Nekomimi 18.fejezet

A múltat magam mögött hagyva robogunk az ezüst színű kis kocsival az országúton. Emi elől ül és vezeti az autót én és Otani pedig a hátsó ülésen gubbasztunk. Már egy jó ideje suhog el előttünk a kinti táj. Fa után fa. Ház után ház. Már kezdem unni ezt az egyhangú csendet. Ha ez továbbra is így megy akkor én mindjárt elbőgöm magam!

-Mikor érünk oda?-préselem ki a számon halkan és erőtlenül.

-Nem soká.-válaszolja kurtán Emi.

Kibámulok az ablakon és csak remélni tudom, hogy az a „Nem soká.” tényleg eljön valamikor.

-Várod már a sulit?-kérdezi Otani.

Unottan ránézek ő pedig kivillantva hó fehér fogait belemosolyog a bágyadt képembe.

-Nem tom.-motyogom majd újra kibambulok a mellettünk elsuhanó tájra.

Annyira jól esik, hogy Otani próbál párbeszédet kezdeményezni mégis... Nem tudom. Most végül is arra vágyok, hogy valaki átöleljen és csak így maradjunk. Hogy simogassa a fejem. Hogy megcsókoljon. Becsukom a szemem.

Egy mosolygó arcot látok magam előtt. Egy fiút. Minden homályos és sötét, de hirtelen kitisztul. Mikami mosolygós arcát látom lelki szemeim előtt. Csillogó égszínkék szemét amint az enyémbe néz. Kacér félmosolyát. Piszkos szőke haját amint ide-oda fújja a szél.

Olyan mintha élne és előttem állna. Csak nekem szól kacér félmosolya és mélykék szeme csak engem pásztáz.

Nincs köztünk távolság. Vagy én haltam meg vagy még ő él. Kitudja. De nem is érdekkel. Végre együtt vagyunk. Átölel. Én is szorosan átkarolom. Szemünk egymásba mélyed és megcsókol. A szája puhán az enyémhez ér és hihetetlenül felszabadító érzés. Legszívesebben így maradnék örök életemre.

-Aya. Aya!-érzem, hogy valaki rázza a vállamat.

Kinyitom a szemem és nagy csalódottságomra Otani zöld szempárával találom magam szembe.

-Pedig annyira valósághű volt...-motyogom hangosan mégis magamnak.

-Mit mondtál?-fordul felém Otani.

-Semmi.-válaszolom csalódottan.

Egy sötét sikátorba egy fiú fekszik. A fekete kapucnis pulcsijának a kapucnia a fejére van húzva így az arcának egy része látszik. Első pillantásra azt hinné az ember, hogy halott.

Odasétál a fiúhoz egy másik fiú. Olyan 16 év körül járhat. Mélybarna szeme kutatón fürkészi a fekvő fiút. Barnás haja a zsírtól lelapul. Teste visszataszító bűzt áraszt. Arcán koszfoltok éktelenkelednek. Egy ájult nőt tart a kezébe. A nő körülbelül 25 év körüli lehet. Haja göndör vörös. Egy bőr miniszoknyát és egy kivágott topot visel. De a miniszoknyája annyira rövid, hogy szinte semmit se takar. Topjából kilátszik fél melle.

A zilált külsejű fiú durván ledobja a nőt a földre és a falnak támaszkodik. Zsebében kotorászik egy kicsit. Majd elővesz egy szál cigarettát meg egy gyújtót.

Szájába veszi a cigarettát és próbálja meggyújtani, de a gyújtó nem adja meg magát. Végül feladja a fiú és hatalmas erővel a szembe falnak hajítja a gyújtót ami a becsapódás következtében apró darabokra tör.

A másik fiú elkezd mozgolódni a zajra. Lassan felül. Csuklyája egy kicsit hátrébb csúszik. Látszik fehér és kiszáradt ajka. Arányos orra. Kivillan pár szőke hajtincse.

-Na végre!-motyogja cigivel a szájába a falnál álló fiú.

A földön fekvő nő is kezd magához térni. Lassan feltápászkodik és körbenéz. Mikor meglátja a falnak támaszkodó fiút kitágul a pupillája és félelem veszi hatalmába. Feláll és próbál elszaladni,de a magassarkú cipő elégé gátolja a mozgásban.

Az ápolatlan külsejű fiú villámsebesen a lány előtt terem. Ez nem is emberi sebesség! Nekiszorítja a nőt a falnak.

-Segítség!-ordítja a nő.

-Kuss!-förmed rá a támadója.

Megfogja a nőt a hajánál fogva és a nő fejét hatalmas erővel a kőfalnak üti. A nőből rögtön elpárolog minden tartás. A földre csuklik. Sűrű piros vér szivárog a fejéből.

A csuklyás fiú feláll. A kapucni teljesen lecsúszik a fejéről és láthatóvá válik egész arca. Égszínkék szeme. Piszkos szőke hajfürtjei. Arányos orra és szája. A fiú nem más mint Miharu Mikami.

-Csak egy kurvát tudtál ide hozni?-kérdezi hűvös parancsoló hangon Mikami.

-A célnak megfelel!-válaszolja rekedtesen a félelemtől a másik fiú.

-Dren... Lehetnél egy kicsit udvariasabb. Végül is én vagyok az erősebb!-néz gúnyosan a másik Drenre.

-Ha nem azt a szukát akarod védeni akkor nem vagy ártalmas!-válaszolja ugyan olyan gúnyossággal Dren.

Minden egy másodperc töredéke alatt történik. Mikami kivillantja éles metszőfogait és szemét elönti a pirosság. Hatalmas erővel nekilöki a falnak és gallérjánál fogva erősen tartja.

-Ha még egyszer bármi csúnyát is mondasz Ayára kifilézlek értve vagyok?-vicsorog a fú arcába.

-Igen.-nyögi remegve Dren.

Mikami elengedi Drent és a nő felé veszi az irányt. Szeme ádázul csillog. Arcán morbid félmosoly terül el. Durván megragadja a nő kezét és felrántja. Erősen tartja a nőt, hogy vissza ne zuhanjon a földre. Szabályosan átharapja a nő torkát majd mohón szívja a kiszivárgó vért. Ha eddig nem halt volna meg a nő akkor már biztos, hogy vége.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

Weboldal készítés ingyen