24.fejezet

A testembe egyre csillapodik a fájdalom és Doppo is elhajol tőlem.

-Aya!-ordítja kétségbeesetten.

-Jól vagyok...-mormogom, de a fejem zakatol.

Behunyom a szemem és mikor kinyitom hirtelen minden más lesz. Belátok Doppo bőre alá és látom ahogy folyik a vére. Hallom ahogy a szívem pumpálja a vért. Felerősödve érzem a vérem szagát.

-Te vámpír vagy?!-néz rám halálsápadtan.

-Ezek szerint...-nyögöm majd az ínyemben elviselhetetlen fájdalom hasít.

Kezemet odakapom és fájdalmasan nyöszörögve a földre zuhanok. Érzem ahogy lassan nő a metszőfogam, de a fájdalom az egész fejembe zsibog.

Majd hirtelen úgy múlik el a kín keserves fájdalom ahogy jött.

-Jól vagy?-segít fel a földről.

-Aha.-mondom mosolyogva és érzem ahogy a metszőfogam kis sérülést ejt az ajkamon. Minden bizonnyal nagyobbra nőtt.

-Úgy tűnik vámpírvér volt benned csak még nem keltél életre... Nagyon fájhatott...-mondja szakértően.

-Nem vészes.-füllentek.-De hirtelen nagyon szomjas lettem...-motyogom elgondolkodva és valóban így van.

Olyan az egész mintha egy hatalmas gombóc éktelenkedne a torkomba. Szúr és kapar.

-Akkor igyál a véremből!-ajánlja fel és odanyújtja a csuklóját.

Látom ahogy ereiben folyik a vér.

-Két vámpír is szívhatja egymás vérét?-kérdezem értetlenül.-A filmekbe csak emberek vérét szívják...-vakarom a fejem értetlenül. Doppo elkezd hahotázni.

-Azok csak filmek! Ez pedig a valóság! Ha vámpírvért szívsz akkor ugyan úgy csillapítja a szomjúságod csak akkor valamennyi erőt is átveszel a másik vámpír erejéből persze csak ha neki még van ezen kívül valamilyen ereje.-magyarázza.

-Neked van?-kérdezem.

-Ahha. Az apám démon volt így démon és vámpír keverék vagyok.-mondja mosolyogva.-És neked még van valamilyen más képességed is?-tapogatózik.

-Nem tudom... De úgy érzem... hogy van.-tűnődök.

-Igen! Én is így gondolom. A véred nagyon különleges.-helyesel.

A szomjúság egyre erősödik és már fájdalommá fajul. A kezemet a torkomhoz szorítom és a fogaimat csikorgatom.

-Igyál a véremből!-nyújtja oda újból a kezét.

-Nem... Nem tudom hogy kell.-vallom be pirulva. Doppo újra hahotázni kezd.

-Akkor segítek, de aztán nehogy megharagudj!-mosolyog biztatóan.

Bólintok.

Metszőfogait a kezébe mélyeszti. Megcsap vérének kesernyésen édes illata.

Elhajol kezétől. Kezével megfogja az állam. Száját az enyémre tapassza és érzem a számba a vérét. Először keserű majd átvált mézédessé. Amint lecsorog a torkomon csillapítja szomjúságom.

Doppo elhajol tőlem.

-Olyan furcsa íze van a vérednek.-mondom mintha hozzáértő lennék és akkor esik le.-Vagy mindenki vére ilyen?

-Nem.-rázza a fejét mosolyogva.-Az én vérem azért más mert vámpír és démon keverék vagyok.

-Ezt nem igazán értem...-nézek rá kérdőn.

-A vámpírok és a démonok ősi ellenségek. Persze ma már ez annyira nem feltűnő. Már állítólag elásták a csatabárdot. De régen még nem voltak keverékek csak egy-kettő elvétve addig azokat kiközösítették a démonok és a vámpírok is. Még manapság is nagyon ritka a démon és vámpír keverékek. Még mostanában is megvetnek minket. Úgy tekintenek ránk mint például az emberek között a kisebbségre. A vérünk is jellegzetesen kesernyés egy kicsit mert a vámpír és a démon vér ütik egymást bennünk.-magyarázza.

-Értem...-motyogom.

-A sebed pár napon belül meg fog gyógyulni. És bocsi az előbbiért!-szabadkozik.

-Ugyan! Én tartozom köszönettel, hogy végre kiderült, hogy van valami különleges képességem.-mosolygok.

-Hát.. Akkor szia!-köszön el.

-Várj! Hogy tudok visszaváltozni?-kérdezem esetlenül.

-Csak csukd be a szemed és gondolj arra, hogy vissza szeretnél változni.-válaszolja mosolyogva.

Úgy tettem ahogy mondta. Aztán leesett, hogy pontosan mit is keresek itt.

-Nem ment el mellettetek Otani?-nézek rá reménykedve.

Megrázza a fejét.

-Nem tudod, hogy hol van Dren?-próbálkozok tovább.

-A gyenguszon.-érkezik a válasz.

-Gyengusz?-húzom fel a szemöldököm.

-Gyengélkedő.-úgy néz rám mint az elmebetegekre szokás.

-És az merre van?-vakarom a fejem zavartan.

-Gyere!-mondja kelletlenül. Megfogja a kezem és elkezd futni. Hihetetlenül gyors tempót diktál, de nagy meglepetésemre bírom a futást.

Benyitunk a már ismert üvegajtón. Felszaladunk egy lépcsőn és elfordulunk balra. Majd végigmegyünk egy alig kivilágított folyosón és a folyosó végén egy ajtónál megáll Doppo.

-Itt volnánk!-mondja.

-Köszi!-mosolyodok el, de ő addigra már el is tűnt.

Lenyomom a hatalmas tölgyfa ajtó kilincsét és egy fehér szobába találom magam. Meglátom Otani egy ágy mellett.

-Otani!-suttogom.

Hátrafordul és meglepetten néz rám.

-Mit keresel itt?-kérdezi.

-Téged.-válaszolom.

Meglátom az ágyban Drent.

-Szia!-köszön és barátságosan mosolyog.

-Szia...-motyogom meglepetten és odasétálok.

-Tudom múltkor elég durva voltam, de muszáj volt azt tennem...-szólal meg hosszas szünet után.

-Nem baj.-rázom a fejem.

Hirtelen kicsapódik a gyengélkedő ajtaja és Ren baktat be rajta.

-Mi a francot keresel itt te görény?!-ordítja és a szemét Drenre szegezi.

Már menne neki, de én elé állok.

-Ren! Nyugi!-mondom és kezemet a vállára rakom, hogy ha kell visszatartsam. Most látom csak, hogy jóval magasabb mint én.

Dühösen néz rám, de úgy tűnik kezd megnyugodni. Kezével félresöpri a hajamat a nyakamból. Kezemet gyorsan odakapom a nyakamhoz, de ekkor már késő.

-Ki harapott meg?-kérdezi vészjóslóan.

Csak megrázom a fejem és próbálok hátrálni.

-Mi folyik itt gyerekek?-jön oda hozzánk Emi aki az ide utunkon kísért minket.

Ren nem zavartatja magát. Megragadja a vállam.

-Ki harapott meg?!-ordítja rám.

-Senki...-motyogom zavartan.

Ren elenged. Egy pillanatig azt hiszem vége mindennek, de nem. Nekiront Otaninak.

-Te voltál igaz?!-megragadja Otanit a ruhájánál fogva.

-Nem.-mondja halál nyugodtan.

-Ne hazudj!-üvölti egyre hangosabban. Megfogom a karját és magamhoz ölelem.

-Ren nyugodj meg!-sikítom ijedten mert már emelné a kezét, hogy megüsse Otanit.

Ren hirtelen békén hagyja Otanit és felém fordul.

-Ki volt az?-kérdezi kicsit higgadtabban tőlem.

-Nem fontos...-egy könnycsepp gördül végig az arcomon.

Ren most teljesen más. Sokkal agresszívebb. Mintha nem is ő lenne. Félek tőle.

-Már, hogyne lenne fontos!-üvölti megint rám.

-Nincs hozzá semmi közöd!-ordítom túl a hangját. Majd kirohanok a gyengélkedőről. A könnyeim megállíthatatlanul potyognak. Úgy érzem elvesztettem Rent. Mintha meghalt volna és csak egy Ren hasonmással beszéltem volna az előbb.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-13 13:28:14
  Köszi! :D Mindjárt fent lesz a folyti! ^-^
• Rienn (rienn98@windowslive.com)
  2011-03-10 13:32:19
  Woahh *o* Tök jóóó *w* Ügyis vagy♥ Folytit gyorsaaan *-*
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-09 19:36:19
  Rima: Köszi! XD Ang: Köszike! ^^ Ezen a héten még kaptok még egyet csak meg ne unjátok! XD Midori: Majd nemsokára ő is jön, de az előző fejezetbe már láthattátok egyszer ha figyeltetek! :D Karin: Köszönöm! :)
• xénia
  2011-03-09 19:34:36
  nagyon jó :) folyt.
• Karin
  2011-03-09 17:36:54
  Juj,de jó lett!
• Midori
  2011-03-09 16:38:30
  Én Mikami-t várom már^^
• Ang^___^
  2011-03-09 16:18:51
  Nagyon jó lett:P nagyon várom a folytatást*__*
• Rima
  2011-03-09 16:12:20
  Most teljesen összezavartál, de szeretem az ilyen fordulatokat, ettől izgalmas ;)
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-09 15:00:12
  Köszi Zoe! ^-^ Köszi Koltai7! :D A következő fejezet elég érdekes lesz... :)
• koltai7
  2011-03-08 19:59:24
  Áhhhhh... Nagyon jó lett! Tök szupi h vámpír lett végül, imádom a vámpírokat! =3 Rem h hamar kész lesz a kövi rész, mert nagyon-nagyon kíváncsi vok h mi fog történni!!!!! *.*
• Zoe
  2011-03-08 19:57:36
  Szuper folytasd

Weboldal készítés ingyen