3.fejezet-A vallomás
Kinyitom a szemem és egy kis szobában találom magam. Egy kéz van a derekamon. Gyorsan hátrafordulok és Kei alvó arcával találom szembe magam. Egy nagy franciaágyon fekszünk ketten. Álmában még közelebb húz magához.
-De jó illata van.-gondolom magamban és elpirulok. Kicsit lejebb nyúl és ez már sok!
-Perverz állat!-ordítom kikelve magamból és lerugom az ágyról. Érzem, hogy az arcomat egyre jobban elönti a vöröség. Felhúzom a takarót teljesen az arcomig. Érzem, hogy újra be szeretne mászni az ágyba.
-Ha visszamászol kicsinálak!-vicsorgok rá. A szemem szikrázik a dühtől. Nem törődve velem visszamászik az ágyba.
-Nem hallasz?-kérdezem egyre ingerültebben.
-Nekem az ágyamra van szükségem te pedig már valószínűleg jó ideje nem ettél. Kapsz vért ha végre lenyugszol!-mondja ásítva Kei. Felkapom a vizet. Hogy merészel nekem parancsolgatni?!
-Menj a francba!-mondom és már rugnám le az ágyról, de lefogja a lábamat. Rugnék a másik lábammal is, de azt is lefogja. Egy hirtelen mozdulattal rajtam terem és lefogja mindkét kezemet.
-Nyugodj le!-mondja újra kissé nyomatékosabban. Nem mondok semmit csak abba hagyom a kapálózást. Elengedi a kezeimet, de még mindig felém hajol. Hirtelen felülök és Keit a falnak szorítom. Tényleg nagyon éhes vagyok és már nem bírom türtőztetni magam. Valahonnan sürgősen vért kell szereznem! Előjönnek agyaraim és karmaim. Szemem besötétedik. Egy hirtene mozdulattal karmaimmal kettévágom a Kein lévő pólót. Így szabadabá válik a nyaka és ahogy a póló lehulik láthatóvá válnak kidolgozott izmai. Kissé belepirulok a látványba.
-Biztos, hogy ezt akarod?-nézek rá kérdőn, de annyira szomjas vagyok, hogy ha nemet mond akkor is szívok a véréből.
-Van más választásom?-kérdezi gúnyosan.
-Nincs!-mondom morbid félmosollyal és még jobban a falnak szorítom. Nem akarom megölni Keit. Még szükségem lehet rá. Így nyelvemmel keresek a nyakán egy olyan helyet ahonnan szívhatok vért, de attól még életbe marad.
-Nem harapom át az ütőerét.-gondolom és fogamat belemélyesztem a nyakába. Szomjúságomba vadúl szívom a vérét és az sem érdekkel ha fáj neki! Már nem tudom türtőztetni magam. Kei nem mutat ellenállást. Sőt! Fejét félrebillentve engedi, hogy azt csinálja vele amit akarok. A szám mellett kiszivárog a vér Kei izmos mellkasára. Észbe kapok és elhajolok tőle. Megtörlöm a számat. Méregzöld szemével fáradtan néz a szememben. Szökésbarna haja a szemébe lóg. Gyönyörű látványt nyújt még így fáradtan is. Szeme csillog arcán halvány félmosoly húzódik. Nagyot dobban a szívem. Az éhség még mindig gyötör és a vér szaga ellenállhatatlan, de nem akarom nagyon megcsapolni Keit. Tekintetemet vonza ahogy a vér lecsorog a nyakából a mellkasára onnan pedig a fehér takaróra. Nem bírom tovább tűrtőztetni magam. Az éhség győz. Újra a nyakához hajolok. Kicsivel később csilapodik a szomjuságom és ép eszemre hallagatva elhajolok a nyakától. Kei megszédül úgy kell elkapnom.
-Eiko...-mondja alélten.
-Igen?-kérdezem imáron visszaváltozva.
-Szeretlek...-mondja alig hallhatóan és elájul.
-Mi?-nézek elernyedt testére meglepetten és elpirulva.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.