5.fejezet-Egy újabb csalódás

Hol vagyok? MI történt? Emlékszem, hogy találkoztam pár fura alakkal. Aztán... Meghaltam volna?

Habár Eiko tudata visszatért kellett egy kis idő, hogy fizikailag is magához térjen. Első érzése a hatalmas fájdalom volt amit a mellkasában és a hasában érzett. Próbált magán uralkodni nehogy kiadjon bármiféle hangot a fájdalom hatására. Pár perc alatt túljutott a fájdalmon és próbált összpontosítani a körülötte lévőkre. Hallott beszélgetés foszlányokat, de nem értette tisztán. Természetesen a szemét még mindig csukva tartotta, hogy ne vegyék észre, hogy magához tért.

-Csak még egy kis idő kell!-hallotta meg egy fiú könyörgő hangját.

Ez a hang ismerős! Ki lehet az?

-Csak pár napot-szólal meg újra.

KEI! Ez Kei hangja... Biztos jól hallottam? Nem lehet más! Szinte biztos vagyok benne, hogy ő az...

Eiko a döbbenettől megfelejtkezett magáról és kinyitotta a szemét. A férfi aki a karjaiban tartja eléggé átlagos. Szeme sötétbarna. Haja világosbarna. Az előtte lévő jelenetet szemlélte így nem vette észre, hogy nyitva van a lány szeme. Gyorsan Eiko is arra pillantott amerre a férfi és meglátta Keit és egy másik férfit. Ezután azonnal becsukta a szemét félve a lebukásveszélytől.

Ez biztos, hogy Kei! Mit keres itt? Miféle időt kér? Egyáltalán mi ez az egész?!

-Nincs több idő!-hallom a férfi rideg hangját.-Kérlek! Eiko már a markomban van!-könyörgött tovább Kei. A tenyerét nézte mintha ott lett volna Eiko. Majd teljes erőből ökölbe szorította a kezét.

-Erre semmi szükség nem lett volna ha nem segítesz neki! A szolgái akiket lefizettünk simán végeztek volna vele és most nem lennénk ebbe a helyzetbe!-nézett végig hatalmas szigorral Kein.

-Így nem volt elég irónikus! Igaz az is jó lett volna ha a barátai ölik meg...-ennél a pontnál morbid félmosoly jelent meg az arcán.-De az sokkal irónikusabb ha ő öli meg a barátait majd öngyilkos lesz a bűntudatól vagy épp én aki olyan jószívű! Akit a barátjának tart! Kinyírom és egy újabb traumában részesítem!-ejtette ki a meghökkentő szavakat Kei a száján szemrebbenés nélkül.

-Tudtam, hogy te vagy a legbrutálisabb bérgyilkos és, hogy szeretsz játszadozni mások érzéseivel, de hogy ennyire...-hangos hahotázásba kezdett a férfi és aki Eikot tartotta az is megengedett magának egy félmosolyt.

Habár a fizikai fájdalmam hatalmas volt. Mégis a szívemben lévő hatalmas űrhöz nem is hasonlítható! És úgy érzem ezt a hatalmas űrt soha senki nem tudja majd betölteni...

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Rienn (rienn-chan@windowslive.com)
  2010-11-24 16:47:07
  Kyaaa *o* Tiszta gyóóó *U* Folytii **
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-22 19:16:31
  Hát igen! Én és a szívtelenségem! De nem lenne elég izgi ha békén hagynám! XD Nem írhatok mindig mosolygós és boldog fejiket! :P
• Midori
  2010-11-22 19:15:56
  Egyre érdekesebb:)
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-11-22 18:02:43
  Nagyon szupika! Azt hittem h Kei jó fej! Szegény lányt nem hagyod békén! De így pont jó!!! Folytit gyorsan!
• Hana-chan
  2010-11-22 17:47:22
  Wao!!! Te nem hagyod ár békén szegény lányt? Mindig csak fájdalmat okozol neki XD Gyorsan folytasd ám, ez a feji teljesen lamaradt :P
• xénia (xenia9@citromail.hu)
  2010-11-22 17:31:43
  köszike a fejit remélem jó lesz a folytatása

Weblap készítés ingyen