Nekomimi 21.fejezet

Halkan lépdelünk a kollégiumhoz vezető kis ösvényen. Otani furcsa mód egy szót se szül. Mintha megnémult volna. Komor tekintettel mered maga elé. Aggódom miatta... Zöld szemét mintha fátyol fedné. De nem merek hozzá szólni. Valószínűleg valami fontos dolgon töri a fejét. Nem szeretném zavarni. Már eddig is csak a terhére voltam. Hossza sétálás után megérkezünk a kollégiumhoz. Ugyan olyan ódivatú mint a főépület. Ahogy számolok két emeletes lehet. Régies ablakai fáradtan merednek az udvarra. Az épületet narancssárgára festi a lenyugvó nap.

-Már valószínűleg ébren vannak...-mormogja Otani.

Én csak bólintok és dobogó szívvel várom, hogy bemenjünk végre. De Otani csendesen álldogál és a cipője orrát fixírozza.

-Nem megyünk?-sürgetem.

-Aya... Már Ren is elmondta, de ezt tőlem is végig kell hallgatnod...-motyogja szomorúan.

-Mi az?-kérdezem meglepetten.

-Tudod én egy senki vagyok. Itt hatalmi harcok folynak... Ha valakinek kell valami akkor azt megszerzi. Ha úgy alakulna akkor számíthatsz rám, de... nem biztos, hogy minden helyzetbe tudok segíteni... -hadarja.

-Miért jön mindenki ezzel?!-mordulok fel.

-Tudod Echiko elégé... hogy is mondjam... Nem kedvel! És Ren bandája sincs odáig érted. Főként azért mert velem lógsz! Szóval ha továbbra is velem akarsz barátkozni akadályokba fogsz ütközni. Úgyhogy még most ha úgy akarod én nem megyek a közeledbe és nem lesz annyi bajod.-szabadkozik.

-Engem az sem érdekkel ha az egész iskola utálni fog azért mert barátok vagyunk!-mosolygok rá és megfogom a kezét majd lenyomom a hatalmas faajtó kilincsét.

Amin belépek az ajtón egy hatalmas étkező tárul a szemem elé. Egy iskolai menzára emlékeztet csak más energia lengi körül. A jelenlévők mind feketébe vannak öltözve. Elszalad előttem egy lány aki fekete miniszoknyát és ujjatlan toppot visel. Hosszú, világosbarna, csillogó haját lepelként húzza maga után. Szeme hihetetlenül különleges és misztikus. Citromsárga és barna keveredése. A pillantása átható és mindent tudó. Fekete ruhájától elüt hó fehér bőre. Hihetetlenül gyönyörű!

-Hatsumi!-szólítja meg Otani.

-Szia Otani! Te meg mit keresel itt?-kérdezi meglepetten, de őszinte örömmel.

Bársonyos hangja illik gyönyörű külsejéhez.

-Visszavettek!-dicsekedik.-Úgy hallottam, hogy Yukival mára várjátok az új szobatársatokat... Gondoltam bemutatlak titeket egymásnak.-mutat rám.

-Szia! Mara Hatsumi vagyok! Ninfa és gondolatolvasó.-mosolyog rám kedvesen. Igazából nem tudom, hogy az hogy ninfa mit jelent, de a gondolatolvasótól egy kicsit megrettenek.

-Szia! Akayasha Aya vagyok!-fogok vele kezet.

-Áhh még nem tudod pontosan mi vagy igaz?-kérdezi morfondírozva.

-Valami olyasmi...-mormogom.

-Hát köszöntelek az iskolába! Úgy tűnik szobatársak leszünk... Érezd otthon magad!-mosolyog és tovább libben.

-Elég furcsa lány, de azt hiszem jól megleszek vele.-nézek utána.

-Hidd el ha közelebbről megismered rájössz, hogy nagyon segítőkész és barátságos.-mondja bátorítóan.

-Ez lenne az ebédlő?-kérdezem.

Szememet végig futtatom a 4 személyes, kockás terítővel leterített kis asztalokon. A padló ki van csempézve hó fehér csempével és a fal is fehérre van meszelve. A fekete ruhás diákok szinte virítanak a fehér környezetbe. Kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Körbenézek magamon és akkor jövök rá, hogy kilógok a sorból. Egy kivágott fehér blúz van rajtam amit világoskék írás ékesít. A farmerom világoskék. A cipőm pedig fehér. Csak kicsit érzem úgy, hogy kívülálló vagyok. Gyorsan rápillantok Otanira és eddig fel se tűnt, de ő is tiszta feketében van.

-Igen ez az ebédlő.-válaszolja.-Meg akarod nézni a szobádat?-kérdezi.

Bólintok. Az ebédlőből két ajtó vezet. Az ebédlő bal oldalánál lévő ajtóra fel van írva, hogy fiú lakosztály. A jobb oldalon lévő ajtóra pedig, hogy lány lakosztály. Így legalább meg tudom különböztetni a fiú és lány részleget. Kicsit frusztrál, hogy egy ekkorra helyen kell barangolnom. Tuti, hogy el fogok keveredni. Elindulunk a lány lakosztály felé. Hirtelen érzek egy kezet a derekamon és valaki belefúj a fülembe. Ahogy elhajol tőlem meglátom az arcát. Vagy másfél fejjel is magasabb nálam. Haja rövid, fekete és fel van zselézve. Szemei szürkések.

-Szia cica! Van gazdád?-kérdezi kacérkodva.

-Doppo kérlek hagyd őt! Még új!-próbálkozik kedvesen Otani.

-Te ne szólj bele!-mordul rá Otani.

Elönt a méreg. Milyen hülye egy dumája van! És milyen bunkó! Doppo... Ismerős ez a név. Jah igen! Otani említette. Ren ellensége. Lefejtem a kezét a derekamról és egy hatalmas taslit adok neki.

-Bunkó paraszt!-mormogom.

Majd mennék tovább de megragadja a kezem és visszaránt.

-Milyen kis tüzes vagy! Úgy tűnik nem tudod kivel állsz szemben.-mosolyog.

-Már hallottam rólad pár dolgot, de idegesítőbb vagy mint gondoltam!-mondom és észreveszem, hogy szinte mindenki minket figyel és a szavaimra ó-gatás és nevetés hangzik.

-Érdekes egy lány vagy!-mosolyog.

Egyfolytában mosolyog. De ez nem amolyan morbid mosoly. Inkább szívből jövő tényleges mosoly. Úgy érzem mintha megjátszaná magát a nagyközönség előtt. Bár a fiúk mindig keménynek akarnak látszani...

-Engedj el!-próbálom kiráncigálni a kezemet a kezéből, sikertelenül.

-Hé engedd el! Még csak egy újonc!-szólal meg egy hang mögöttem és azonnal tudom, hogy Ren az. A körülöttünk lévők elkezdtek susogni.

-Jaj mióta vagy ilyen lovagias Ratsuki? Talán zavar, hogy megelőztele?-kérdezi gúnyosan Doppo.

-Engedd el!-mormogja dühösen és kirántja kezemet Doppo kezéből.

-Te mindig bajba kerülsz?-fordul felém és szemöldökét gúnyosan felhúzza.

-Nem azt mondtad, hogy nem segítesz többé?-válaszolok kérdéssel a kérdésre.

-Egyszerűen nem tudlak csak úgy elengedni... Bár megjegyzem neked ez jobb lenne...-mtyogja de úgy, hogy csak én halljam.

-Mi van ti jártok vagy mi?-kérdezi Doppo.

-Ha járnánk akkor se lenne hozzá semmi közöd.-néz rá szúrósan.

A szívem a torkomba dobog. Kezeim remegnek. Akkor most Rennel ugyan olyan a viszonyunk mint régen? A mosolya ugyan olyan szarkasztikus. Végre látom a régi Rent akit úgy szerettem. A gyomromba kis lepkék szállnak ide-oda. Talán ez lenne a boldogság?!

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-10 16:17:48
  Hát igen... Valóra vált a rémálmom... Szombati suli... :( :S -.-"
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-12-10 16:06:56
  Ne is mond, mi is írunk mindenből, és a szombati tan. napot ne is említsd! Semmi kedvem suliba menni olyankor is! -.-"
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-09 18:54:20
  Köszi! :) Igyekszem! :D Bár most a szünet előtt mindenki íratni akar velünk :S Úgyhogy egy csomót kell tanulnom ráadásul szombaton is suli lesz! :( :S
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-12-09 16:59:54
  Nagyon jóóó!!! Főleg a vége! *.* Csin meg hamar a foytit!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-09 12:56:41
  Köszi! ^^
• yuki (hargas96@citromail.hu)
  2010-12-09 11:56:33
  nagyon jó*_* folytit:D
• Midori
  2010-12-08 20:21:19
  :$ Imádom!!! Ez az egyik kedvenc történetem:]
• Hana-chan
  2010-12-08 20:05:09
  Hy! Folytit *-*

Weblap készítés ingyen