16.fejezet

Kinyitom a szememet és a szobám plafonjával találom szembe magamat.
-Szuper! Akkor most mi igaz és mi volt álom?-motyogom magamba közbe oldalra fordulok.
-Mind igaz!-hallom egy fiú hangját. Nem látom a sötétben, de szinte biztos vagyok benne, hogy Otani az.
Gyorsan felülök az ágyamba. Kimegy az álom a szememből.
-Tényleg elraboltál aztán meg ott volt az a fura színű szemű ember vagy mi. Mikami tényleg meghalt? Ki volt az a sok ember ott abba a fura dimenzióba? Jah és ki az a Raicho. Meg miért Raico a neve az apádnak is? És ha ez mind igaz miért hitték az, hogy nem mondok igazat?!-levegő után kapkodok a sok kérdéstől.
-Miharu Raicho tényleg elrabolt téged. Mint már mondtam Mikami tényleg halot és Miharu-sama ölte meg habár mindenki azt hiszi én tettem mert féltékeny voltam rá mivel ő volt a családi válalat örököse ráadásul én még félvér is vagyok. Még az apán is rám kente az egészet ezért pár napja bújkálok. Azokat az embereket majd még megismered közelebről! Jah és azért az a neve Miharu-samának és Hirasu-samának is, hogy Raicho mert ők fontos emberek. A Raicho nevet mondhatjuk, hogy kitüntetésből kapták. Nagy emberek. Nagyon nagy emberek vagyis nem is emberek hanem... Az a lényeg, hogy befolyásosak és mindenki tiszteli őket a világunkba.-magyarázza.
-Milyen suliról beszélt az a lány. Mármint! Izé... Hirasu-sama.-motyogom zavartan.
-Hirasu-sama vezeti a legnemesebb iskolát az olyan különcöknek mint mi... szóval a nem embereknek... És téged is meghívot. Úgyhogy szeptembertől egy suliba fogunk járni!-kacsint rám boldogan.
-Izé... Hogy lehet egy 16 éves csajszi egy iskla vezetője és még valami! Mi a szarért kéne nekem egy nem embereknek létrehozott iskolába járni?!-kelek ki magamból, de azzonnal visszább veszek mert nem akarom felkelteni az egész házat.
-Hirasu-sama már legalább 125 éves.-motyogja halkan Otani.
Erre nem tudok mondani semmit. Ez még túl új nekem. Ráadásul mindjárt itt a szeptember. Már csak 3 nap.
-De én be vagyok íratkozva egy másik iskolába ráadásul a szüleim iztos nem szeretnének átíratni egy másik iskolába.-ellenkezek.
-Majd Hirasu-sama egyik megbízottja eljön a szüleiddel tárgyalni ma.-valaszolja nyugodtan Otani.
-Te nem vagy fáradt?-kérdezem.
-Egy kicsit, de nincs hol aludnom.-válaszolja kókadtan.
Felállok az ágyamról.
-Nyugodtan lefeküdhetsz aludni!-nézek rá mosolyogva.
-Kössz!-mosolyog vissza rám bágyadtan és lefekszik oda ahol pár perce még én aludtam.
Figyelem egy pár percig és akkor jövök rá, hogy mennyire hasonlít Ren-re és Mikamira.
-Ha vele összejönék olyan lenne mintha Mikamival és Rennel egyszerre járnék.-töprengek magamba, de rájövök ez hülyeség!
Otani olyan mint egy testvér vagy egy barát.
-Otani miért hazudtad azt, hogy mindenki arról beszél, hogy Mikamit a trónörökös megölte a saját apja mikor tudtad, hogy mindenki azt hiszi te teted?-kérdezem mérgesen visszagondolva arra ahogy előadta a történteke.
-Azt akartam, hogy legalább e higgy nekem!-mosolyog rám bágyattan.
Csak bólintok. Bekapcsolom a gépem és a hajnalt a ilághálón való szörfözéssel töltöm. A napom átlagosan telt. Megregeliztem majd olvastam, gépeztem. Otani továbbra is aludt de felhúztam a takarót a fejéig ha véletlenül valaki betévedne a szobámba hátha nem venné észre. Végül délután 3 óra körül csengetés hallatszódik. Apám nyit ajtót.
-Jó napot! A neve, Asari Emi! A lánya iskoláztatásáról szeretnék beszélni!-hallok egy kecses nő hangot.
-Fáradjon beljebb!-motyogja apám meglepetten.
Kinyitom a szobám ajtaját és szembe találom magam egy nővel aki a husza évei ellején járhat. Sötét vöröses haja a füle aláig ér. Szeme sötétbarna és egy élénkpiros szemüveget hord. A szemüvegéhez illően egy élénkpiros ruhát visel.
Pár perccel később már anyám szobájába ülünk és a nővel tárgyalnak a szüleim a csodás iskola lehetőségeimről.
-Az iskola bentlakásos. De már egészen óvodától kezdve foglalkozunk a gyerekekkel. Az óvodások különböző nyelvtanulásban vehetnek rész angol,német,francia,spanyol,orosz. Persze ez magukat nem érinti!-mosolyog rám.-A lányuk még csak 14 éves, de szívesen inditanánk őt a nyolcadikos osztályunkba. Ez az iskola a középiskolát is magába foglalja így nem kell törődni a felvételi írással.
-Jól hangzik!-mondja apám.
Végül megbeszélték, hogy belemennek ebbe az iskolába. A nő felajánlotta, hogy akár most is elvisz az iskolába így anyám a nő és én elindultunk a szobámba, hogy összepakoljunk. Pesze én hót szívbajosan mivel Otani ott szundikál az ágyamba. Bemegyünk a szobámba és Otani ott ül a székemen.
-Te meg ki vagy?-kérdezi anyám meglepetten.

Weblap készítés ingyen