6.fejezet-Lánykérés

-Ti nem is tudjátok?-néz kérdőn Izumo a két fiúra.

Egyszerre megrázzák a fejüket. Én pedig próbálok valami jó sztorit kitalálni, hogy miért nem tudják az igazságot. Izumo rám néz.

-Áhh jobb ha most mentek!-kitoloncolom a két behatolót.-Mi újság?-kérdezem Izumot és már csak ketten vagyunk a lakásba.

-Mi volt ez az egész?-válaszol a kérdésre kérdéssel.

-Nem tudom mire gondolsz!-rázom a fejem ellenkezően.

-Ez a két fiú tényleg a barátod?-húzza fel a szemöldökét.

-Igen!-bólogatok buzgón.

Látszik Izumon, hogy nem hisz nekem és, hogy tudja, hogy valami nincs rendben, de nem szól semmit. Hátat fordít nekem és visszasétál a konyhába. Én pedig követem.

-Szóval mi újság? Meg tudtál már egyezni a szüleiddel?-töröm meg a hosszas csendet.

-Nem. Még mindig hozzá akarnak adni ahhoz a libához.-nagyot sóhajt.

-Nincs valaki más aki tetszik?-kérdezem morfondírozva.

-Hát...-elgondolkodva maga elé bámul.

Rám néz és megakad a szeme a kezemen.

-Mi történt veled?-kérdezi és a hosszú ujjú felsőmnek az ujját feljebb húzza. Egy zöldes folt éktelenkedik a kezemen. Még a verekedés közben szereztem.

-Csak elestem!-mosolygok bugyután.

-Hogy lehet így elesni?-néz mélyen a szememben.

-Előttem nincs lehetetlen!-nyújtom ki a nyelvem és elhúzom a kezem.

Továbbra is a kezemet figyeli, de nem mond semmit.

-Nincs kedved elmenni vásárolni?-terelem el a témát.

-Nincs pénzem.-vonja meg a vállát.

-De nekem van! Ráadásul nem hoztál magaddal bőröndöt ami azt jelenti, hogy nincs ruhád!-mosolygok.

-Gondolom van jobb dolgod is mint hogy velem vásárolgass! Ráadásul a pénzedet is elköltheted okosabban!-ellenkezik.

-Dehogy! Most úgy sincs más dolgom. Erre az egész hétre megvan az igazolásom így nem kell suliba menne és már amúgy is halálra untam magam! Szóval máris indulhatunk!-fogom meg a kezét és kivonszolom az előszobába. Gyorsan felkapom a cipőm és a kabátom. Izumo is így tesz.

Yukari hangos csaholásba kezd.

-Most te nem jössz!-csitítom kedvesen és elindulunk Izumoval.

-Nincs kedved előbb enni valamit?-kérdezem és szökdécselek mellette az utcán.

Soha nem megyek el senkivel se vásárolni vagy hasonló programokra így most nagyon izgatott vagyok. Eddig csak fejben játszottam le, hogy milyen lehet ha a barátnők elmennek együtt a plázába vagy moziba. De most végre valóra vált! Az örömöm határtalan.

-Felőlem.-motyogja flegmán Izumo.

Olyan mintha egyáltalán nem örülne ennek a kis kiruccanásnak

-Valami baj van?-kérdezem óvatosan.

-Nem! Csak elgondolkoztam!-mosolyog kedvesen.

Ettünk egy pizzát és ittunk egy kis kólát majd megkezdődött a shoping-olás. Vettünk Izumonak 6 pólót, 2 farmert, egy rövid gatyát alváshoz, 10 boxert, 10 pár zoknit, 1 pulcsit, 1 cipőt, 1 dzsekit és még fodrászhoz is elmentünk. Végül hulla fáradtan hazatántorogtunk. És most a konyhában ücsörgünk csendesen.

-Köszönöm!-mosolyog bágyadtan Izumo.

-Ugyan nincs mit!-legyintek.

-Kérsz valamit enni?-kérdezem és bekukkantok a hűtőbe, de teljesen üres.

-Ó még kenyerünk sincs!-és eszembe jut, hogy még mielőtt Hoshi és Isei felbukkant volna le akartam menni a boltba.

Yukari döfköd a hatalmas orrával. Már este 7 óra. Neki is itt az ideje az esti sétához.

-Leviszem Yukarit és elugrok a boltba!-intek Izumonak és felkapom cipőmet.

-Veled megyek!-pattan fel Izumo.

-Nem muszáj!-ellenkezek.

-De én veled szeretnék menni!-mosolyodik el.

-Rendben!-adom meg magam.

Elsétálunk a boltig. Izumo egy szót sem szól hozzám. Ilyen volt vásárlás közbe is.

Besétálok a boltba ő pedig megáll Yukarival kint a bolt előtt. Veszek egy kg kenyeret, egy kis sonkát és két chipset az esti tévézéshez. Majd visszasétálok Izumohoz.

-Jó hideg van!-próbálok beszélgetést kezdeményezni.

-Aha.-motyogja bágyadtan.

-A kezeim majd lefagynak. Kár, hogy ennek a szarnak nincs zsebe.-nézek mérgesen a dzsekimre.-Bezzeg te mázlista vagy!-nézek irigykedve Izumora. Az ő kabátjának van zsebe így kezeit a zsebébe dugta.

Meg se szólal csak kiveszi zsebéből a kezét és megfogja az én szabadon lévő kezemet. Nagy tenyerében elvész az én kicsi kezem. Ahogy meleg bőre az enyémhez ér bizsergés fog el.

-Köszi!-mosolygok rá, de ő rám se néz.

-Izumo mi a baj?-kérdezem szomorúan.

-Semmi!-válaszolja tömören.

-De mióta elindultunk vásárolni szinte hozzám se szólsz. Valami rosszat mondtam?-torkomat fojtogatja a sírás.

-Dehogy! Csak azon gondolkozom, hogy ha valakivel összeházasodnék akkor nem kellene hozzámennem ahhoz a lányhoz.-mosolyog rám nyugtatóan.

-Ez jó ötlet!-megnyugszom, hogy csak ennyiről van szó és nem utált meg.

-Akkor...-motyogja.

-Hm?-nézek rá kérdőn.

-Tara hozzám jössz feleségül?-kérdezi halál komolyan.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

Weblap készítés ingyen