3.fejezet-8 évvel később


-Hé Hattori jössz edzeni?-kérdezem. Imár 14 éves vagyok. Rég történt már az anyám kivégzése, de az emléke még elevenen bennem él. Hitomo Hattori Hitomo Baisotei fia. Egy velem egyidős fiú. Szinte olyan mintha testvérek lennénk. Még annak idején mikor 6 évesen a Hitomo család házába kerültem Baisotei megigérte, hogy felnevel és segít bosszút állni az anyám halála miatt. Baisotei be is tartotta az igéretét. Neveltetett,megtanított harcolni és tanítatott.
-Persze!-mondja mosolyogva Hattori.
-Gyerekek! Van számotokra egy mondhatni jó hírem!-jön felénk Baisotei.
-Mi az?-kérdezem kiváncsian.
-Otonashi Gin, a falu bíroja tegnap este meghalt szívrohamba.-mondja Baisotei.
-Az nem lehet!-mondom meglepődve.-Én akartam elégtételt venni azon a szemétládán!-mondom dühösen.
-Kimiko nyugodj meg!-mondja Hattori.
-Dehogy nyugszok! Te ezt nem értheted! Miért nem engedted egy hete, hogy megöljem Gint? Már felkészültem! Azt mondtad, hogy várunk még egy hónapot! De miért?! Ha akkor megöltem volna akkor minden rendbe lenne!-ordítom Baisoteinek és annyira gühös vagyok, hogy még meg is ütöttem.
-Utálak!!!-orditom és elkezdek szaladni ki a kastélyból. Ki a világból! El mindentől! Az eső zuhogott és villámoktól meg mennydörgésektől zengett a ég. Kicsordült a könnyem. A kis topánkába és a vasvázas nagy szoknyába alig tudtam futni. Elcsúsztam a hirtelen esőbe keletkezett sárba. A rózsaszín és fehér mintázatu szoknyám csupa sár lett. Próbáltam felállni, de nem voltam képes rá. Viszacsúsztam a földre és csak zokogtam. Az eddig felépített életem és a vágyaim most szertefoszlottak. Eddig csak a boszúnak éltem. Csak az éltettet, hogy a falu bíroját, Otonashi Gint, az anyám gyílkosát megöljem. Ez az egy cél lebegett előttem 6 éves korom óta és most ez eltünt. Nincs többé! Nincs értelme tovább az életemnek! Lassan és megfontoltan felálltam. Letöröltem könnyeimet.
-Ideje újra találkoznom annyámmal!-sutogtam bágyattan magam elé. Két alak futott felém a nagy viharba.
-Kimiko!-orditja kétségbeesetten Hattori.
-Kimiko jól vagy?-kérdezi nyugodtan és megfontoltan Baisotei.
-Sajnálom! Sajnálom Baisotei! Nem a te hibád volt, hogy Gin meghalt mégis rajtad vezettem le a dühömet! Sajnálom! És köszönöm amit eddig tettél értem! Nagyon jó volt veled edzeni,játszani és beszélgetni Hattori! Most búcsut veszek tőletek! Majd még találkozunk!-mosolyogtam bágyattan és kicsit arrébb sétáltam.
-Kimiko mit akarsz csinálni? Világgá akarsz menni?-kérdezi ijedten Hattori.
-Ugyan!-mondom én.-Megyek meglátogatni anyát!-mondom mosolyogva.
-Kimiko ne!!!-orditja Baisotei. Talán csak most fogták fel, hogy öngyilkoságott akarok végrehajtani. De ez így van jól! Mindenkinek jobb lesz nélkülem! Felemeltem a kezem egyenesen az ég felé és villámok kezdtek összecsapni. Erősödött a mennydörgés is. Egy nagy villám egyenesen felém tartott és készült becsapódni a testembe. Így lesz ez mindenkinek a legjobb! Már nincs értelme az életemnek!

Weboldal készítés ingyen