27.fejezet

Hosszas csönd után Ren elindul a sötét udvaron a főépület felé. Nem tudom mit kéne tennem... Jobb híján tisztes távolságból követem.

Mikor visszaérünk a bejárathoz már mindenki minket vár.

-A vezetőnek kéne az elsőnek lenni!-ordít rá Kazumi Renre.

Zöld szeme szúrósan méreget engem.

-Kuss legyen!-szólja le Ren meglepő brutalitással.

-Te kis pöcs! Hogy beszélsz a nővéreddel?!-a lány emeli az öklét, hogy megüsse Rent.

-Nyugi szivi!-ragadja meg a lány kezét Haranobu.

Kazumi durcásan mered Renre, de elhallgat. Mindenki ott áll körülöttünk. Még Echikot is megtalálom a szememmel. Úgy látszik ő is engem figyel. Bársonyos kék szeméből csak úgy szikrázik a gyűlölet. Szőke haját félrelöki a válláról és keserűen elhúzza a száját mintha azt akarná mondani, hogy mindjárt elhányja magát csak a látványomtól is.

-Mindenki itt van?-kérdezi Ren, de közbe már valami kódot ír be az ajtó melletti riasztó szerűségbe.

-Ja! Már csak ti hiányoztatok!-vet rám egy szúrós pillantást Kazumi.

Ren csak bólint és amikor végez a kóddal kinyitja az ajtót. Az ajtót egy fehér ködszerűség veszi körül. Akármennyire próbálom nem látok át a ködfátyolón.

-Mindenkinél van fegyver?-kérdezi flegmán Ren.

Mindenki bólint. Nálam természetesen semmi fegyver sincs, de nem merek megszólalni. Ren egy tétova pillantást vet rám. Majd megfordul és elindul az ajtó felé.

-Doppo vigyázz Ayára!-parancsolja félvállról és besétál a ködbe.

-Anyádnak parancsolgass!-mormogja Doppo aztán Ren után megy. Majd őket követte Neji és Haranobu. Bemagoltam a csapatbeosztást így tudom, hogy ők a csapatfők. A házirend szerint nekik kell előbb bemenniük az ajtón aztán a csapat többi tagjának sorban.

Ezután jön Toshio. Már el is tűnt...

-Vigyázz magadra!-súgja oda nekem Otani és Yukival kézen fogva besétál az ajtón.

Majd jöttek a többiek sorjában. Doi. Hatsumi. Azóta mióta veszekedtünk nem is néz rám. Pedig hosszasan pásztázom és gondolatban tucatnyi sajnálomot küldök felé. Ha igaz amit mondott gondolatolvasó révén ezeket hallja is. Vagyis csak reménykedek benne, hogy hallja.

Ezután ment Dren. És most jövök én. A szívem hevesen ver. Kezem megizzadtak. Nagy levegőt veszek majd besétálok a ködbe.

Először egy üres térbe érkezek. Minden vakító fehér. Majd ahogy lépek egy lépést újra a valóságba vagyok. A fehér ködszerű massza mögöttem van. Sokkolva meredek rá. Echiko kilép a ködből és felsőbbségesen félrelök.

Feleszmélek és körülnézek. Egy parkban vagyunk. Ismerős. Ez a szülővárosom! Nyugalom áradt szét a testemben amint meglátom az ismerős környezetet.

Mikor már mindenki megérkezik Ren int, hogy kicsit kószálhatunk a parkba, de fél óra múlva újra itt találkozunk és csapatokba elindulunk járőrözni. Mindenki megtalálja a társasságát csak én érzem magam egyedül. Elindulok egy ismerős ösvényen a sötét parkban. Régen itt halálra rémültem volna, de mivel már tudom, hogy vámpír vagyok és erősebb az embereknél hirtelen elszállt minden félelmem a sötétséggel és a többi immár hülyeségnek tartott dologgal kapcsolatban. Biztosan lépdelek a kis ösvényen. Hallom, hogy valaki közeleg felém. Megrezzenek ahogy léptére egy kavics félregurul az út szélére.

Biztos egy ember aki most sétál hazafele a munkájából! Hisz esélytelen, hogy valaki a csapatból utánam jött.

-Szia!-hallok magam mögött egy irreálisan kedves és ismerős női hangot. Nagy levegőt veszek és hátrafordulok.

-Szia!-egyenesen belenézek sárgásbarna szemébe.

-Csatlakozhatok?-kérdezi még mindig kedvesen.

Ugyan miért akarna csatlakozni hozzám? Megint a fejemhez akarja vágni, hogy mit tett Rennel és mit nem? Azok után amiket mondott nem tudom eldönteni, hogy utál-e vagy sem. Tétovázásomat biztos észrevette és fájdalmasan rám mosolygott jelezve, hogy teljesen ártalmatlan. Tétován bólintottam, de még mindig bizonytalanul pásztáztam minden mozdulatát.

-Köszönöm!

Csendbe elindulunk az ösvényen immár ketten. Néha egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy Hatsumi mit gondolhat! Most is csak maga elé réved és csendben igazodik lépteimhez. Nem értem mit keres itt mikor egyértelműen kiderült, hogy riválisok vagyunk. Mindkettőnknek Ren kell! Ezen nincs mit ragozni.

-Sajnálom!-mormogja az orra alá.

-Mi?-kérdezek vissza. Igazából hallottam mit mondott, de egyszerűen nem tudok hinni a fülemnek.

-Sajnálom!-ismétli meg fennhangon.

-Semmi baj!-rázom meg a fejem ledöbbenten.

-Én...-kezd bele, de elcsuklik a hangja. Szeme csillog az elfojtott könnyektől. Kezével beletúr bársonyos és tökéletes hajába.

-Feladom Rent!-mondja ki nagy nehezen mintha azt jelentette volna be, hogy halálos beteg. Szeméből könnyen buggyantak ki. Tudtam, hogy amit most fogok tenni nagyon meg fogom bánni, de úgy éreztem ez a helyes.

A hűvös őszi szél végigsiklott a fák ágai között táncra perdítve a leveleket. Lassacskán a hold elé kúszott egy kövér felhő eltakarva a fényt a földtől. Két fiatal sétált egyenletes tempóban a fák között. A fiú idegesen kémleli a lányt.

-Echiko.-szólítja meg a morcos szépséget.

-Fogd be Doi! Nem vagyok kíváncsi a lelki fröccsödre!-szólja le a lány vitát nem tűrő hangon.

Echiko és Doi mögött megjelenik egy csuklyás alak.

-Srácok ti semmit se változtatok!-mondja gúnyos hangon és széles mosolyra húzza száját. Kivillannak hatalmas metszőfogai.

A két fiatal megdermed. Echiko könnyes szemmel fordul hátra.

-Mikami!-síkoltja elhaló hangon.

A csuklyás fiú hirtelen rátapassza kezét a lány szájára.

-Csend!-mordul rá a szőke szépfiú.

Echiko könnyes szemmel bólint.

-Mikami te élsz.-Doi ledöbbenten mered a sötét alakra.

-Tudósnak kéne menned! A reakciód sokat gyorsult mióta utoljára találkoztunk.-gúnyolódik.

-De ez, hogy lehet?-szólal meg Echiko is mikor Mikami leengedi kezét a szájáról.

-Erre nincs idő!-förmed rájuk.-Segítenetek kell a tervemben!

-Milyen tervben?-kérdezi értetlenül Doi.

-Ugyan az mint eddig! Van pár változás amit majd Drennel megbeszéltek. Szóval benne vagytok?-Mikami arcán morbid vigyor jelenik meg és metszőfogai még jobban kirajzolódnak. Vörös szemében gonoszság csillan.

A két fiatal komoran és mindentudóan bólint. Majd a csuklyás fiú olyan gyorsan eltűnik ahogyan feltűnt.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• ...
  2012-01-05 21:45:24
  nemááááár!!! mijen alljas ez a Mikami!!! mire készül?!tudom tudom!-majd a kövi részben megtudom, de ojan kíváncsi vagyok:)). és...ááááh, Aya miért nem hagyta hogy Ren megcsókolja?! mármint tudom hogy miért de ez ojan...ojan!!!!ááájj erre nincs is szóó!!:)) hablágyolok itt össze vissz, inkább csak annyit hogy fojtasd hamar mert ez nagyon érdekes :DDDD
• kimi
  2012-01-04 13:11:35
  legjobb fanficc :DD.ez a kedvencem!!nagyon érdekes.latám mi van irva a főoldalra.azért remélem a nekomimihez megjön az ihlet:).O.Oááá ez ojan vagáány, folytasd léciiiiii:ddd
• sayuki
  2012-01-04 00:05:30
  folytasd gorsan!!!áááh már ojan kíváncsi vagyok!!elég zavaros most minden úgyhogy hamar folytiiit:ddd.már alig várom xD
• Zsófi (becenév: Hachi) (troppzsofi@gmail.com)
  2011-09-21 12:31:48
  Folytasd,folytasd,folytasd,légyszi,légyszi!!!!
• Beuss /fanfiction rajongó és író/
  2011-04-30 20:04:08
  Folytaasd léccives *o* engem nagyon érdekel ez a Nakomimi. És büszke lehetsz magadra ,mert ez az első olyan fanfiction ,amibe teljesen el tudtam merülni. Tehát a zenén és a Nekomimi-n kívül nem érdekelt semmi. Szerintem még az se ha ki gyulladt volna a lakás.
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-04-10 09:36:55
  Oksi! :) Köszi a komit! :D
• Reira
  2011-04-10 07:26:31
  Gyorsan folytasd!:)

Weblap készítés ingyen