Nekomimi 22.fejezet
Hatsumi vezetésével belépek a lány koleszba. Ren megkérte, hogy segítsen nekem mivel ahogy Hatsumi mesélte a szabályzat tiltja, hogy fiúk menjenek a lányok kollégiumába.
-Ratsuki Ren a pasid?-kérdezi amint belépünk a súlyos faajtón és a látványtól tátva marad a szám. Egy nagy szobaszerűségbe lépünk ahol ásítozó lányok beszélgetnek. A földet szép piros padlószőnyeg fedi. A fal úgyszintén piros. A szobában található két tévé. Az egyik a szoba egyik végében a másik a másikban. Mindegyik tévé előtt áll egy piros színű bőr kanapé. A falat különböző festmények díszítik.
-Ott a konyha ha valami rákcsára lenne szükséged!-mutat egy újabb ajtóra a lány és úgy érzem soha életemben nem fogom megtanulni mi hol van.
-De még nem is válaszoltál a kérdésemre.-szólít meg újból.
-Jah! Bocsi! Mi is volt az?-tettetem az értetlent.
-Jársz Rennel? Egyébként már mondtam, hogy gondolatolvasó vagyok.-mosolyog cinkosan.
-Nem.-motyogom és elpirulok. Szégyellem magam mert tettetem az értetlent.
-Menjünk fel!-mosolyog biztatóan és egy lépcsőre mutat amit eddig még észre se vette. Felsétálunk és egy sötét folyosóra lyukadunk amit csak pár gyertya világít meg- Az egész olyan horrorisztikus, hogy már léptem volna vissza a lépcsőre, hogy meneküljek, de Hatsumi megfogja a kezemet és bátorítóan rám kacsint.
-Ne félj!-tölti be csilingelő hangja a sötét folyosót és olyan mintha az érintésétől és a hangjától új erőre kaptam volna.
-A 9-es a mi szobánk.-mondja és sétálunk tovább a folyosón.
Ekkor látom meg, hogy a folyosón mindkét oldalon ajtók sorakoznak és az ajtók meg vannak számozva. Megállunk a 9-es ajtónál és Hatsumi benyit. A szobában világos van. Ég a villany. A helyiség egész nagynak mondható. Három ágy található benne meg az ágyak mellett egy-egy szekrény és íróasztal. A szobának kellemes citromsárga színe van. Észreveszek az egyik asztalnál egy lányt. Lázasan lapozgat egy füzetet majd a zajra hátrafordul és bambán mered rám.
-Szia!-nyögöm ki bugyután.
Jéghideg világoskék szemeit rajtam tartja. Vállig érő haja fehér. HÓFEHÉR?! De még a szemöldöke is! Tudom egy ilyen iskolába ezen nem kéne meglepődnöm, de valahogy mégis olyan furcsa ez a lány... A bőre pedig sápadt. Még soha nem láttam ilyen embert. Sőt nem is vagyok benne biztos, hogy ember! Még a misztikusan ható Hatsumin és az idétlen Doppon is túltesz!
-Yuki!-szólítja meg mézes-mázosan Hatsumi.. Mira a lány felpattan és a szobából kivezető helyiségbe rohan majd becsapja az ajtót.
-Bocsi!-vakarja zavartan a fejét.
-Az hova vezet?-nézek Yuki után.
-A fürdőszobába.-válaszolja készségesen.
-Yukia! Tudom, hogy haragszol rám, de légy szíves üdvözöld az új szobatársunkat!-kérleli tovább Hatsumi. Újból kicsapódik az ajtó és meglátom a lány dühös tekintetét. Rám mered és durcásan elhúzza a száját.
-Eto Yuki vagyok! Hótündér! 7.-es!-mormogja gépiesen és szeme szikrázik a dühtől.
-Én Akayasha Aya. 8.-os.-nevetek hisztérikusan zavaromban.
-Lehetnél egy kicsit udvariasabb is! Ő nem vétett ellened semmit!-korhol le.
-Te ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!-ordítja Yuki.
-Ne ordibálj!-ordítja vissza Hatsumi.
-Nah mi van?! Gyere ki a hóra!-méregeti Hatsumit.
-Ilyet is csak egy hótündér mondhat! Ráadásul az iskola szabályzata tiltja a verekedést!-vág vissza.
Ilyet meg csak egy túlbuzgó mindenbe belepofázó stréber ninfa!-csap le Yuki és a hirtelen támadt konfliktussal nem tudok mit kezdeni. A szemeik csak úgy izzanak. Félő, hogy bármely percben egymásnak ronthatnak. Ekkor valaki kopogtat az ajtón. Majd Otani lép be.
-Mi ez az hangzavar?! Minden ugyan olyan mint mikor elmentem!-mondja mosolyogva.
Yuki szemei kitágulnak és meglepetten mered Otanira. Egy könnycsepp gördül végig az arcán. Meglepetten meredek rá. Nem gondoltam volna, hogy a jéghideg és gúnyos kék szempárokban valaha érzelmeket fogok felfedezni. De ezután még valami még meglepőbb dolgot tett! Odarohant Otanihoz és megcsókolta. A szívembe szúró fájdalmat érzek. A kezem megremeg és próbálom fékezni magam. Kedvem lenne ráordítani Otanira aki szemlátomást visszacsókol, hogy: Hagyd már abba! De ehhez végül is nincs jogom... Nem járunk vagy ilyesmi! De akkor mégis mit érzek Otani iránt?! Talán szerelmet? De mi van Rennel? Őt is szeretem? Egyáltalán lehetséges, hogy valaki két emberbe legyen szerelmes? Vagy ezek nem is igazi érzések?
Az éjszaka már leszállt. Az ég komor sötétjében megjelenik a sarkcsillag bátorságot adó fénye. A Hold lustán pislákol a Föld felé, kevéske fényt adva A fák ágai között a szél táncot jár és zörgésre készteti a leveleket. Két csuklyás alak sétál az autóút mentén. Arcukat eltakarja a fekete palást és csendesen menetelnek egymás mellett. Mígnem meg nem látnak egy kastélyszerű régi építményt. Az épület habár úgy fest mint egy 16.századi kísértet kastély iskolaként üzemel. A sötét alakok megállnak tisztes távolságra a misztikus építménytől.
-Tudod mi a dolgod?-kérdezi egyik a másiktól.
-Meg kell ölnöm Ratsukit és meg kell győznöm Akayasha Ayát.-kivillannak az alak barna fürtjei és láthatóvá válik barna szeme, ő nem más mint Watashi Dren.
-Helyes!-emeli fel a fejét a másik alak is. A csuklya alól kikandikálnak szőke fürtjei és kék szemeiben gyűlölet csillan, ő pedig nem más mint Miharu Mikami. Előhúz egy tört sötét köpenye alól és Dren hasába szúrja, de vigyázva, hogy ne sértsen létfontosságú szervet.
-Majd később jelentkezem.-mondja ridegen miközben a másik fájdalmában felnyög és villámgyorsan eltűnik.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.