19.fejezet
Ahogy kiszállok a kocsiból gyönyörű látvány tárul a szemem elé. Az iskola akár egy régimódi kastély. Hatalmas épület! Tele ablakokkal. Hatalmas kúp alakú tetőkkel. Az egész egyszerűen gyönyörű! Mintha egy mesébe csöppentem volna. Habár így nézve elégé kihaltnak tűnik. Olyan misztikus és magával ragadó.
Elindulunk és Emi lenyomja a nagy bejárati ajtó gyönyörűen kifaragott kilincsét. Ahogy átlépek az ajtón varázslatos látvány fogad. Egy kis előszobába találjuk magunkat. Vagyis hát nem annyira kicsi... A mennyezet legalább 4 méter magas. Kupolás. Különböző festmények vannak a plafonra festve. Akár egy templomban!
4 ajtót látok meg. A bejárati ajtóval együtt 5-öt. 3 ajtó pontosan a bejárati ajtó előtt áll.
-Az első ajtón ha bemész akkor az óvodásokhoz lyukaszt ki. Ha a második ajtón mész be akkor az általános iskolásokat találod meg, de azon belül még találsz majd két ajtót! Ha a bal oldaliba mész be akkor az alsósok körzetébe érkezel, ha a pedig a jobba akkor a felsősökhöz jutsz. Ugye neked mindig a középső ajtóba kell bemenned azon belül pedig a jobb oldaliba! A három közül az utolsó ajtó vezet a közép iskolásokhoz, de nem mehetek be mások ajtaján! Csak oda mehetsz ahova menned kell! A hálókörletek más tészták.-magyarázza, de félbeszakítom.
-Mi az az ajtó a bejárat mellett? Kívülről nem látszik.-kérdezem fejemet vakarva.
-Ez az ajtót csak az általános iskolás 7.-esek 8.-osok és a középső iskolások használhatják. Mindenki kap egy kódot.-mutat az ajtó melletti kis izére. Olyan mint a riasztórendszer. Be lehet pötyögni számokat és van rajta egy enter gomb.-Ha beírtad a kódod akkor rányomsz az enter gombra és kinyitod az ajtót. És ahogy belépsz az ajtón ott találod magad ahol járőröznöd kell! Mindenki kap egy nyakláncot amit csak járőrözés alatt hordhat! Ha erre a nyakláncra rácsepegtetsz egy kicsit a véredből akkor kinyílik az ajtó és visszajöhetsz.-magyarázza.
-Értem.-bólintok bár még nem vagyok benne biztos, hogy teljesen felfogtam.
Benyitunk a középső ajtón. Ugyan úgy egy előszobában találom magamat és két ajtó közül választhatunk. Emi bevezet a jobb oldaliba. Elérkezünk egy gyertyákkal kivilágított helyhez. Olyan mint egy alagsor. Felsétálunk a hosszú lépcsőn. A lépcső tetejére érve egy világos helyre lyukadunk. Gyönyörű ablakok engedik be a napfényt a folyosóra. Itt már nem olyan magas a mennyezet.
A folyosó egyik oldaláról ajtók nyílnak a másikon pedig ugye az ablakok sorakoznak.
-Ezek az osztálytermek.-mosolyog Emi kedvesen.
Bólintok. Mindegyik ajtó zárva van. Gondolom még nem kezdődött el a tanítás.
-1 óra múlva kezdődik a tanítás, de jobb lesz ha te inkább ma átalszod a tanítást és majd csak éjfélkor kelsz fel a járőrözésre.-mosolyog Emi barátságosan. Mintha a gondolataimba olvasna! Morfondírozok.
Végigsétálunk a folyosón. Majd újból lemegyünk egy lépcsőn. A lépcső alján egy gyönyörű üvegajtó fogad amin keresztül kilátok az üveg ajtó mögötti udvarra.
-Én megyek jelentek mindent Raicho-samának. Miharu addig körbevezet!-kacsint rám Emi és kisiet az üvegajtón.
-Hát akkor...-nyitja ki előttem az üvegajtót Otani és kedvesen mosolyog.
Kilépek a hatalmas udvarra. Gyönyörű. A fű szép világoszöld. A fák árnyékot adnak. Azt mondta Emi, hogy 1 óra múlva kezdődik a tanítás ami azt jelenti, hogy most olyan 6 óra körül járhat az idő.
-Ez az udvarrész a felsős általános iskolásoké és a középiskolásoké. Ugyan így megosztozunk az ebédlőn. A tornacsarnokon. Az edzőtermeken és a kollégiumon.-magyarázza Otani.
Sétálunk az udvaron és meglátok egy padot amint 4 középiskolás ül. Az egyik fiatal kétségtelen, hogy Ren és még ismerős belőle kettő. Mind a ketten ott voltak és meg akartak ölni. Az egyiknek még a nevére is emlékszem. Hasonlít Renhez és meg mernék rá esküdni, hogy a nővére a neve, ha jól emlékszem Kazumi. A másik fiú aki azt mondta rám, hogy jó illatom van. Viszont a 4. fiatal. Ismeretlen. Még soha nem láttam! Ázsiai lehet mert szeme húzott. Haja rövid és fekete. Bőre napsütött barna. Szeme úgyszintén fekete. Mind a négyen cigit szívnak.
Először az a fiú vesz észre aki azt mondta rám jó illatom van. Elnyomja a cigiét és feláll a padról. Erre a többiek is felfigyelnek és elnyomják cigijüket majd felállnak és elindulnak felénk. Egyedül Ren nem méltat még egy pillantásra se! Szívja tovább a cigit és fel se áll.
-Nocsak nocsak! Csak nem az új pártfogolt!-gúnyosan mosolyog Kazumi.
-Áhh ő az új csaj!-méreget az ázsia.
-Aya szép név! Vajon milyen ízű lehet a véred!-mosolyog morbidul a másik fiú.
-Jaj milyen faragatlanok vagyunk be se mutatkoztunk! Az én nevem Ratsuki Kazumi. Démon.-mosolyog barátságosan a lány és felém nyújtja kezét.
Ren elszívja a cigit majd feláll a padról és széttapossa a parázsló csikket.
Nyújtanám a kezem, hogy kezet fogjak a lánnyal, de Ren megfogja a kezem ,még mielőtt megfoghatnám a lány kezét.
Kazumi szikrázó szemekkel Renre néz ő pedig jég hidegen állja a tekintetét. Kazumi visszahúzza a kezét.
-Mi lesz Hatsumival?-kérdezi mérgesen.
-Nem tom.-vonja meg a vállát Ren és elengedi a kezemet.
Kazumi sarkon fordul és dühösen elbaktat.
-Az én nevem Fuse Haranobu! Vámpír.-mosolyog és int nekem, majd a lány után siet.
-Én Yuhara Toshio vagyok. Tűz idomár.-mondja flegmán az ázsiai.
-Toshio!-mondja Ren, de rá se néz.
Toshio meghajol majd elsétál a többiek felé. Ren még mindig nem néz rám.
-Ren kérlek nyugodj le!-ellenkezik Otani és közénk áll.
-Ki mondta, hogy beleszólhat?-ordítja Ren és annyira arcon csapja Otanit, hogy több métert repül majd földet ér. Ren mélyen a szemembe néz és csak úgy lángol benne a düh. Remegek a félelemtől. Most mit akar velem csinálni?!
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.