4.fejezet

-Ööö szia! Mit keressel itt?-kérdezem.
-Csak jöttem megnézni, hogy ma meg kell e mentenelek!-mondta Ren. Igen! Ren állt az ágyamnál és angyal vagy inkább démon alakba. A szép piros szemeivel engem fürkészet és a fehér haját a lágy szél gyengéde fujta ide-oda. Behúzta a szárnyait és igy valahogy olyan angyalinak tünt. Ahogy rám mosolygot a kedves és egyszerre gúnyos mosolyával. Ellenállhatatlán! Éreztem, hogy az arcomat elöntött a vörösség.
-Aya minden rendben?-kérdezi Ren.
-Persze!-mondom gyorsan és elkapom a tekintetem róla.
-Gondoltam eljövök és megnézem, hogy hogy vagy, de megyek is! Nem akarlak zavarni!-majd elindul a nyitott ablak felé.
-Várj!
-Mi az?
-Nem maradnál még egy kicsit?-kérdezem és megint elpirultam.
-Aya fiatal vagy te még "ahoz"!-mondja nevetve.
-Hülye perverz! Én csak beszélgetni szerettem volna a tegnap estéről! De tudod mit?! Jobb lesz ha elmész! Csukd be magad után az ablakot!-mondom ingerülten és gyorsan visszafekszek és a fejemig felhúzom a takarót, hogy Ren ne láthassa, hogy mennyire elpirultam. Egy kis idő múlva hallom, hogy az ablak becsukódik, de aztán érzem, hogy Ren leül mellém az ágyra. Aztán érzem, hogy gyengéden, de mégis határozottan lehúza a fejemről a takarót.
-Bocs! Csak vicc volt!-mondja és én erre nem tudok mit mondani.-Szóval mit is akarsz tudni?-lassan felülök és addig gondolkozok, hogy hogy tegyem fel a kérdéseimet.
-Hol voltunk tegnap este?-kérdezem lassan.
-Egy másik dimenzióba. Bonyolult lenne most elmagyarázni a dimenziók törvényeit, de a lényeg, hogy több millió vagy inkább milliárd dimenzió van és mi ebből a dimenzióból átjjutottunk abba a dimenzióba.
-És te miért vittél oda engem?
-Hát... Tudod igazából nem én vittelek oda téged!
-Hát akkor?-kérdezem értetlenül.
-Nem tudom, hogy te hogy estél ki az ablakon, de ahogy estél lefele megnyitottál egy dimenziót és én csak segitettem neked átjutni abba a dimenzióba ahol én voltam.
-Ezt nem értem! Én hogy nyithatok meg dimenziókat?! És te miért miért segitettél átjutni abba a dimenzióba ahol te voltál?
-Valószinűleg neked is vannak természetfeleti erőid csak még nem tudod őket használni. Arra hogy miért segitettem neked nem tudom a választ.-mondja Ren.
-Te miért voltál abba a dimenzióba?
-Ezt bonyolult lenne elmagyarázni ráadásul nem is rád tartozik!-mondja kicsit visszautasitóan Ren.
-Értem...
-Most már megyek!-feláll az ágyamról és elindul az ablak felé.
-Várj!
-Mi az?
-Találkozunk még?-kérdezem és gyorsan elfordulok mert érzem, hogy már megint kezdek pirulni. Ren lassan a szárnyához közelit a kezével és egy hirtelen mozdulattal kitép egy tollat a szárnyából. Majd odajön hozzám és a tollat leteszi a párnámra.
-Ha szeretnél velem találkozni csak ved elő ezt a tollat és gondolj rám. Ajánlom, hogy mindig legyen nálad és ha baj van nyugodtan hivj!-mondja és kedvesen elmosolyog majd elindul az ablak felé. Kiugrik az ablakon és utána lassan becsukódik az ablak és elfordul a zár. Ezek után alig tudtam elaludni. Végül valahogy mégis elaludtam, de olyan volt mintha 5 percre hunytam volna le a szemem már szól is az ébresztőóra. Felkele és nincs mit teni iskolába kell mennem még csak csütörtök van és úgy érzem bele halok még ebbe a két napba. Azzal nyugtatom magam, hogy már csak két nap és hétvége, de akkor is alig tudom nyitva tartani a szemem. Végül beérek a suliba késés nélkül. Csoda! A tollat amit Ren adott tegnap este magammal hoztam. Talán még jó lehet, ha félkómásan ablakokból akarnék kiugrani. Nagyon fáradt vagyok és ezt csak rosszabitotta a matek,fizika,föci,biosz és angol órám. A suli kapujából félkómásan vánszorogtam ki.
-Hé Aya te maradsz beszélgetni a suli előtt?-kérdezi Kimiko.
-Persze, hogy marad hisz egész nap kerülte a Ren témát és most már aztán vallania kell!-mondja Saya.
-Hmm... Én is maradok! Kiváncsi vagyok a vallatásra!-nevet Nanami.
-Jaj semmi sincs köztünk! Egyszer találkoztunk mert az uncsitesómnak a pasijának a haverja.-mondom unottan.
-Akkor szabad?-kérdezi Saya felcsillanó szemmel.
-Nem tom! Kit érdekkel!-mondom flegmán.
-Aya te vak vagy vagy lezbikus? Ez a srác nagyon jól néz ki!-mondja Saya.
-Nem az esetem!-mondom.
-Persze! Persze!-mondja Nanami.
-Mit akart tőled tegnap?-kérdezi Kimiko.
-Ááá semmi fontosat!-mondom és azon agyalok mit mondjak mit akart mert a lányok ennyitől nem állnak le. Visszon erre a kérdésre nem számitottam és nem készültem fel.
-Szóval mit is akart?-kérdezi Saya. Hirtelen egy dolog juttot az eszembe és nem is gondolkoztam hanem csak kimondtam.
-El akarta kérni a számod!-mondtam gyorsan és azt kivántam bár semmit se mondtam volna.
-Az én számom?-kérdezi Saya csillogó szemekkel.
-Igen!
-Látjátok én mondtam, hogy bejövök neki! A kis szégyelős nem akarta elkérni a számom.-mondja Saya és pedig legszivesebben leütötem volna. Észre se vettem és a hátunk mögött termett 2 fiú. Az egyik körübelül annyi idős lehetett mint én a másik meg egy-két évvel idősebb. Az idősebbnek barna haja és barna szeme volt a velem egy idősnek pedig barna haja és zöld szeme volt. Én vettem legelőször észre őket. Úgy éreztem valami nincs rendben! Ez a két srác olyan természetfeleti olyan ....olyan....olyanok mint Ren!! Nem emberek! De ez csak egy megérzés volt és semmi több! Igy hát gyorsan elhesegettem a gondolatott, hogy a két srác démon vagy ehez hasonló és visszafordultam a lányokhoz. Bár ne tetem volna! Bár halgattam volna a megérzéseimre és hivtam volna Rent! A két srác odajött hozzánk és leszólitottak.
-Hé kislány te vagy Akayasha Aya?-kérdezi a zöld szemü.
-Igen! Miért?-kérdezek vissza.
-Akkor te most velünk jössz!-mondja a barna szemü és karon ragad.
-Már miért mennék! Nem is ismerlek! Engedj el!-mondom és kitépem magam a kezéből. Erre a srác nagyon dühös lett és nekiszoritott a suli keritésének.
-Ne feleselj te hülye ribanc! Azt csinálod amit mondok vagy adig verlek még mozogsz!-mondta morbit hangon a barna szemü srác és egyre jobban szoritott a falhoz.
-Hagyjad már!-mondja unottan a zöld szemü.-Mindenki téged figyel!
-Engedj el! Nem ismerlek nem ártottam neked úgyhogy hagy békén!-mondom nyugodtan.
-Kuss!!! Velünk jössz vagy megbánod!-mondja még ingerültebben a barna szemü srác és már annyira hozzászoritott a keritésnek, hogy elzsibatt a karom.
-Nem!-mondom ingerülten és nagyot rugtam a lábba közé. Ezután gyorsan hátrébb mentem és elkezdtem kutatni a táskámba Ren tolla után.
-Te kurva-mondja a barna szemü srác és kicsit sántikálva odajön hozzám és kiüti a kezemből a táskát. Megin nekiszorit a suli keritésének, de most a nyakamnál fogva. Egyre jobban szoritja a nyakamat és én nem tudok mit kezdeni vele. Akárhogy rugkapálok próbálom eltalálni ökölel lábbal nem megy! Ráadásul Ren tollát se találtam meg a táskámba! El vagyok veszve....

Weblap készítés ingyen