8.fejezet-Visszatérés

Erre mit kellene mondanom? Még soha senki nem vallott nekem szerelmet és miért pont Izumo?!

Sokat nem gondolkozhattam a dolgon. Izumo gyengéden megfogta az állam és szájon puszilt. A meglepetéstől csak hebegni tudok. Az arcom rikító pirosba pompázott. Izumo arcán pedig csak egy kacér félmosoly villant.

Újból közel hajolt hozzám és most arcon puszilt. Majd kicsit lejjebb csúszik és megpuszilja a nyakam. Érzem leheletét a nyakamon és kiráz a hideg.

Bódulatba esek. Nem tudom, hogy ez, hogy szokták nevezni az emberek. Egyszerűen csak vagyok és kész. Nem is igazán tudom mit teszek. Úszok az árral.

Elhajolt a nyakamtól majd újra a szám felé veszi az irányt. Először csak egy puszit nyom a számra majd megcsókol.

Kezét a derekamra fonta én pedig közben őt ölelem. Eddig soha senkit nem ölelhettem meg. Nem beszélhettem senkivel se a bajaimról. Nem volt mellettem senki. Nem mondta senki, hogy szeret. És most egy nap alatt megváltozott minden! Becsukott szememből könnyek szivárogtak.

Izumo elhajolt tőlem én pedig kinyitottam a szemem. Meglepetten konstatálta, hogy sírok.

-Valami rosszat csináltam?-kérdezte zavartan.

-Ööö... Nem.-motyogtam és felültem.

-Tudod én tényleg szeretlek téged! És azt is komolyan gondolom, hogy feleségül vennélek. De persze gondoltam, hogy te ezt nem akarod.-rázta zavartan a fejét.

-Nem erről van szó!-ellenkeztem.-Én csak... Csak... Izé... Nem tudom!-adtam fel kipirultan a magyarázkodást.

Izumo arcán kedves félmosoly jelenet meg és újból hajolt volna közel a számhoz, de egy kicsit hátrébb húzódtam. Komoran bólintott, hogy érteti a célzást. És nagyot sóhajtva újra a tévére szegezte tekintetét.

-Én szeretlek!-szóltam el magam egy kicsit hangosabban mint szerettem volna.

Izumo meglepetten bámult rám.

-Csak eddig mindig úgy gondoltam rád mint egy testvérre. És... Nehéz ezt most megértenem! Hogy megcsókolsz és ilyeneket mondasz. Kicsit össze vagyok zavarodva.-mosolyogtam bugyután.

Izumo is elmosolyodott.

-Akkor nem csinálok veled semmit még el nem döntöd, hogy hogyan is érzel! De addig testvériesen megölelhetlek?-kérdezte kacér félmosollyal.

Én csak bólintottam és átöleltük egymást. Én a karjaiba feküdtem és így néztünk egy vígjátékot, de nem igazán emlékeszem rá mert hamar elaludtam rajta.

A hétvégén nem jött szóba többet ez az összeházasodós dolog. Néha megölelt és minden reggel megpuszilt,de többet nem tett. Örömmel töltött el, hogy ennyire megértő.

Végül valahogy csak elérkezett a hétfő is. Korán felkeltem. Izumo még aludt. Elkészültem és elindultam.

A gyomromban kis lepkék repkedtek ide-oda. Vajon, hogy fognak állni hozzám a többiek? És a legfontosabb! Isei és Hoshi elmondták a többieknek, hogy örökbe fogadott vagyok? Ha igen akkor mindenki rajtam fog röhögni! Most mit csináljak?

Végül beértem a suliba, de már remegett a kezem. Azt hittem mindjárt elhányom magam.

Ahogy beértem elindulok az osztálytermem felé, de nem volt szerencsém! Hoshi és Isei jöttek velem szembe. Elfordítottam e tekintetem, de még így is észrevettek.

-Szia!-köszönt Hoshi és barátja oldalba bökte.

A folyosón elhaladók minket néztek. Soha senki nem beszélt velem. Főleg egy olyan srác mint Hoshi.

-Ööö... Sz-Sziasztok!-köszöntem határozatlanul. Tudtam, hogy ebből még bajom lesz!

-Jól vagy?-kérdezte Isei és ezen lepődtem meg legjobban. Isei egyáltalán mióta kérdezősködik felőlem?

-Egész jól.-néztem rá meglepetten.

-Majd kaja szünetbe gyere fel a tetőre!-int Isei és elhurcolja Hoshit.

Ez pontosan mit jelent? Miért kéne nekünk találkozni kaja szünetbe? Ráadásul mindenki az osztályába szokott kajálni mivel a tetőre ilyenkor csak a nagymenők mehetnek. Hogy mehetnék én a tetőre?!

Becsengettek és hamar rájöttem, hogy ha így haladok el fogok késni. Futva közelítettem meg a termet. Benyitottam. A tanár már bent volt.

-Bocsánat!-hajolok meg udvariasan.

-Na hát Tara! Már jobban vagy? Mi volt a bajod?-kérdezte kedvesen a tanár.

Érzem mindenki szúrós tekintetét.

-Kicsit megfáztam!-mosolyt erőltettem az arcomra és gyorsan a helyemre ültem.

Végül is nem mondhattam, hogy az osztálytársaim meg még egy pár hülye gyerek majdnem halálra vertek. Ez nonszensz! Főleg, hogy ilyen szemekkel bámulnak rám. Ha beköpném őket csak még jobban utálnának. És az iskolai életem csak még gyötrelmesebb lenne. Kösz inkább nem!

Hamar elérkezett a kaja szünet és már csak kíváncsiságból is fel akartam menni a tetőre! Bár mi van ha megint meg akarnak verni? Egyáltalán mit akarhatnak tőlem? Eddig még senki se hányta a szememre, hogy örökbefogadott vagyok. Lehet, hogy pénzt kérnek a hallgatásukért. Vagy... Vagy... Nem is tudom. Megzsarolnak!

Már a tetőre vezető lépcsőn sétáltam fel mikor elém állt valaki.

-Hova, hova te kis liba? Hát nem haltál bele a sérüléseidbe?-elém áll Rina.

Nem szólok semmit csak próbálom kikerülni.

-Na! Na!-áll elém.-Úgy hallottam ráhajtottál Hoshira! Jobba ha leszállsz róla te kis kurva!-lökött egy nagyot rajtam.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-04 16:34:10
  Köszi mindenkinek! :D Ezek szerint tetszett nektek! XD Szeretek gonosz lenni! Muhaha! XD dh. :) De ha nem így hagynám abba akkor uncsinak tartanátok. Hidjétek el a ti érdeketekbe teszem! :P Igyekszem a folytival! ^^ Mindenkinek köszi! :D
• Rima
  2010-11-03 15:22:15
  Ezek után ÉN mit írjak?! Amit akartam azt leírták előttem. Csak hozzá teszem hogy folytasd GYORSAN. ^^
• Midori
  2010-11-03 14:45:45
  Jaja, mondom, hogy gonosz vagy:S Én akkor is Hoshi-nsk drukkolok. Am, most jöttem rá valamire: Rina X) Ha ellátogatsz az oldalunkra te is megértheted.
• xénia
  2010-11-03 10:31:17
  Én is remélem hogy hamar folytatod!!! Amúgy meg még egyszer köszike!!!(L) :D
• Hana-chan (anime_hanako@citromail.hu)
  2010-11-03 09:45:06
  Az istenért Kimiko! Pont egy ilyen helyen kell abbahagynod?!?!?! Rem nagyon gyorsan folytatod :D
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-11-03 09:35:58
  Nagyon jó lett! A végén nagyon jól megcsináltad, de megint... ilyen helyen hagyod abba?!? szétrobbanok a kíváncsiságtól!!! Csin meg hamar a kövi részt!!!

Weblap készítés ingyen