3.fejezet-Vegyes érzelmek

Hoshi a gépház mögé kukant és meglepetten látja , hogy ott kuporgok.
-Úúú-mondja és az arca megrándul. -Az arcod te szegény.-motyogja és mintha fájdalmas lenne az amit lát grimaszba rándul az arca. Az államnál fogva kicsit megemeli az arcomat és megnézi a sérüléseimet.
Melegség tölt el mikor azt mondja te szegény, de valahogy legszívesebben arcon vágnám. Végül a düh győz. Eltolom a kezét és felpattanok. Amennyire csak telik tőlem gyilkos tekintettel nézek rá.
-Jaj kössz az aggódást, de menj a picsába!-ordítom és eltorzúl az arcom.-A te hülye haverod találta ki, hogy miért nem kiütőztök velem?!-ennél a pontnál a mellette álló megdöbbent fiúra mutatok.-Leszarlak! Leszarom mindegyikőtöket! Addig foglak titeket gyötörni még úgy nem fogtok érezni ahogy én! Fizikailag és lelkileg is tönkre foglak titeket tenni! Mindenkit! Az osztálytársaimat és a ti osztálytársaitokat! De annyira, hogy azért fogtok könyörögni, hogy halotak legyetek! A földbe tiprom mindegyikőtöket!-ordítom hatalmas dühvel. Levegő után kapkodok. A düh szétárad az egész testembe és most pont erre van szükségem. Úgy érzem én vagyok a legerősebb és senki le nem győzhet. Mind a kette csak megdöbbentek néznek rám és ez még jobban dühit.
-Na mi az nem szólsz semmit?!-tör ki belőlem újra és nagyot lökök Hoshin.-Tiszta szívemből gyűlölek!-mélyen a szemébe nézek és elfintorgok.
Felkapom a táskám és az elejtet telefonom és leviharzok a tetőről. Egész úton küszködök a könnyeimmel. Már biztos, hogy egy igazi barátom se lesz. "Az arcod te szegény." vízhangzik újra és újra ugyan az a mondat a fejembe. Miért mondta azt?! Miért volt olyan amilyen?! Ez csak még jobban ront a helyzeten!
Benyitok a kis lakásomba és Yukari a németjuhász kutyusom köszönt. Sírva ölelem át és mindent elmesélek neki a mai napomról is. Olyan ő mint egy anyuk vagy egy barát. Lehet, hogy még nem meséltem, de mikor 6.-os lettem anyám vagyis a nevelőanyám közölte velem, hogy találtak egy nagyon jó iskolát nekem csak, hogy az az ország másik felébe van. Hogy miért kell másik iskola? Mert szerintük az előző nem volt jó. Így hát 7. év elején átírattaebbe az iskolába és egyebül élek Yukarival. Véleményem szerint a nevelőszüleim csak egyedül akartak lenni az igazi gyerekükkel. De nem panaszkodhatok! Hetente küldenek egy rakat pénz ráadásul nekem csak a kaját kell megvennem mert ők számláról fizeti az összes rezsimet. Mégis hetente küldenek 50 000 Ft-ot és ugyebár ez egy embernek meglehetősen sok. Havi 200 000 Ft. A pénzem el szoktam raktározni. Már egy csomó dugi pénzem van a számlámon. Néha, hogy levezesem a feszültséget elmegyek egy nagy shopingolásra. Egész szép élet csak hogy nincs aki szeretne vagy támogatna kivéve persze Yukarit.
Miután kibeszéltem mindent Yukarinak elmentem lefürödni majd bebujtam az ágyamba. Nem terveztem, hogy holnap megyek suliba így addig aludhattam ameddig csak akartam.

Weboldal készítés ingyen