Nekomimi 23.fejezet

Talán a legzavaróbb dolog a világon, ha vadul csókolóznak az ember előtt. Rápillantottam Hatsumira aki zavartan megköszörülte a torkát, de se Otani, se Yuki nem zavartatta magát. Mi pedig pirulva kioldalogtunk a szobából.

-Úgy tudtam, hogy fiúk nem jöhetnek ide...-suttogom még a sötét folyosón haladunk a lépcső felé.

-Nem is, de ezt szinte senki nem tartja be... Még Ren se. Csodálkoztam, hogy veled szembe milyen fegyelmezett.-válaszolja.

A szívembe még mindig érzek valami szúró fájdalmat. Ki van zárva, hogy szerelmes legyek Otaniba! Csak barátok vagyunk és kész! Sürgősen szereznem kell magamnak egy barátot...

-Mikor kezdődik a tanítás?-kérdezem.

-Otani és Yuki nem járnak. Még Otani ide járt amolyan se veled se nélküled kapcsolatuk volt. A nézeteik teljesen különbözőek ezért sokat veszekednek viszont minden jel arra mutat, hogy valami testi kötődés van köztük, ha nem is szerelmesek. De ha ennek ellenére ráhajtanál Otanira akkor Yuki biztos kiakadna...-mondta Hatsumi a kérdésemet figyelmen kívül hagyva.

-Szóval tényleg gondolatolvasó vagy...-motyogom vörös fejjel.

-Igen! És jobb ha megtanulod kontrollálni magad, mert nem én vagyok az egyetlen!-mosolyog aggodalmasan.

-Hát még ki?-kérdezem riadtan.

-Otani.

-A francba!-vakarom a fejem, Hatsumi pedig elkezd hahotázni.

Leérünk a sötét lépcsőn a nappaliba.

-Ma csak amolyan eligazítás lesz. És csak hétfőtől lesz suli.-válaszol a korábbi kérdésemre.

-Eligazítás?-nézek rá kérdőn.

-Most hirdetik ki, hogy ki kivel kerül egy csapatba.-magyarázza.

Már épp telepednénk le az egyik kanapéra mikor kicsapódik az ajtó. Mindenki arra néz és egy srác trappol be. Egész magas. Körülbelül 17 éves lehet. Haja hollófekete. Égszínkék szemei pedig okosan néznek ki a szemüveg mögül.

-Hatsumi!-szólítja meg lihegve a lányt. Hatsumin látszik, hogy már tudja miről van szó mert még sápadtabbá válik a bőre.

-Dren...-motyogja.

-Igen!-bólint sietve a fiú. Majd észrevesz engem is.

-Szia! Én Sano Neji vagyok! Vízidomár.-nyújtja felém a kezét.

-Én Akayasha Aya vagyok.-fogom meg a kezét.

-Ah-ha!-néz rám meglepetten majd Hatsumi felé fordul.

-Tudtam, hogy önkínzó vagy, de hogy ennyire!-mondja némi gúnnyal Hatsuminak.

-Fogd be!-háborodik fel a lány és még nem láttam a szemébe ennyi düht.

-Igen is Miss Mazochista!-tartja fel a kezét védekezően.

-Mi folyik itt? Hatsumi miért hívtál?!-hallom meg a hátam mögött Otani hangját.

Hátrafordulok és mellette áll Yuki is. Hatsumi és Otani csak egymásra néznek és Otani arcára aggodalom ül ki.

-Megyek!-mondja idegesen Otani, de Hatsumi megragadja a kezét.

-Elég! Előbb nyugodj le! Nem mehetsz csak úgy oda!-mondja nyugodtan Hatsumi.

Nem értek semmit... Mi folyik itt?!

-Mi ez az egész?-kérdezem értetlenül.

-Arra én is kíváncsi lennék! Úgy utálom, hogy ti gondolatolvasók itt kommunikáltok mi meg nem értünk semmit!-áll mellém Yuki ami nem tölt el valami jó érzéssel.

-Visszajött Dren!-csitítja Otani.

Mindenki felmordult körülöttünk és csak most veszem észre, hogy mindenki minket figyel.

-Ki az a Dren?-kérdezem, de azonnal beugrik a neve.

Ő az akivel Otani egyszer eljött a sulim elé... Az a fiú fojtogatott... Ő lenne az?

-Igen!-válaszol Otani a gondolatbeli kérdésemre.

Kicsit kiráz a hideg. Tényleg gondolatolvasó! Vigyáznom kell a gondolataimmal.

Otani arcán meglepetés tükröződött. Szinte tudtam, hogy valami olyat gondolhat, hogy ugyan miért kell vigyáznom a gondolataimmal?!

-Miért olyan nagy baj, hogy visszajött Dren?-kérdezem.

-Erre most nincs idő!-mondja Otani majd kisiet a koleszból.

-Meggondolatlan...-mormogja Hatsumi fejét csóválva és felsóhajt.

Nem sokat gondolkozok én is lenyomom a hatalmas faajtó kilincsét és Otani után sietek. Már csukódik utána az ebédlő ajtaja. Követem. Hihetetlenül gyors. Amint kiérek a sötét udvarra már csak egy elmosódott foltot látok belőle.

A csípős szél belecsap az arcomba és megremeg a hidegtől a kezem. Pár másodpercig eltöprengek rajta, hogy visszamehetnék a melegséget adó koleszba és várhatnám ott ennek az ügynek a kimenetelét, de úgy éreztem muszáj odamennem. Mire eldöntöttem, hogy mit tegyek Otani teljesen eltűnt a sötétségbe.

Világéletemben utáltam a sötétet. Nem azért mer féltem volna vagy ehhez hasonlók csak egyszerűen bizonytalanná tett.

Elindultam arra amerre Otanit sejtettem. Nagy meglepetésemre egész jól láttam a sötétbe. Szedtem a lábam ahogy bírtam, de mégis úgy éreztem túl távol vagyok. Nem is vagyok benne biztos, hogy jó fele tartok.

Futok még nem bele nem ütközök egy fiúba. Már ismerem. Fekete hajának és szürke szemének látványa azonnal ismerős nekem. Ő nem más mint Doppo.

-Nézzétek már itt van Ratsuki cicusa!-mondja önelégül vigyorral az arcán. Körülötte legalább 4 fiú állt.

Hirtelen sokkos állapotba kerülök, de gyorsan kilábalok belőle.

-Állj el az utamból!-mordulok rá.

-És ha nem mi lesz?-húzza el a száját.

-Jobb ha nem tudod!-ökölbe szorítom a kezemet a dühtől.

Körülöttem mindenki elkezd hahotázni. Elönti a tudatomat a düh. Már nem is gondolkozom. A Doppo melletti fiút úgy megütöm, hogy nekicsapódik a közeli fának és eszméletlenül esik össze. A másik fiúnak oda ütök ahol a legjobban fáj. A harmadiknak teljes erőből belekönyökölök az arcába. A negyediket pedig úgy gyomorszájon ütöm, hogy levegőt se kap.

Magam is meglepődöm az ütéseim erősségén és a gyorsaságomon.

A kezem lendítem Doppo felé, de ő elkapja az ütésem.

-Mi vagy te?-kérdezi meglepetten.

-Nem tom!-mondom egyszerűen és hasba akarnám rúgni, de elkapja a kezem.

Majd mind a két kezem lefogja és a földre szorít. Próbálok kapálózni, de egyre erősebben szorít.

Szeme vérvörösre változik. Természetellenesen nagy metszőfogai kilógnak szájából.

-Vámpír vagy?-nézek rá meglepetten.

-Vág az eszed!-mondja gúnyosan, majd a nyakamhoz hajol és nyelvével megérinti nyakam amitől kiráz a hideg.

-Nagyon jó illatú a véred!-lihegi majd elhajol tőlem.

Látom rajta, hogy fizikai fájdalmat okoz neki, hogy visszatartsa magát. Még soha nem láttam, hogy ilyen állapotba egy vámpírt se. Egyszer Otanit láttam átváltozva, de neki soha nem esett nehezére, hogy visszafogja magát a közelembe.

-Akkor miért nem kóstolod meg a vérem?-kérdezem gúnyosan.

-Nem lehet.-nyöszörgi és a kezét a szája elé tartja elfedve az orrát is.

-Óh! Dehogynem!-mordulok rá és közelebb húzom magamhoz.-Ha megengedem lehet!-mondom neki mosolyogva.

Hogy pontosan miért csinálom ezt? Nem tudom... Olyan mintha valaki más irányítana. Mintha nem is én lennék.

Doppo belemélyeszti fogait a nyakamba én fájdalmamba felnyögök. A fájdalom hatására próbálom ellökni magamtól, de erősen leszorítja a kezem. Próbálom megrúgni,de ráül a lábaimra. A fájdalom kezd egyre elviselhetetlenebb és perzselőbb lenni. Elkezdek kapálózni, de így sem szabadulok. Oldalra fordítom a fejem megadóan hátha annyira nem fog fájni.

A fa mellett ahova az egyik srácot löktem, a sötétbe meglátok egy alakot. Aranyszőke fürtjeit ide-oda fújja a jeges szél. Szeme természetellenesen vörösen izzik. Kezét a szája és az orra előtt tartja.

Szeme az enyémbe réved. Tekintetébe sajnálat tükröződik, de nem segít. Az arca olyan ismerős, de az elviselhetetlen fájdalomtól nem tudok gondolkozni. Majd mikor hosszasan végignézek rajta belém hasít a felismerés.

-M-Mi... Mikami... S-Segíts...-nyögöm és a fájdalom már nem csak a torkomat ostromolja hanem az egész testemet perzseli.

Könny gyűlik a szemebe ami elhomályosít mindent. Kénytelen vagyok becsukni a szemem és mikor kinyitom már senki sincs a fánál.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-06 20:05:15
  Okés! :D
• xXRiennXx (rienn98@windowslive.com)
  2011-03-03 11:56:56
  Woahhh *o* Folytiiit!! >.<" x33
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-02 14:35:19
  Koltai7: Köszi! :D Igazából már kész a kövi fejezet fele szóval szerintem nem lesz gond a gyors folytatással! :] Midori: Köszönöm! ^-^ Most én is úgy érzem, hogy fejlődtem valamelyest. Xénia: Köszi! :) Igyekszem a folytatással! ^^
• xénia
  2011-03-01 19:14:40
  KIrály vagy!!! várom a folytatást!:)
• Midori
  2011-03-01 18:16:07
  Egyre jobb vagy, de ezt már vagy ezerszer elmondtam^^
• koltai7
  2011-03-01 14:07:11
  Nagyon-nagyon király lett!!! Csin meg de nagyon hamar a folytit, mert megöl a kíváncsiság!!!

Weblap készítés ingyen