8.fejezet

Mikami hirtelen megragadta a kezemet és elkezdet futni és maga után húzott. Közben kiesett a kezemből a toll.
-Doi! Intézd el! -ordítja majd húz tovább. –Aya fuss már!
-De! Elejtettem a tollat! –mondom kétségbeesetten és mennék vissza.
-Hagyd azt a szart! A hülye barátodtól kaptad mi? Attól a Rentől! –mondja mérgesen és tovább húz. Megmakacsolom magam és megállok.
-Honnan tudsz erről? Ki vagy te? –nézek rá komoran.
-Az most nem fontos! Gyere! –mondja és húzna tovább, de nem megyek. Kiszabadítom magam a kezei közül és vissza szaladok. Elszaladok Doi mellett is és felkapom a tollat a földről. Minden erőmet beleadom.
-Ren!!! –ordítom és hirtelen fehér burok keletkezik közvetlenül mellettem és megjelenik Ren. Megdöbbenten néz körül és hallom, hogy azt mormogja „Hol vagyok?”. Ekkor nagy meglepetésemre betört az ablak és egy lány állt a folyósón. Szőke hosszú haja lepelként borította hátát. Barnás szeme mélyen az enyémbe mélyed. Az öltözetébe semmi különöset nem véltem felfedezni. Fekete topott visel és hozzá farmert.
-Hirasu Raicho! –mondják egyszerre a fiúk és mindhárman hátrálnak egy lépés és döbbenten néznek a lányra. 16 év körülinek néztem és nem igazán értettem a fiúk miért döbbentek meg ennyire.
-Te ki vagy? –nézek a lányra. A lány elkezd felém közelíteni. Mikami és Ren villámsebesen közém és a lány közé állnak.
-Jahj fiúk ne legyetek már ilyenek! –mosolyog barátságosan Mikamira és Renre és az egyik kezét az egyik fiú vállára teszi a másikat pedig a másik vállára. –Asziszitek meg állíthatok?! – a lány hangja pár oktávval mélyebb lett és dühösen nézett a két fiúra. Akkora erővel ütötte meg mindkét fiút hogy több métert repültek. Len nekicsapódott az ablaknak ami eltört és kiesett az ablakon. Mikami pedig akkora erővel esett neki a falnak, hogy az megrepedezett. Hátráltam pár lépést, de a lány megfogta a kezemet és gyengéden, de határozottan magához húzott és a homlokát az enyémhez érintette. Fura érzés. Nem sokra rá elengedet és szinte összecsuklok. Ren kap el. Azt se tudom, hogy mi történik. Elsötétül minden. Pár percnek tűnik az egész. Felkelek. A saját ágyamban fekszek a saját kis szobámban. Kimegyek és a konyhában anyám vár.
-Mi történt? –kérdezem és ásítok egy nagyot.
-Nem voltál jól a suliba ezért hazakísért három fiú aztán el is aludtál. –mondja anyám és folytatja a mosogató gépbe bepakolást. Sokat töprengtem vajon mi történhetett. Viszont nagyon boldog voltam, hogy láthattam Rent! Elérkezett az este és én lefeküdtem. Legalább három órán keresztül forgolódtam az ágyba mikor halk kopogtatást hallok az ablakomon. Ren kopogtat. Gyorsan kinyitom az ablakot.
-Szia! –mondom izgatottan már több hónapja nem beszéltünk.
-Szia! –mondja szinte unottan. –Öltözz fel! És légy szíves beengednél nem sokáig repdeshetek az ablakod előtt. Kicsit feltűnő. -arrébb álltam, hogy be tudjon jönni az ablakon.
-Miért öltözzek fel? –nézek rá bambán.
-Mert megyünk valahova és gondolom nem pizsibe jössz! –mondja és rám mutat. Kicsit elpirulok és zavar, hogy még melltartó sincs rajtam. Az asztalomon lévő mobilomra nézek és látom, hogy most van éjfél. Kimegyek a fürdőszobába a farmerommal, pólómmal, melltartómmal és zoknimmal és Rent egyedül hagyom a szobámban. Halkan becsukom a fürdőszoba ajtaját és elkezdek öltözködni. Felöltözök és visszaindulok a szobámba útközbe pedig felveszem a cipőmet a folyosóról és halkan bezárom a szobám ajtaját. Leülök az ágyamra Ren mellé és elkezdem a cipőmet felvenni.
-Szóval mi volt az tegnap? Mi történt és ki volt az a lány? –kérdezem suttogva és közben bekötöm az egyik cipőmet. Ren nem válaszol. Várok egy kicsit felveszem a másik cipőmet is és hátra fordulok.
-Mi a baj Ren? –nézek kérdőn Renre. Még mindig nem szól egy szót se csak közelebb csúszik hozzám és átölel.
-Hiányoztál! –súgja halkan a fülembe és erősen magához ölel.

Weboldal készítés ingyen