1.fejezet

A nevem Akayasha Aya. Egy átlagos lány vagyok. Vagy is hát mondhatni, hogy átlagos. Mindig úgy éreztem, hogy külömbözök a többiektől. Nagyon sok barátom van. Az életem szinte tökéletes. Leszámitva azt, hogy az apám súlyos vesebeteg és igy egy héten többször is járnia kell kezelére mivel a vesélye nem végzi rendesen a feladatát. Az apámnak más egészségügyi problémája is van, de ebbe most inkább ne folyunk bele. Szóval ott tartottam, hogy sok barátom van és mégis egyedül érzem magam. Ez fura! Úgy érzem senki se ért meg és, hogy kilógok a sorból. Valahogy magányos vagyok! Ez tényleg nagyon fura nem!? Körbevesz egy csomó ember ésén még se tudom élvezni a társoságukat! Ez fáj! Mindig azt tetetni, hogy jól érzem magam és semmi baj! Ez már kezd nehéz lenni! Annyi bonyodalom és fájdalom és nincs kivel megosztanom! Elveszet vagyok ebben a nagy világban és nem tudom ki segitségét kérni! Imáron 7.-es vagyok és ugyebár a 7. évégi jegyek beszámitanak a továbbtanulásba! Anyám csak hajszól, hogy mindig hozzam ki magamból a legjobbat és, hogy ezek az évek nagyon fontosak az életembe! De valahogy ezek most hidegen hagynak. Azt se tudom mit kezdjek az életemmel! Sejtés fogalmam sincs, hogy mit akrok csinálni, ha "nagy leszek"! Talán iró leszek. Igazából egyesek szerint nagyon szépen tudok rajzolni és más tantárgyakból se esik a jegyem 4-es alá. Néha becsúszik egy két rossz jegy, de hát az kinél nem fordul elő?! Ráadásul most vannak bajok a szerelmi életemmel is. Egy reménytelen szerelem egy 8.-os srácba sokminden felforgat. Igazából legszivesebben lelépnék valahová ahol senki se talál meg. Ezek a problémák együtesen kikészitenek! De ez van! Túl kell élnem! Kezdjük egy átlagos Keddel! Reggel elég nehezen keltem, de végül is beértem időbe a suliba. A lányok a megszokott az udvaron a megszokott padnál ültek és beszélgettek. Álltalába én nevetettek meg mindenkit. Úgy hogy ahogy odaértem a padhoz köszöntem és mondtam valamit amin a többiek nevettek. Utána első óra tesi volt ami hihetetlen uncsi volt mivel a tesi tanár mondhatni "feleltetett". Szóval leosztályozta a bukfencet előre és hátra. De mivel már 7.-esek vagyunk ezért össze vagyunk vonva egy másik osztály lányaival. Szóval mi vagyunk 7.c-s lányok és a 7.b-s lányok. Szóval a tesi tanár leosztályozta a b-s lányok bukfencét utána már ki is csengettek. Utána jött egy unalmas matek óra aminek a közepén hátrafordult Takashi Tsukune és szerelmet valot nekem. De hát ezen nem kell meglepődni ő sokszor csinálja ezt. Igazából azt hiszem, hogy neki szinte minden lány bejön. Csak a sok közül engem fogott ki mert nekem elég nagy a mellem. Vagy én nem tudom! A 7.-es fiúkat csak a külső érdekli! Ha jó teste van egy lánynak akkor ők már azt mondják, hogy szerelmesek a lányba és azt hiszik a lány ezt beveszi és szabad a pály! Na hát én nem!!!! Tsukune véleményem szerint csak egy hülye fiú aki azt hiszi, hogy bejön nekem. Mondjuk bevallom nagyon jó haverom és néha mondom néha talán szoktam vele flörtölni, de hát ettől még nem kéne úgy elszállnia! Viszon én mindeközbe csak a 8.-os srácra tudtam gondolni. Aznap valószinüleg hiányzott a suliból mert nem láttam. Igazából szegény srácról semmit se tudok. Vagyis tudom, hogy szinte minden csajnak bejön a suliba és mivel sok barátnöm szokott róla áradozni ezért tudom, hogy a neve Miharu Mikami. Igazi szőke herceg tipus. Szőke a haj jó a sportban és nagyon jól nézki. Na most kmolyan egy ilyen srác soha nem venne észre! Ezután jött még egy pár óra. Egy unalmas nyelvtan, egy unalmas fizika és egy idegtépő föci, de ezután megszólalt a megváltó csengő és mindenki ment haza mivel ez volt az utólsó óra. Ezután otthon setörtént semmi érdekes. Gyorsan telt az idő és mire észbe kaptam már este 9:3O volt. Gyorsan lefürödtem és mire lefeküdtem már 1O óra volt. Nagyon fáradt voltam igy viszonylag hamar elaludtam. Aztán este éreztem hogy a szellő belecsapott az arcomba. Ez fura volt. Kicsit gondolkoztam csukott szemmel, hogy vajon miért lehet ez mikor elméletileg a szobám ablaka csukva van és a szél olyan erősen ostromolta az arcom mintha az ablakból néztem volna kifelé. Nem tudtam választ találni a kérdésemre ezért hát nem maradt más választás ki kellett nyitnom a szemem. De ahogy kinyitottam a szeme elakadt a lélegzetem. Az ablak nyitva volt és én onnan néztem le az éji parkolóba. Az ablak párkányán gugoltam és azonnal elmúlt az álmoságom. De annyira meglepett a dolog hogy ahogy gyorsan vissza akartam fordulin kiszédültem az ablakból és estem lefele a föld fel.

Weblap készítés ingyen