2.fejezet-Megalázva

Végül megkötöznek és a keritéshez ültetnek. A lábam is gúsba kötik így nem tudok elmenekülni. Gumilabdákkal,focilabdákkal és röplabdákkal kezdenek el dobálni. Az utóbbi ütése a legfájdalmasabb. Addig nem érdekkel még a lábam és a hasam találják el de mikor egy sújos röplabda az arcomba repül és eltöri az orrom hatalmas fájdalom hasít a fejembe. Térdemre hajtom a fejem, de továbbra is a fejem célozák.
-A feje 100 pontot ér!-halványan hallom egy lány rikoltását.
Már nem bírom tovább, hogy egymás után mindegyik labda az arcomba csapódik így hát megpróbálok felálni és elszökdécselni, de orra bukok.
Erre kitör a nevetés. Minden összefolyik előttem.
-Hagyjátok már! Lehet valami komolyabb baja van!-hallom az idióta Hoshi iritáló hangját és valaki felsegít a földről.
Elönt a méreg. Vállal a földre lököm a fiút majd a mellkasába térdepelek.
-Te hülye idióta barom állat! Ez mind miatta van!-ordítom magamból kikelve és teljes súlyommal a tüdejébe térdepelek.
Nem is tudom, hogy honnan ez a sok energiám. De azonnal elszáll az erőm amikor két erős kar megfogja a hátra kötözött kezemet és felemelnek.
-Te kis ribanc!-ordítja Rina.
Térdre rogyok és közben a két fiú tartja a két kezeme. Rina teljes erejéből a hasamba rug. Megrándulok és próbálok kiszabadulni a fiúk szorításából, de nem megy. A gyomorszájamra mért ütéstől alig kapok levegőt. Újabb ütést mér rám csak, hogy most ököllel üt egyenesen a szemem alá. Igazából egy idő után már nem is érzek fájdalmat. Végül elkötözik a kezemet és a lábam majd mindenki eltünik körülöttem.
Nem tudom mennyi ideig feküdhettem ott az erőmet gyűjtve a felálláshoz. De végül felálltam és most az öltözőbe veszem fel a ruháimat. A fájdalmat az egész testembe érzem. Végül úgy döntök nem megyek több órára hanem felmegyek az iskola tetejére és eszek valamit. Eltöltöm valahogy ott az időt majd ha vége az óráknak hazamegyek mikor már lehetetlenség, hogy bárkivel összetalálkozzak.
Szerencsére sántikálva, de egész hamar felérek a tetőre.
Leülök és magamba mélyedek majd csak úgy hirtelen kitör belőllem a sírás. Halkan zokogok. Legszívesebben kiíratkoznék ebből az iskoláből és elhagynám ezt a várost. De nem futamodhatok meg! Megmutatom nekik milyen a bosszúm!
Kicsapódik a tetőhöz vezető ajtó. Még szerencse, hogy a gépház mögé bújtam, ha esetleg feljön valaki ne vegyen észre.
-Szuper volt a tesi óra!-hallom annak a fiúnak a hangját aki felkapott és megkötözött tesiórán.
- Ei szerintem tulzásba estetek!-válaszolja erre az a nagyképű divatmajom Hoshi.
-Haver az a csaj kattant! Beletérdepelt a tüdődbe.-ellenkezikaz Einek szólitott srác.
-Akkor is! Nem kellett volna ott hagynunk. Remélem nem lett semmi baja.-válaszolja.
-Ne már! Én azt is elleneztem, hogy visszamenjünk az udvarra megnézni, hogy ott van e még. Ez hülyeség! Jobb ha elmegy ebből a suliból. Túlságosan fent hordja az orrát.
-Mert mi lett volna, ha ott fekszik egész végig eszméletlenül! Kár, hogy nem találtuk ott. Kutasuk fel az egész sulit! Muszáj megtalálnunk!-aggodalmaskodik Hoshi.
-Shi te...-nem tudja végig mondani mert kicsúszik a kezemből a telefonom és a zajra mindketten felfigyelnek.
Remegve várom, hogy mi történik ezután. Félek és dühös is vagyok egyben. Félek, hogy újra bántanak. Most mit csináljak?!

Weblap készítés ingyen