4.fejezet-Váratlan vendégek

Ezt az egész hetet elógtam. Ma péntek reggel van. A fürdőszobatükörbe szemlélem a sérüléseimet és már szinte maradéktalanul felszívódtak. Yukari trapol be a fürdőszobába és dörzsöli fejét a térdem hajlatába.
-Mi az Maci?-becézem kedves hangon és puszit nyomok a homlokára. Ekkor értem meg mit jelez. Megszólal a csengőm.
-Vajon ki lehet az ilyenkor?-motyogom magamba. Nem szokott senki se ilyenkor hozzám jönni. Még csak 8 óra. Körübelül ilyenkor csengetnek be a sulimba szóval a suliból nem lehet senki meg egyébként is ki jönne el a suliból hozzám?! Meg úgy ámlok nem járt még senki se a lakásomba rajtam kivűl. Elhal a csengőszó és megnyugodok. Akárki is volt elment. Leülök reggelizni. Pár perc múlva kopogtat a házmester őreg nénike.
-Tara jól vagy? Légyszíves nyisd ki! Úgy hallotam megsérültél.-hallom rekedtes hangját az ajtó mögül.
Honnan veszi, hogy megsérültem? Kinyitom az ajtót és elkezdek magyarázkodni.
-Semmi bajom! Köszönöm az aggó...-mondom hihetetlen kedveséggel és melegséggel tölt el, hogy aggódik értem, de belém fojtja a hangot az amit látok.
Az ajtómba áll a görnyedt háttu házmester nénike, de mögötte még két fiú áll. Egy barna hajú fiú. Szeme barna, de valahogy keveredett bele egy kis zöld is. Ő Hoshi. Mellette áll a barátja aki egy kicsit magasabb nála és feketés haja van meg zöldes szeme.  Ő az akit Einek hívot és aki olyan jót szórakozott mikor majdnem halálra vertek.
Elönt a méreg.
-Vigyázz!-mormogom Yukarinak. A németjuhász hirtelen előttem terem és fülsiketitő csaholásba kezd. Fogát kivillantva morog és első lábaival toporzékol. Várja a támadást jelentő vezényszót, de valahogy nem jön ki a torkomon.
-Tara.-sikitja a vén házmester és ijedten hátrál két lépést. Az egyetlen akit sajnálok az a házmester.
-Yukari lábhoz!-vezényelem keményen s a kutya még egyszer kivillantva fogait csendben mellém sétál és kutató pillantásokat vet az előtünk álló három emberre.
-Sajnálom nem tudom mi lelte!-mondom kedvesen mosolyogva a házmesterre.
-Ezek a fiatalemberek téged jöttek meglátogatni.-mondja levegő után kapkodva még mindig az ijedségtől.
-Gyertek be!-nézek rájuk tiszteletudóan és mosolyogva. Tudom, hogy a házmester addig nem tűnik el még be nem hívom a két fiút.
-Rendben! Hát akkor én megyek is!-mosolyog nyájasan a házmester és becsukom a lakásom ajtakát.
Hihetetlen dühvel nézek a két fiúra.
-Mit kerestek itt?-kérdezem vészjóslóan.
-Mi csak aggódtunk miattad!-siet a válasszal Hoshi.
-Ő aggódott!-mutat unottan.
-Áhh mindegy is! Akkor itt az ideje a bosszúnak!-mosolygok tetetett kedveséggel.
-Yukari!-hívom magamhoz a kutyát. Halk morgásba kezd és közém és a két fiú közzé áll.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Rienn (rienn-chan@windowslive.com)
  2010-10-13 14:16:06
  Folytit gyorsaaan *w*

Weblap készítés ingyen