4.fejezet-Ellenszenves idegenek

Még egy napja sem ismerem és ilyeneket mond. Meglepődötségemnél még nagyobb a zavarom. Lecibált pólójával letörlöm a vért a nyakáról és közben kifejezéstelen arcát kémlelem. Átguritom arra az oldalra ahol én aludtam, hogy ne a vérbe kelljen feküdnie. Betakarom és csendesen kihátrálok a szobából. Még sötét van odakint, de képtelenség, hogy így elaludjak. A szívem hevesen ver. Csak Kei szavai vízhangoznak a fejembe. A fejembe mint egy kis film újra és újra lepereg az előbbi jelenet Keivel. Aztán egy másik kép villan be. Ahogy Izumi és Gonshiro kést szorítanak a nyakamhoz és a szívemhez. A szavaik újra elhangoznak a fejembe, de most talán még jobban fájnak mint azelőtt. Könnycseppek gördülnek végig az arcomon.
-Ne.... Ne! Nem!-ordítom elkeseredve, hogy a szavakat kiűzem a fejemből.
-Eiko! Eiko!-hallom Kei hangját. Felnyitom a szemem. Az ablakokon már besüt a reggeli fény. A konyhába ülök egy széken és az ebédlőasztalra lehajtva a fejemet alszok. Vagyis aludtam. A szememhez kapok és érzem, hogy az arcom nedves.
-Jól vagy?-kérdezi aggódva Kei.
-Igen...-felelek kicsit bizonytalanul és nagyot ásítok.
-Figyelj nekem most lenne egy kis dolgom... Pár óra múlva jövök! Oké?-néz rám kérdön.
-Rendben!-bólintok.
-De addig nehogy kitedd a lábad a házból!-mondja szigorúan.
-Jól van na!-legyintek. Kei elment. Egy óra múlva a lakás minden zeg zugát felfedeztem és kezdtem magam feletébb uni. Ráadásul Kei egy szót sem szólt arról amit mondott. Úgy tett mintha mi sem történt volna. Ez idegesít. Felveszem a cipőmet és elmegyek sétálni. Kit érdekkel Kei mit mondott! Azt csinálok amit akarok. Nem vagyok kisgyerek! Ahogy sétálok elérkezek egy szűk kis sikátorba. Három ember közeledik felém és gyilkos energiát áraszanak. Visszafordulok, de ott is állnak hárman akik ugyan olyan ellenszenvesek. Egytől egyik fekete ruhát viselnek és a fekete kapusznis pulcsi az arcukba lóg így eltakarva igazi valójukat. Az egyik csukjás hirtelen előttem terem és a szívembe döf egy kardot. Amilyen erősen csak tudom megütöm a férfit és ettől aléltan hullik a földre. A vápmírokkal csak a lefejezés végezhet. Még egy kard közelít felém, de ez most a gyomromba hatol. Igaz, hogy ennyitől nem halok meg, de a fájdalmat ugyan úgy érzem. Még egy kard a tüdőmbe hatol és a fájdalom győz. Elsötétül minden.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-10-23 05:55:44
  Nagyon rövid lett! T.T De legalább így hamarabb tudod folytatni XD csin. meg hamar a folytit!!!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-10-22 16:39:42
  Igyekszem, igyekszem! :D
• Midori
  2010-10-21 16:38:26
  Már mióta várom a folytatást T.T Remélem hamar folytatod.
• Yuki^^ (hargas96@citromail.hu)
  2010-10-21 14:50:12
  Hamar folytit:D
• Hana-chan
  2010-10-21 14:42:07
  Siess a folytivall :DDD

Weblap készítés ingyen