9.fejezet-Hoshi érzései
Nem fogok megijedni! Ennél több kell! Elsétálok mellette mintha ott se lenne. Kinyitom a tetőre vezető ajtót.
-Hé oda nem mehetsz be!-rántott vissza.
-Engedj el!-parancsoltam rá nyugodtan ugyanakkor határozottan.
-Te egy kis senki vagy! Nincs jogod itt lenni ilyenkor!-ordította kikelve magából.
-Hagyjuk már ezt a szarságot! Kerek asztal lovagjai vagy mi a tököm?! Szabad országban élünk! Oda megyek és akkor ahova és amikor csak akarom!-förmedtem rá és ettől szemlátomást megtorpant, de ez nem tartott sokáig.
-Kérsz még egy verést?-keménykedett szikrázó szemekkel.
-Kár, hogy nincs itt senki, hogy lefogjon!-húztam fel a szemöldököm.
-Így is megvernélek!-konstatálta remegő hangon.
Valóban? Miért nem próbáljuk ki?-húztam fel hosszú ujjú pólóm ujját tettre készen.
-Velünk van.-szólalt meg mögöttem Hoshi.
-Te tulajdonképpen mit is keresel itt Rina? Úgy emlékszem senki nem hívott!-morfondírozott Isei.
-Tényleg ezzel a szadomazó kurvával akartok barátkozni? Ő egy kattant skizofrén liba!-ellenkezett hevesen Rina.
-Ez semmi! Beszarnál ha látnál beszívva!-mosolyodtam morbidul.
-Na látjátok! Még drogozik is!-hebegte.
-Ha sok pénze van az embernek megvehet olyan dolgokat amikre olyan csóró embereknek mint te nincs pénzük!-húztam fel önelégülten a szemöldököm.
Rina elhúzta a száját majd keserűen eloldalgott. Hoshi és Isei meglepetten meredtek rám. Nem bírtam tovább. Hangosan elkezdtem hahotázni, de úgy, hogy még a könnyem is kicsordult. Nem is tudom mikor nevettem utoljára olyan jót. Talán soha...
-Nyugi nem drogozok. Még cigizni se cigizek.-nevettem továbbra, de annyira, hogy már a falat ütöttem.
-Akkor miért mondtad?-kérdezte értetlenül.
Hát igen! Hoshi nem az értelméről híres.
-Láttad az arcát?! Ezért bármit hazudnék!-tört ki belőlem rohamszerűen a nevetés.
Hoshi és Iesei pedig azon nevettek, hogy én mennyire nevettem. Hihetetlen, de valahogy most jól érzem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy nevetni fogok a suliba és valakik velem nevetnek. Lefagyott az arcomról a mosoly.
-Mit akartok?-kérdeztem komoran.
-Csak beszélgetni...-válaszolta Hoshi.
-Beszélgetni? Ugyan miről?-veszem fel újból ellenszenves arcomat.
-Kérlek ne haragudj! Tudom régen bunkó voltam! És amit tettem megbocsáthatatlan... De szeretném, hogy tudd, hogy nagyon megbántam!-hadarta Isei és meghajolt előttem.
-Ha egy bocsánatkérés mindent megoldana nem lenne szükségünk zsarukra!-motyogtam mérgesen.
-De én tényleg nagyon sajnálom! Mond meg mivel engesztelhetnélek ki! Bármit megteszek!-próbálkozott újra.
-Pörgesd vissza az időt és hozd helyre az elcseszett életem! Nah? Mi van talán nem megy? Chh!-összeszorítottam fogaimat és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Tara mi szeretnénk segíteni! Lehet el tudnánk érni, hogy a többiek ne szekáljanak...-mosolygott kedvesen Hoshi.
-És miért tennétek ez?-kérdeztem lényegre törően.
-Mert szeretnénk ha neked jó lenne!-válaszolta Hoshi.
Talán tényleg segíteni akarnak? De mi van ha ez csak egy trükk? Mi van ha csak több dolgot akarnak tudni rólam majd lejáratni a suli előtt?
-Honnan tudnám, hogy ez nem egy trükk?-kérdeztem félénken.
-Nem tudom...-mormogta cseppet sem meggyőzően Hoshi.
-Figyelj! Mesélünk magunkról cikis dolgokat és te is elmondod a múltad így mindhármónknak lesz biztosítéka... Oké?-kérdezte Isei.
Tetszett az ötlet, de vajon tényleg jó így? Hihetek nekik?
Felmentünk a tetőre.
-Szóval kezdjétek ti!-ösztönöztem őket izgatottan.
-Képzeld el Hoshi 6 évesen egy héten keresztül hercegnő szerkóba járt oviba és azt hajtogatta, hogy ő lány akar lenni! Mindenki azt hitte buzi lesz... Eddig mi is azt hittük, de végül talált valakit.-hahotázta Isei.
-Hé! Fogd be! Csak magadról beszélj!-ordította piros fejjel Hoshi.
-Hmm... Kibe vagy belezúgva?-kérdeztem felcsillanó szemmel.
Soha nem voltak olyan barátaim akiket faggathatnék erről. Bár a lányok ebben a korban sokszor teszik fel egymásnak ezt a kérdést én még soha nem kérdeztem meg senkit és engem se kérdezett meg senki. Így ez egész felemelő érzés volt.
-Előbb válaszolj te! Neked van valakid?-kérdezte határozottan Hoshi.
-Hát...-teljesen elpirultam és eszembe jutott Izumo.
Még mindig nem válaszoltam a kérdésére...
-Értem... Szóval van valakid...-mormogja Hoshi.
-Ezt bonyolult elmagyarázni... De nem járok senkivel. Szóval ki tetszik neked?-kérdeztem felszabadultan.
-Te.-válaszolta egyszerűen és az arca kipirult. Értetlenül meredtem rá. Hogy én?
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.