Nekomimi 20.fejezet

Ren szemei lángolnak a dühtől. Az én lábaim pedig remegnek a félelemtől. Egyáltalán miért haragszik rám? Mit vétettem? Így visszagondolva nem tettem semmi rosszat... Talán azért mert Otani pártját fogtam? De végül is Hirasu Raicho is a mi oldalunkra állt és nekünk adott igazat. Visszavette Otanit az iskolába ami egyértelműen azt jelenti, hogy nem ő volt. És Otani azt mondja Rennel mindig is jóban volt... Szóval annak csak örülhet, hogy kiderült, hogy az öccse nem gyilkos. Azon az éjszakán... Mikami Ren előtt csókolt meg. Talán ezért? Lehet, hogy tetszem Rennek és féltékeny volt? Nem. Nem! Az nem lehet! Ő mindig is kigúnyolt és rideg volt velem. Nem hinném, hogy úgy tekint rám. Inkább gyereknek néz mint nőnek. Akkor meg mégis miért?!

-Miért vagy itt?-kérdezi ingerülten.

Nem láttam még ennyire dühösnek soha. Akár, hogy is nézem velem soha nem volt durva és még a hangját is csak néha emelte fel a jelenlétemben.

.Én csak... Izé...-számítottam kérdésekre, de pont erre nem.

-Ki hozott ide?-kérdezi és megfogja a kezem válaszra ösztönözve, de annyira megszorítja, hogy fáj.

-Hirasu volt igaz?! Hirasu Raicho!-szorítja össze fogait dühősen és a karomat még jobban szorongatja.

-Ren ez fáj!-próbálom kiszabadítani kezemet kezéből.

-Gondoltam...-motyogja kicsit nyugodtabban.

-Mi? Nem értek semmit...-mondom ki akaratom ellenére a gondolataimat.

-Nem kell értened...-mondja kedvesen és a szemében szomorúság tükröződik.

Elengedi kezemet és magához ölel. Nem értek semmit! Mire fel változott meg ennyire a viselkedése és a hangulata? Miért ilyen szomorú?

-Jobb ha úgy teszel mintha nem is ismernél. Ez egy kemény világ! Tudtam, hogy Hirasu ide akar majd hozni, de el akartam kerülni. Itt nem segíthetek neked... Sajnálom!-tol el magától.

-Miért?-kérdezem kétségbeesetten.

Most azt akarja, hogy úgy tegyek mintha semmi se történt volna? Mintha nem jelentene nekem semmit? Én szeretem őt... Sokszor úgy gondoltam r mint egy barátra, de ennek ellenére úgy gondolom szerelmes vagyok belé... Nem olyan érzés mellette lenni mint Mikamival, de mégis... Nem engedem, hogy mindkettőjüket elveszítsen. Azt már nem!

-Majd megérted...-mormogja és ad egy puszit az arcomra.

Túl meglepett vagyok ahhoz, hogy bármit is mondjak. Egyszerűen csak állok és nézem ahogy elsétál.

-Pont ezt vártam Rentől.-lép mellém Otani.

-Mit? Miért nem értek semmit?!-tépem a hajam idegességemben.

-Igazán szerethet téged...-mosolyog Otani.

-Ezt meg honnan veszed?-pirulok bele.

-Elég hirtelen haragú és csak néhány embert tűr meg maga mellett. Nem igazán törődik mások érzéseivel és idegenekkel nem igazán törődik így csodálom, hogy te felkeltetted az érdeklődését. Barátnője igazából nincs... Vagyis neki inkább barátnői vannak! Szinte minden csaj odáig meg vissza van érte. Így bárkit megkaphat és a lányok csak arra kellenek neki. Remélem érted...-néz rám mosolyogva.

--Hogyne érteném! Bár nem gondoltam volna, hogy Ren egy ilyen szépfiú aki minden csajjal lefekszik...-mormogom csalódottan.

-De ugye ti még nem...-mormogja zavartan.

Kell pár perc mire felfogom.

-Nem. Nem! Még csak csókolózni se csókolóztunk!-ellenkezek rák vörösen.

Bólint és folytatja meséjét.

-Igazából ő elég nagy ember. Még a végzősök is félnek tőle... Csak Mikami volt az ellenfele meg egy másik srác Funaki Doppo. Bár attól se ijed meg ha lányokat kell megütni.

-Fura... Velem soha nem volt agresszív...-gondolkozom el.

-Egyszer egy végzős srác angyalkának nevezte és nem tudott leérettségizni mert Ren annyira elverte, hogy 2 hónapig ágyban kellett feküdnie. És ez nagy szó mert a mi fajtánk hamar regenerálódik.

-Most, hogy így belegondolok én is neveztem egyszer angyalnak.

-Tényleg?!-kérdezi őszinte meglepettséggel Otani.

Én pedig csak mosolyogva emlékszem vissza arra a napra amikor először jött el a sulimhoz... És tudom, hogy több ilyen nem lesz. Olyan volt az egész mintha Ren szakított volna velem. Tudom, hogy többet már nem lesz ugyan olyan a kapcsolatunk. Könny gördül végig az arcomon. A barátaimmal se találkozhatok többet és Mikamit se látom már... Az eddig felépített életem romokban hever és egy újat kell építenem. Az egyetlen biztos pont Otani. Ha ő nem lenne én már begyogyóztam volna... Ezennel örökre búcsút mondok régi önmagamnak és a múltamnak!

Akkor még nem tudtam, hogy ezek téveszmék! A múlt árnyai elől nem lehet menekülni. Minél gyorsabban futsz annál gyorsabban kergetnek. És mikor megállsz pihenni elkapnak és mindennél agresszívabban visszarántanak a sötét múltba.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-26 13:46:47
  Köszi mindenkinek! ^^
• Rienn (rienn-chan@windowslive.com)
  2010-11-26 12:31:16
  Wíííiii de jóóó *o* Folytiiiit *U*
• Lola
  2010-11-26 11:56:48
  szupiii foolytasd hamar
• xénia
  2010-11-25 18:51:44
  én is remélem hogy folytatod minél hamarabb!
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-11-25 18:50:12
  Én is sajnálom szegénykét de legalább még van egy barátja akire támaszkodhat! Úgy is át fogod csavarni a történetet! XD Folytatsd hamar!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-25 18:44:54
  Köszi! ^^ A vége elégé költői lett! XD Azt átfogalmaztam vagy százszor is mire jónak láttam! :S De örülök, hogy tetszik! :D
• Midori
  2010-11-25 18:17:26
  Ez egyre érdekesebb, remélem hamar folytatod:)
• Hana-chan
  2010-11-25 18:16:27
  Gyorsan folytasd!!! *-* Naon tetszik :DDD Egy kicsit sajnálom szegény lányt, de tom h kitalálsz vmit :P

Weblap készítés ingyen