1.fejezet-Bosszú

Sziasztok! A nevem Yuhara Tara. A hajam színe világos barna. A szemem úgyszintén. A szüleim meghaltak egy autóbalesetbe. Én is ott voltam az autóba, de mivel alig lehettem 5 éves alig emlékszek valamire. A baleset után árvaházba kerültem onnan pedig egy fiatal gazdag házaspár hozott ki. Úgy volt, hogy nem lehet gyerelkük így hát örökbefogadtak engem. De sajnos az orvosok rosszul mérték fel a helyzetet és még is csak becsúszott egy baba. Egy aranyos kislány ahogy akarták. Én felejtős lettem. Csak a kicsi foglalta le a figyelmüket. Végülis nem hibáztathatom őket hisz a saját gyereküket érthető, hogy jobban szeretik. De azért mégis fáj.
-Tara! A 8-as kérdésre mi a válasz?-kérdezi a vén matek tanárom.
Épp matek órán ülök. Az általános iskolába ez az utólsó évem. 8.b-s vagyok. Igazűból mindenki kerül a szóbeszédek miatt. Csak az osztályomba lévők szoktak velem pár szót váltani. Egyébként ha lehet nagy ívbe elkerülnek.
-1764-motyogom majd unottan kinézek az ablakon.
-Helyes!-mondja a tanár majd magyaráz tovább.
Sokan úgy gondolják beképzelt vagyok. Hogy azt hiszem én vagyok mindennek és mindenkinek az ura mert a családomnak van pénze. Kilógok a sorból ezér páran irigységből minden féle pletykát szétkürtölnek rólam. Ez alatt az egy év alatt már állitólagosan voltam tetves,diszlexiás,leprás,sárgaházból szabadult és egy lotyó akit felcsináltak. Már megszoktam.
-Jövő órát egy röpdolgozattal kezdjük!-ordítja túl a tanár a zsivajt amit a csengő váltott ki. Mindenki kapkodva pakol be a táskájába. Igyekeznek a következő órára. Mintha börtönből szabadultak volna. Én csak komótosan pakolok. A legjobb barátnők siettetik egymást. Nekem nincs ki sietessen.
Kilépek a teremből és ide-oda siető tizenévesek kavalkádjába kerülök. Belémütközik valaki.
-Bocs!-hallok egy mély fiú hangot és ahogy meglátja, hogy én vagyok az úgy néz rám mintha vissza akarná szívni azt amit mondott.
A fiú aki belém ütközött a legbeképzeltebb, legnépszerűbb és persze legnagyképübb srác akit valaha a föld a hátán hordott.
-Semmi baj!-mondom kedvesen és azért is előveszem a legkedvesebb mosolyomat.
Meglepetten néz rám. Én viszont ügyet se vetek rá sétálok tovább. Ő és a haverjai elöző tesi órán jól fejbe találtak egy foci labdával. Nagyot röhögtek rajtam. Ma itt az ideje a visszavágónak. Az a-s és b-s lányok és fiúk össze vannak vonva tesi órára és a következő tesi. Remélhetőleg kint leszünk az udvaron. A foci pálya és a röplabda pálya szomszédos így lehet, hogy véletlenül fejbetalálom azt a nagyképű divatmajmot. A fogam csikorgatom a dühtől.
Szerencsére időbe beérek az öltözőbe. Gyorsan átveszem ruháimat. Ahogy sejtettem a tanár kiküld minket, hogy röplabdázunk. Ilyenkor egy tanár sincs velünk. Nekünk egy szőke fiatal nő a tanárunk a fiúknak pedig egy kigyúrt barna hajú fiatal szexi férfi. Sokak szerint a két tesitanárnak viszonya van és ilyenkor mikor nem tartják meg rendesen a tesi órakat valahol a tesi tanáriba enyelegnek.
Végre elkezdjük a röpit és engem utoljára választanak mint mindig de nem azért mert rossz vagyok röpibe hanem csak elvből mert senki se kedvel. Enyém az első szerva joga így hát teljes erőmből elütöm a labdát ami pont tarkón találja azt a barmot.
-Mi a francot csinálsz? Akkor menj is érte!-ordítja a háló másik oldaláról a legbeképzeltebb liba akit valaha ismertem.
Nem is értem miért engem közösítettek ki mikor ő sokkal rosszabb nálam. Egy osztályba jár azzal az elviselhetetlen pöccsel.
Elindulok a labdáért.
-Bocsi!-mosolygok újra a képébe a srácnak és felveszem a labdát majd indulnék tovább.
-Shi ez a ribanc dobott meg?-hallok egy fiú hangot majd egy kéz kulcsolódik a derekamra. Egy fiú felvesz a hátára,sajnos nem látom az arcát. Igazából a divatmajom igazi neve Jumonji Hoshi ebből kifolyólag csak Shinek hívják.
-Kötözzük meg és dobáljuk meg labdával hátha megtanulja, hogy az olyan kurvák mint ő jobb ha hallgatnak.-hallom a visszataszitó hangját annak a srácnak aki a derekamat fogja. Igzából már kaptam egy pofon, már löktek el és egyszer állítólagosan véletlenül megrugtak egy labdával, de, hogy két osztály kezdjen el labdával dobálni nem a legkecsegtetőbb ajánlat így elkezdek kapálózni.
-Engedj el!-ordítom vészjóslóan közbe amennyire az erőmtől telik ütöm.
-Nézzétek már, hogy kapálózik!-kajánul nevet.

Weboldal készítés ingyen