4.fejezet-A csók

Teljesen biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekszem. Végig gondoltam az egészet és nincs már semmi értelme az életemnek! A bosszúmat már úgyse tudom teljesíteni. Még az utolsó pillanatokba is anyám arcát látom amint elutasítóan eltol magától és azt mondja soha nem látott még engem. Nagyon fájt az a pillanat, de biztos voltam benne, hogy azt is az én érdekembe tette. A villám közeledett a testem felé. Habár kívülről az egész jelenet gyorsnak tűnhetett, de nekem olyan volt mintha az egész le lett volna lassítva. A villám lassan közeledett felém azután minden elsötétült. Nem éreztem semmit! Hirtelen piros fény jelent meg előttem. Egy kis ideig várok. Bizonytalan vagyok mert nem tudom mi ez az egész. Végre elhatározom magam és megpróbálom kinyitni a szemem. Ahogy kinyitom a szemem érzem, hogy az arcomba süt a nap. Lassan megmozgatom a lábujjamat aztán kicsit felhúzom a lábamat. A földön fekszek egy vastag takarón. Be vagyok takarva egy vékonyabb pléddel és lapos párna van a fejem alá rakva. Még nem ülök fel csak körülnézek fektembe. A szoba ahol vagyok ismerős. Az erős nap a szemembe süt ezért nem látom tisztán a szoba minden zegzugát, de erre nincs is szükség! A szoba ismerős volt! Nagyon is ismerős! Az egész helyiségben két asztalka és három szék állt. Két szék az asztalkák mögött és egy az asztalok előtt. A szoba elég nagy így a többi tér üresen áll. Persze most a szoba nem mutatja megszokott képét hisz én itt fekszek a szoba közepén, de attól még felismertem. Hattorival itt szoktunk tanórákat venni és edzeni. Ez amolyan tanuló szoba. Amíg ezeket átgondoltam és rájöttem, hogy nem a mennyben vagy esetleg a pokolba kerültem már volt erőm felülni. Nagyon szomjas voltam de szerencsémre az egyik asztalra egy kész reggeli volt összeállítva. Egy kecses pohárba víz egy másik kis csészébe pedig tea állt. Mellettük pedig a tányéron házi készítésű kenyér és rákenve vastagon úgyszintén házi eperlekvár. Felálltam és gyorsan odasietek az asztalhoz mert már nagyon éhes vagyok. Először bevedelem az összes vizet aztán elkezdem egészbe begyűrni a lekváros kenyeret a számba. Ezután lehajtom a teát és mint aki jól végezte a dolgát felállok. Ehhez a kis manőverhez 1 perc se kellett. Pont abban a pillanatban ahogy felálltam bejött a szobába Hattori. Az arcán meglepődés látszott, de nem tartott sokáig! Nagy meglepetésemre odarohant hozzám és erősen átölelt. Habár mi úgy nevelkedtünk mint a testvérek soha nem volt megszokott az ölelkezés vagy a testi kontaktus. Mindig volt köztünk távolság és ez így volt jól! Talán azért is pirultam bele ebbe a szívélyes ölelésbe ja és ha ez nem lett volna elég eltolt magától és nyomott egy puszit is az arcomra utána megint szorosan magához ölelt.
-Örülök, hogy életbe vagy! - suttogja lágyan a fülembe és ez már túl sok volt! Eltoltam magamtól és, hogy nagy zavaromban mondja valamit megkérdeztem, hogy mi történt habár tisztán emlékeztem mindenre. Hattori végig simította a kezét a hajamon.
-Beléd csapott a villám és már azt hittük, hogy meg fogsz halni. Minden orvos azt mondta, hogy már nem fogsz felébredni és ha fel is ébredsz akkor valószínű, hogy valami rend ellenség fog fellépni nálad. De itt vagy makk egészségesen! – mosolyog rám szép fehér fogaival. Most, hogy ilyen közel került hozzám csak most vettem észre, hogy mennyivel magasabb nálam. Az évek során nagyon sokat változott, de én észre se vettem. Sokkal férfiasabb, izmosabb és magasabb lett. Most az egyszer férfi ként tekintettem rá. Éreztem, hogy az arcomat elönti a vörös és nem tudok ellene mit tenni.
-Valami baj van Kimiko?-kérdezi lágyan Hattori.
-Nem semmi!-mondom és egyre jobban elvörösödök.
-Ha nem vagy jól nyugodtan pihenj le!-mondja és már fogja a karomat, hogy visszavezessen az ágyhoz és viszont ellenkezem és ennek következtében megbotlunk a takaróban és én elesek ő pedig megtámaszkodik felettem. Megállíthatatlanul elöntötte a vörösség az arcomat. Ezt csak tetőzte, hogy Hattorin nem látszott, hogy le akar rólam szállni. Sőt! A szemembe mélyedt a tekintete. Ez nem az a Hattori akit ismerek. Ez a Hattori más volt! Még ilyenek nem láttam. tíz év alatt összesen nem néztünk ennyi ideig egymásra amíg ő bámult. Aztán legalább öt perc kínos, de mégis romantikus öt perc után Hattori megmozdult. De nem azt tette amire számítottam. Egyenesen felém hajolt és megcsókolt.

Weboldal készítés ingyen