3.fejezet

-Te? A-Az nem lehet!-mondom és elakadt a lélegzettem.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezi sértődötten Saya.
-Csak találkoztunk egyszer!-mondja Ren.
-Mit jelent az, hogy "Máskor talán ne próbálj az éjszaka közepén szárnyakat növeszteni! Az csak nekem mehet!"?-kérdezi értetlenül Nanami.
-Aki kiváncsi hamar megörekszik!-mondja Ren és karon ragad.
-Bocs lányok, de most egy kis időre elrabolom Ayat!-mondja és félrehúzott. Mikor már hallótávolságon kivül kerültek a többiek akkor elkeztünk beszélgetni.
-Ki vagy te?-kérdezem.
-Hát a megmentőd! Mégis, hogy estél ki az ablakon?-kérdezi Ren.
-Megismétlem mégegyszer a kérdést! Ki vagy te?-kérdezem indegülten.
-Már mondtam! A megmentőd!-mondja Ren mosolyogva.
-Ez nem elég jó válasz! Bocs, de idegenekkel nem beszélek!-mondom ingerülten, de igazából féltem Rentől az ingerült hangnem csak állca volt. Elindulok vissza a lányok felé, de Ren megfogja a kezem.
-Jól van válaszolok minden kérdésedre!-mondja komoran.-Szóval mit akarsz tudni?
-Ugye te voltál az tegnap este?-kérdezem.
-Igen!-mondja flegmán Ren már nem mosolygott.
-Mi vagy te? Egy angyal?-kérdezem.
-Angyal?-Ren ezt a szót különös undorral ejtette ki.
-Mi az? Akkor mi vagy?-kérdezem félve a választól. Odahajol hozzám és a fülembe sugja:
-Pont az angyal ellentéte.-sugja majd elhajol tölem. 1-2 percig merön néztem rá és a szavai vizhangoztak a fejembe. "Pont az angyal ellentéte." Ez semmi jót nem jelenthet gondoltam, de egy szót se tudok szólni. Végül megszólal Ren:
-Hát ha ennyi lett volna akkor én megyek is!-mondja majd sarkon fordul és elsétál. Megkönnyebüléssel hallotam, hogy elmegy, de mégis valamiért egy hang azt sugta bennem, hogy ezt az egészet nem szabad ennyibe hagynom! Igy nagy erőfeszités árán utánaszóltam.
-E-Ezt, hogy érted?-kérdem határozottan, demégis dadogva.
-Úgy ahogy mondom!-mondja komoran és már fordul is el, hogy elmenjen.
-Várj!-mondom és odaszaladok hozzá és elállom az útját.-És mi az angyal ellentéte?-kérdezem, de a választ valahogy mégse akarom hallani. Morbit mosoly jelenik meg Ren arcán. Ettől megilyedtem! Nem sok ideje ismerem Rent, de minden valószinüség szerint ez a legbarátságtalanabb arca. Már azt kivántam, hogy bár fel se tettem volna a kérdést. Ren megint közel hajolt hozzám és most ezt sugta a fülembe:
-A démon!-mondja majd elhajolt tőlem és morbit mosolyával várja a reakciómat. Valahogy úgy éreztem, hogy most nem szabad megilyednem. Ren pont azt várja tőlem, hogy holtsápatan elmeneküljek. Látszik az öntelt morbit mosolyán. Igy hát úgy döntötem, hogy olyan közömbös próbárok lenni vele amennyire csak tudok. Igy hát a leghiggatabb hangomon csak ennyit mondtam:
-Ahha!-még én is meglepődtem, hogy a hangom milyen nyugottnak már szinte flegmának hallatszódik. Ren arcán is meglepetést véltem felfedezni. Igy hát belül öntelten mosolyogtam, de csak belül, ha most elkeztem, volna mosolyogni az rontotta volna az összképet. Végülis már ezalatt a sok év alatt megtanultam elrejtei az érzéseimet. Igy hát ebből a helyzetből is könyen kivágom magam.
-Most mennem kell! Szia!-mondja Ren majd megfordul és esétál. Azt hittem folytatjuk a beszélgetést és mire észbe kaptam már el is tünt. Nem sokminden tudtam meg tőle, de reméltem, hogy még találkozok vele. Véleményem szerint az életem mostanába nagyon unalmas volt. Vágytam már egy kis változásra. Mindig is érdeklődtem a spirituális dolgok, jelenségek iránt. Mégis most, hogymiegismertem Rent egy fura érzés uralkodott el rajtam. Életem során még soha nem remegtem igy mint most. Féltem! Féltem Rentől! Féltem attól, hogy megint találkozzunk, de valamiért mégis reméltem, hogy találkozok még vele! Talán úgy fogalmaznék, hogy a józan eszem azt sugta, hogy mesziről kerüljem el viszont a sziven azt, hogy még muszály vele beszélnem. Ezt a kis gondolkozásmenetemet megzavarták a lányok:
-Te ismered Ren?-kérdezi Saya.
-Honnan ismered?-kérdezi Nanami.
-Miért nem szóltál nekünk róla?-kérdezi Kimiko. Nekem ez a sok kérdés túl sok! Nem birom már a többiek társaságát! Csak egyedül akarok lenni és elgondolkozni mindenen.
-Bocs lányok, de nekem most haza kell mennem!-mondom majd meg se várva a válasz sietek el. Egyszerűen nem tudtam mit válaszolni a kérdéseikre. Alapvetően nagyon jól tudok hazudni, de most valahogy nem ment. Hazamentem és minden úgy történt mint egy rendes nap. Tévét néztem, gépeztem,tanultam,olvastam,rajzoltam és ami nem volt hétköznapi az, hogy feszt arra az álomra mármint a tegnap este történtekre gondoltam. Aztán lefeküdtem és próbáltam elaludni. Körübelül 1 órát forgolódtam az ágyamba azután elaludtam. Este arra keltem, hogy a szél lágyan simogatta az arcom. Most nem volt olyan erőteljes mint tegnap este mikor az ablakba gugoltam, de emlékeztem hogy nem nyitottam ki az ablakot igy hát gondoltam megnézem mi folyik itt. Résnyire kinyitottam a szemem. A szobám plafonját bámutam egy ideig még kicsit meg nem ébredtem aztán lassan feltápászkodtam és az ablak felé néztem. Nem kellett az ablakig elnéznem ahogy feltápászkodtam láttam, hogy egy fura alak az ágyam mellet áll. Eddig nem is tudom miért nem vettem észre.
-Szia Aya! Felkeltettelek?-kérdezi és habár az arcát nem láttam teljesen a hangja lágy és megnyugtató volt.

Weboldal készítés ingyen