tisztelj mindenkit annyira amennyire neked szükséged van. Ha nem adod meg a legnagyobb ellenségednek azt amit a legkedvesebb barátodtól elvársz akkor ne várd, hogy bárki is úgy viszonyuljon hozzád ahogyan azt igényled. Amit adsz azt kapod vissza.”

Hallom kedves hangját a fejemben és lefekszek a tó melletti kis rét közepére. Újra 5 éves kislány vagyok. Anyámmal fekszünk a teliholdas éjszakában egy virágos rét közepén és a csillagokat kémleljük. Minden teliholdas éjszakán a szabadba töltöttünk pár órát és az élet nagy dolgairól beszélgettünk.

Megzavarja nyugalmamat, hogy egy csobbanást hallok a tó felől. Kinyitom szememet. Még épp látom ahogy a víz fodrozódik. Várok pár másodpercet és senki se bukkan fel a víz alól pedig biztos vagyok benne, hogy valaki beugrott.

Majd hirtelen felbukkan egy fej. Egy fiú. Talán velem egy idős lehet vagy egy kicsit idősebb, de mindenképp tinédzser. A szemünk egymáséba mélyed és sötét mélykék szemében elvész a tekintetem. Szőke haja az arcához tapad a víztől. A vízből kilátszik meztelen felsőteste. Csak remélni tudom, hogy alul nem meztelen. Végigfut szemem erős mellkasán és karjain. Még egyszer se láttam ezt a fiút.

Habár bevallom őszintén nem is sokat járkáltam a Hitomo birtokon kívül Sőt! Egyáltalán nem hagytam el a birtokot kivéve mikor ehhez a tóhoz jöttem. De tudomásom szerint erről a helyről senki se tud.

Az ismeretlen fiú és én meglepetten figyeljük a másik következő reakcióját.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-10-16 11:58:26
  Örülök, hogy megtetszett! és köszi a komit! ^-^
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-10-16 10:42:43
  én nézem mostmár mert eddig nem nagyon tettszett a címe de h beleolvastam egyből megtetszett!!! :D folytatsd hamar!!!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-10-13 16:07:41
  Hát nem sokan írtatok ami azt illeti... :/ Köszi Hana-Chan! :)
• Hana-chan
  2010-10-12 17:49:56
  Ebből is gyorsan folytit:D

Weblap készítés ingyen