11.fejezet-Lelkiismeret furdalás

Lázasan zakatolt az agyam, hogy mit kéne tennem? Hogyan kecmereghetnék ki ebből az egészből? Jobb ötlet híján hátrafordultam és elkezdtem sétálni. Oda se figyeltem a lányok káromkodására és szitkozódásaira míg valaki hátulról meg nem lökött. Még erre se akartam reagálni, de mikor már vagy hetedjére löknek meg hátulról akkor már valahogy bennem is felmegy a pumpa!

-Elég már!-ordítom és megfordulok a tengelyem körül.

-Nocsak milyen nagy a pofája!-újra Rina ocsmány képével találom magam szembe.

Igazából nem mondom, hogy nem tudom megvédeni magam mert ez nem teljesen igaz. Egyszerűen csak nem akarok bajba keveredni, de akármennyire közömbös is vagyok a többiek még jobban piszkálnak. És valójában azt én is bevallom magamnak, hogy egy tucat lány ellen még akkor se tudnék győzni ha akarnék.

Kiskorom óta úgy fogom fel a dolgokat, hogy nem kell semmit csinálnom. A legjobb ha sodródom az árral, de ebbe az iskolába ez valahogy nem jön össze. Már az első napon belém kötött Rina és közröhej tárgyává tette.

Kicikizte a ruhámat,a viselkedésemet,a beszédstílusomat és ha ez még nem lett volna elég különféle valós és főként valótlan pletykákat terjesztett rólam és terjeszt a mái napig. Hogy pontosan miért teszi ezt? Sejtés fogalmam sincs róla! Én egyszer nem ártottam neki és úgy gondoltam, hogy ha nem szólok vissza majd egyszer csak abba hagyja. De sajnos csak egyre durvább lesz.

Mikor kitudódott, hogy gazdag vagyok akkor még jobban rákezdett a piszkálásomra. Mikor már az egész iskola megtudta, hogy a családom pénzes pár pénzéhes hiéna próbált velem barátkozni, de csak arra kellettem, hogy fizessem a mozit vagy a kajájukat így hamar elpártoltam mellőlük így ők meg ezért haragudtak meg rám. Azt terjesztették mindenkinek, hogy egy smucig hárpia vagyok és, hogy még azt se értékeltem, hogy ők próbáltak a barátaim lenni.

Olyan nagy baj, hogy nem akarom, hogy csak a pénzem miatt legyenek velem? Soha nem álmodtam arról, hogy legyenek puszi pajtásaim, de azért egy-két őszinte havernak én is örülnék.

Igaz eddig tűrtem mindent, de tudjátok van az úgy, hogy már nem bírod tovább. Eddig csak gyűlt és gyűlt a düh. Mindig visszafogtam magam hátha úgy jobb lesz, de erről már rég lemondtam.

-Nah mi van elvitte a cica a nyelved?-tenyerével aprót ütött a homlokom közepére és ettől minden kötél elszakadt.

Ökölbe szorítottam a kezem és teljes erőmből megütöttem. Igaz, hogy ez végül is nem volt szükséges, mert üthettem volna azután is, hogy ő kezdeményezett, de valahogy így esett jól.

Mondanom sem kell hamar megbántam... Csapatba jöttek a lányok és lökdöstek. Igaz nem fájt vagy ilyenek... Szidtak, szapultak, de fájdalmat nem igazán okoztak. Rina pedig a fájdalomtól a földön fetrengett és pár lány segített neki felállni. Úgy minden összevetve jól éreztem magam ebbe a helyzetbe még valaki erősen gyomorszájon nem ütött.

Kicsit megrogytam és elakadt a lélegzetem. Könny szökött a szemembe és levegőért kapkodtam. Mikor megtaláltam a lányt aki megütött már késő volt. Újból lendült a keze, de most az arcomat találta el. Ez neki jobban fájhatott mint nekem mert hallottam ahogy reccsentek az ujjai és ahogy felszisszent fájdalmába.

Megindultam volna felé, de valaki hátulról a vállamra tette a kezét. Hátrafordultam és Izumo aggódó arckifejezésével találtam magam szembe.

-Jól vagy?-kérdezi. A lányok ettől megtorpannak.

-Persze!-mosolygok rá és buzgón bólogatok.

-Ha még egyszer hozzányúltok mindannyitokat kinyírom!-fordul a lányok felé szikrázó szemekkel.

Ekkora már Hoshi és Isei és ideért. A lányok gyorsan feloszlottak.

-Mi történt?-kérdezi kórusba a két fiú.

Én rájuk se hederítek csak a földet fixírozom és lázasan gondolkozom vajon Izumo mióta lehet itt?

-Mióta vagy itt?-nyögöm ki nehézkesen.

-Az elejétől kezdve.-mondja ridegen.

-Sajnálom. Nem akartam elmondani...-mormogom és végre ráveszem maga, hogy komor arcára nézzek. Könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Gyengéden átölel.

-Eltűnünk innen! Csak mi ketten! Nem kell ezt csinálnod!-hadarja Izumo.

-Nem lehet... Ezt te is tudod! Téged üldöznek én pedig csak akkor kapok pénzt ha itt maradok ebbe a suliba.-rázom a fejem.

Hoshi és Isei aggodalmas arcára nézek és megnyugtatóan feléjük mosolygok. Isei visszamosolyog, de Hoshi még mindig aggodalommal teli pillantásokat lövell felém.

-Nem baj! Majd dolgozom!-próbálkozik tovább.

-Izumo!-torkolom.-Hagyjuk ezt!-mondom ingerülten.

-Tara szeretlek!-megfogja a kezemet és kiskutyaszemekkel mered rám. Majd megcsókol. MEGCSÓKOL! Hoshi és Isei szeme láttára. Ráadásul Hoshi nemrég vallott nekem szerelmet! Elhajol tőlem én pedig vöröslő fejjel meredek rá.

-Ti nem uncsi tesók vagytok?-kérdezi meglepetten Isei.

-Nem. A mostoha uncsi tesója vagyok így nincs köztünk semmi rokoni szál.-válaszolja készségesen és diadalittasan. Hoshi sarkon fordul és elindul a másik irányba. Isei aggódva mered utána.

-Utána megyek!-mormogom és felkapom a táskám.

-Várj!-fogja meg a kezem Izumo.

-Ez most fontos!-rántom ki a kezem idegesen a kezéből.

Pár perces séta után el is kapom Hoshi kezét, hogy megállásra kényszerítsem. Már egészen eltávolodtunk a sulitól.

-Hoshi! Had magyarázzam meg!-kezdek bele.

-Ugyan mit?!-szakít félbe idegesen.-Nem járunk vagy ilyesmi, hogy magyarázattal tartozz.

-Ez nem az amire gondolsz...-kezdenék bele újból.

-Pedig nekem elég egyértelműnek tűnt! És mégis minek magyarázkodol?-szakít félbe újból.

Ez igaz... Miért jöttem utána és miért magyarázkodom? És miért van ez a szorító érzés a mellkasomba?

A tétovázásomra Hoshi újból elindul. A hideg levegő az arcomba csap és az egész testem megremeg. Hoshi keze után kapok.

-Mert fontos vagy nekem!-válaszolom meg a kérdését.

A szívem egyre gyorsabban kezd verni és a fejemet elönti a pír.

-Nem igazán tudom megmagyarázni... Izumora mindig úgy tekintettem mint egy testvérre. De ő kijelentette, hogy el akar venni feleségül vagy különben mást kell elvennie és még nem válaszoltam neki... Igent mondanék, de... Összezavart az amit mondtál és...-nem tudtam tovább folytatni mert a szívem már a tokomba dobogott és féltem, ha folytatom a beszédet a végén még ide köpöm ki a szívem a nedves járdára.

Hoshi csak kikerekedett szemmel mered rám. A csend lassan egyre kínosabb lesz. Hallom a szívem vad kalapálását és csak remélni tudom, hogy Hoshinak fel se tűnik. Majd hosszú szünet után Hoshi belenéz a szemembe és egy ideig eláll a lélegzetem és a szívverésem is.

Kezét a derekamra rakja és magához húz.

-Megcsókolhatlak?-súgja a fülembe. A fejem ha lehet még vörösebb lett és szívem még jobban zakatolt. Komolyan számításba vettem, hogy mindjárt szívrohamot kapok. Szavakat nem tudtam kiejteni, de szendén bólintottam. Az ajka az enyémhez ért és a hideg levegő immár lágy meleg szellőnek tűnt. Csuklómat átfontam a nyakán és visszacsókoltam. Olyan volt ez az egész mint egy szép álom amiből soha nem akartam felébredni. Mégis mikor becsuktam a szemem Izumo arca jelent meg előttem. Akármilyen szenvedélyesen is csókolt Hoshi, eszembe jutott Izumo gyenge csókja.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• tara
  2012-01-19 12:06:39
  nagyonn jóó :DD nagyon várom a fojtatást :):D
• tara (kikibaba@windowslive.com)
  2012-01-19 12:05:49
  nagyonn jóó :DD nagyon várom a fojtatást :):D
• sayuki
  2012-01-03 15:51:37
  ez aztán nem semmi..vajon kihez húz jobban Tara szíve?...hmm.ez elég kusza ügy.:)).várom a folytatást:)de ne legyen szomorú:d
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-02-20 17:28:09
  Köszi Lola! :D Minden tőlem telhetőt megteszek a gyors folytatás érdekébe! :)
• Lola
  2011-02-20 12:59:18
  nagyon jóó (: folytitt hamaaar *-*
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-02-20 11:16:51
  Köszi Mindenkinek! ^^ Igyekszem a folytatással! :D
• Midori
  2011-02-19 20:19:00
  Macsekköröm^^
• koltai7
  2011-02-19 19:19:59
  Nagyon jó lett, csin meg hamar a kövit!!! *.*
• ErizawaNanami (erizawa.nanami@gmail.com)
  2011-02-19 14:40:58
  naon jó lett folytasd hamar, lécci
• xXRiennXx (rienn98@windowslive.com)
  2011-02-19 13:35:25
  Woahh *o* Non jóó lett >w< Tiszta proo vagy máár *w* Folyiit >w<
• xénia
  2011-02-19 13:06:22
  gyorsan folytasd!!!(L):)
• reira
  2011-02-19 12:57:29
  Gyorsan folytasd...:)

Weboldal készítés ingyen