26.fejezet

-Akkor most mindenki induljon el őrjáratozni!-utasít minket Emi miután felsorolt minden csapatot.

A nagy tömeg hömpölyögni kezd az udvar felé. Onnan pedig a főépülethez megyünk. Jobban mondva a bejárathoz. Mindenhonnan izgatott suttogások és elfojtott nevetések hallatszódnak.

-Végre egy kis harc!-csillan fel a mellettem jövő fiú szeme.

-Már erre várok alsós korom óta!-sikongat egy lány pár méterre tőlem.

Kicsit összezavarodok ebben a nagy kavalkádban. Megállok és körbe forgok a saját tengelyem körül, de nem látok senki ismerőst. A sötét éjszakában ez a sok fekete ruhás tinédzser biztos bizarrul nézne ki, főleg egy idegen szemszögéből. Így visszagondolva a házunkba lakó házmester biztos egy szekta csoportnak nézett volna. Erre a gondolatra halványan elmosolyodok.

-Mit állsz itt?! Már mindenki elment!-ragadja meg a karomat egy erős kéz.

Lábamat megvetem és nem mozdulok. Most veszem észre, hogy még én elbambultam minden fekete ruhás diák eltűnt a sötétbe és a hangok is elhaltak.

Hirtelen nem ismerem fel a fiút, de amint jobban szemügyre veszem azonnal felismerem hollófekete haját.

-Ren...-motyogom.

Csak megáll és kezemet még mindig erősen fogja. Nem mondanám, hogy szorítja, de érzem kezeiben az erőt. Farkasszemet nézek a hátával.

A csend már kezd kínossá válni. Nem tudom mennyi ideig állunk már itt, de már teljesen lefagytam. Hideg van.

-Fázol?-kérdezi halkan.

-Egy kicsit.-hazudok, habár már ráz a hideg.

Elengedi a kezem és a dzsekijét a vállamra teríti. Így akarva akaratlanul egymással szembe kerülünk. Ren sötétzöld szemeiben szomorúság csillog. Kezét a vállamról a derekamra ejti. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Biztos, hogy ő is hallja! Persze, hogy hallja hisz démon vagy mi! Bár megállna a szívem! Ez olyan ciki!

Tekintetem lesütöm és a cipőjét pásztázom. Egyszerűen nem tudok a szemébe nézni.

Fejét a vállamra ejti. A szívem kihagy egy ütést és megállíthatatlanul elvörösödik az egész arcom.

Olyan közel van, hogy érzem az illatát. Valamilyen sprét vagy parfümöt használhat, de nem túl nagy mértékben mert csak ilyen közelségből érzem. De az illata nagyon kellemes.

Fejét elfordítja a vállamon.

-Sajnálom!-suttogja. Nem mondhatnám, hogy a fülembe, inkább a nyakamba. Érzem leheletét a nyakamon. Akaratlanul is megrándulok és kiráz a hideg.

-Nem... Semmi baj.-motyogom szaggatottan. Teljesen hülyén érzem magam. Ennyire még senki se hozott zavarba.

Egész közel hajol hozzám és egy aprócska kis csókot nyom a nyakamra. Mikor elhajol a nyakamtól még mindig érzem ajkainak nyomát a bőrömön. Mintha beleégett volna a húsomba is.

Újból belenéz a szemembe, de már nem engedi, hogy kerüljem a tekintetét. Kezével gyengéden felemeli az államat, hogy csak őt nézzem.

Szemében kedvességet és szeretetet vélek felfedezni. Még soha nem láttam ilyen vágyakozva nézni. Arcán egy halovány és bizonytalan, kedves, de zavart mosoly húzódik. Az ő arca is egy kissé pirosabb mint a megszokott, de valószínűleg én sokkal vörösebb vagyok.

Kezét leveszi a államról és az arcomból félresöpör egy hajszálat.

-Szép vagy!-bókol.

Ezt már végképp nem bírom! Fejem újból leszegem. Még nem láttam Rent ilyen kedvesnek.

-Szeretlek!-hallom kedves hangját.

A meglepettségtől felkapom a fejem és a szemébe nézek. Szája az enyémhez közelít. Mindjárt megcsókol! Már csak pár centi! Becsukom a szemem.

Eszembe jut Hatsumi eltorzult arca és az amit mondott:

„Én engedtem neki, hogy a több száz barátnője mellett még engem is dugjon és azt csináljon velem amit csak akar és miután megkapta amit akart le se szart!”

Mi van ha engem is csak arra akar? Ötlik fel bennem és automatikusan felnyitom a szemem. Már mindjárt megcsókol.

Hirtelen elkapom a fejem. Meglepetten néz rám. Én is meglepődöm a viselkedésemen.

-Nem tudtam, hogy nem akarod...-motyogja Ren zavartan és elfordítja a tekintetét.

Ordítanék, hogy de igen is akarom! De nem akarom, hogy azzal a szájjal csókoljon meg amivel már olyan sok lányt. És egyáltalán honnan tudjam, hogy velem nem úgy fog bánni mint Hatsumival?!

Akartam valamit mondani neki. Az arcára mély szomorúság ült ki, de egyszerűen nem tudtam megszólalni. A féltékenység és bizonytalanság úrrá lett rajtam és csak bűntudatosan figyeltem Ren csalódott arcát. Másra nem voltam képes.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Nóra
  2011-04-03 06:18:41
  Nagyon jó lett!!!
• Nóra
  2011-04-03 06:16:27
  Folytasd Lécci!!!!!!!!!!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-26 15:53:59
  Rima: Köszönöm! :) Koltai7: Köszi! :D Igyekszem a folytatással! =)
• koltai7
  2011-03-25 18:49:45
  Nagyon jó lett! Sztem is minden benne van ami kell! Teljesen beleéltem magam és már szinte nekem is bűntudatom támadt, ahogy végig olvastam! :D Csin meg hamar a folytit! :)
• Rima
  2011-03-25 17:09:26
  Nem tudom, nekem valahogy pont elég hosszú volt, ebbe a fejezetbe nem is kellett, más csak ami benne volt. ^^
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-25 12:49:56
  Köszi! ^^ Még ezen a héten lesz 2 fejezet! :)
• Reira
  2011-03-24 20:47:54
  Hamar folytasd!:)^^
• Midori
  2011-03-24 20:28:55
  Olyan rövid lett :´S De a lényeget jó részletesen leírtad^^ Jó lett^^

Weblap készítés ingyen