7.fejezet

Ren több mint egy hónapig nem jelentkezett. Nem jelent meg az ágyamnál és nem jött oda a sulihoz se. Azóta Mikamival se beszéltem. Furcsa volt! Mintha nem is ismernénk egymást. Nem is köszönünk egymásra habár mikor elhaladok mellette érzem, hogy figyel, de ez nem jelent semmit. Immáron ez az utolsó nap, hogy a suliba jövök. Igen! Jól gondoljátok! Egy nap és elkezdődik a nyári szünet! Habár én nem igazán szeretném… Mikamit most látom utoljára és ugyebár Ren is elszivárgott az életemből. Üresnek érzem magam…. Úgy érzem mintha becsaptak volna. Ren azt mondta mikor egy tollat nekem adott a szárnyáből, hogy ha hívom akkor mindenképp azonnal a közelemben terem. Na én azóta mióta eltűnt százezerszer hívtam a toll segítségével, de nem jelent meg. Félek, hogy elveszítem Mikamit és Rent is. Bár nem veszíthetek el olyat ami soha nem is volt az enyém. Már azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy megint kiugrok este az ablakból hátha az segít. De ehhez még sincs elég merszem. Belépek a suli ajtaján. Ki az udvarba és látom az ugrálókötelező kis alsósokat és a nagy izgalommal csevegő felsősöket. Érződik már, hogy mindenki nagyon várja a nyári szünetet.
-Szia Aya! - jön oda hozzám Nanami.
-Szia! –mosolyt erőltetek az arcomra.
-Mizujs? Mit csinálsz majd a szünetbe? –néz rám mosolyogva.
-Még nem tudom… Te?- kérdezek vissza.
-Jaj ne terelj! Miért nem beszélsz meg Mikamival egy randit? -néz rám mosolyogva. Egyedül ő tudja, hogy odaáig vagyok Mikamiért.
-Jaj most mit mondjak neki, hogy bocsi, de….-még jó, hogy a torkomon akadt a szó mert Mikami pont akkor sétált el mellettem. Ahogy elhaladt mellette hátrafordult és a szemembe nézett, de ennyi. Nem mosolygott rám vagy nem köszönt nekem. Csak mélyen a szemembe nézett, de olyan mélyen, hogy belepirultam. Nanami meg csak elkezdett hülyén vihogni. Azt hittem kicsinálom.
-Ez pont jó…. alkalom lett volna, hogy…. megkérdezd! Kár, hogy…. nem mondtad végig!- vihog, de annyira, hogy csak akadozva tud beszélni.
Menj már! Muszáj ezt csinálni? -kérdezem szomorúan.- Mikaminak úgy se jövök be szóval nem akarok hülyét csinálni magamból!
-Úr isten Aya te nem vetted észre, hogy majdnem összeverekedett érted Rennel? Te vak vagy, vagy mi? Ez a srác teljesen beléd van esve! Néha észrevehetnéd a nyilvánvaló dolgokat!- mondja szinte már mérgesen Nanami.
-Tényleg? -nézek rá meglepetten. Habár sejtettem valamit, de még nem fogalmazódott meg bennem, hogy tetszem Mikaminak. De így nézve mindennek volt értelme.
-Te reménytelen vagy! -mondja Nanami lemondóan és elsétál. Ekkor megjelenik Saya.
-Mi volt ez? És miért vagy reménytelen? –kérdezi Saya.
-Semmi! Semmi!-vágom rá hirtelen.
Első órán fizika, de mivel az utolsó órán az évben ezért szabadfoglalkozás van. Azután rajz. A rajz utáni szünet ilyen nagyobb kajálós szünet. Épp fogyókurába kezdtem mert rájöttem, hogy a tél alatt szépen felszaladt két kiló és a fürdőruhaszezonra le akarom adni így ma nem hoztam kaját. Ahogy elnézem, hogy, hogy esznek a többiek megéhezek ezért kimegyek a folyosóra. Kinyitok egy ablakot és élvezem a lágy szél csiklandozását.
-Szia! –egy fiú hangját hallom a hátam mögött. Hátrafordulok és Mikami áll mögöttem.
-Szia! –mosolygok rá barátságosan.
-Jól vagy? –kérdezi barátságosan és a falnak támaszkodik. Elképesztően jól néz ki ebben a pózban. Piros izompóló van rajta ami tökéletesen kihangsúlyozza izmos kezét. Nem olyan izomagy hanem épp elég izom van rajta ahhoz, hogy minden épp eszű csaj utána forduljon.
-Hahó! Aya? Jól vagy? –kérdezi meg és abbahagyja a fal támasztását és egy kicsit közelebb jön.
-Jah persze! Igen jól vagy! És te? –éreztem, hogy szinte leég az arcomról a bőr.
-Én is jól vagyok! –mondja és elkezd nevetni. Még nem igazán láttam nevetni, de most ahogy így elnéztem hihetetlenül aranyosan nevet.
-Min nevetsz? –kérdezem kisé sértődötten mert úgy éreztem azon nevet, hogy elbambultam rajta.
-Semmin! Nem fontos! –válaszolja és már csak mosolyog. Végigsimítja a kezével a hajamat. Egy tincset félrehúz az arcomból és már hajol az arcomhoz.
-Hé Mikami! –hallok egy újabb fiú hang Mikami háta mögül. Mikami összerezzen és leveszi a kezét a hajamról és hátrafordul.
-Áhhh mi az? -mondja zavartan Mikami és látom rajta, hogy elpirul.
-Talán zavarok? –kérdezi szélesen mosolyogva a fiú.
-Nem! Dehogy! Miért zavarnál? –kérdezi még mindig zavartan Mikami. Erre már a fiú nem bírta ki. Hangosan elkezdett hahotázni. Én is elmosolyogtam és már Mikami is mosolygott.
-Talán ezt nem a folyosón kéne csinálnotok! –mondja a fiú most már kisé lecsillapodva. Mikami és én egyszerre pirultunk el.
-A nevem Arita Doi! -nyújtja kezét a fiú.
-Az én nevem pedig Akayasha Aya! –mosolygok barátságosan Doira. Hirtelen fura érzésem lett. Mintha egy kis csövön préseltek volna át. Hirtelen kiürült a folyosó és csak Mikami, Doi meg én maradtunk. Az egész környezet kísértetiesé vált. Úgy tűnik ezt Mikami és Doi és észre vették. Nagyon rossz előérzetem volt így hát a farmerom zsebéből gyorsan és határozottan előhúzom Ren tollát. Minden erőmet beleadom, hogy idehívjam.

Weblap készítés ingyen