6.fejezet-Eltávolodás

Lecuccoltunk majd kimentünk levegőzni. Persze ezeket az eseményeket muszáj volt megvitatnunk.

-Úr Isten! Akahitoékkal vagyunk egy szobába!-lelkendezi izgatottan.

-Észrevettem.-bólogatok kevésbé lelkesen.

-Mi a baj?-kérdezi aggódó arccal.-Még azt se mondtad el, hogy miért sírtál mikor megérkeztél...

-Hosszú!-húzom el a számat.

-Azt hittem barátnők vagyunk!-teszi karba a kezét. Lemondóan sóhajtok.

-Lehetetlenség, hogy én és Haru összejöjjünk.-rántom meg a vállam.

-Miről beszélsz?! Láttam, hogy hogy nézett rád!-háborodik fel.

-Ugyan! De még ha lehetne köztünk valami akkor se érdekelne.-mormogom.

Izumi megfogja a kezem, hogy megállásra kényszerítsen. Szembe fordulok vele.

-Komolyan! Mit gondolsz Haruról?-néz rám komoran mintha ezen múlna az életem.

Néhány másodpercig elgondolkozok, hogy igazából mit gondolok Haruról... Kedves volt mikor minden hülyeséget összehordtam neki a buszon... Meghallgatott és megvigasztalt. De aztán eszembe jut, hogy milyen természetesen mondta ki azt az egyszerű szót amitől darabokra hullottam.

-Haru egy barom!-jelentem ki fennhangon.

-Kössz!-szólal meg mögöttem egy ismerős hang.

Hátrafordulok és Akahito és Haru áll mögöttünk. Haru dühösen mered rám.

-Ha én barom vagyok akkor te mi is vagy?-húzza fel ingerülten a szemöldökét.

-Haver nyugi!-nyugtatja Akahito.

-Chh!-néz rám összeszűkült szemmel. Megfordul és elindul vissza a szálló felé.

-Hé! Akkor nem jössz?-üvölti Haru után.

-Leszarom!-rántja meg a vállát.

-Bocsi! Kicsit érzékeny lélek!-legyint.

-Nem tudtam, hogy itt van...-motyogom bűnbánóan.

-Ne nekem mentegetőzz!-kacsint rám.

-Bocsi Maya én láttam őket, de nem akartam szólni mert az hittem mást fogsz mondani...-néz rám Izumi bűnbánóan.

-Semmi baj!-ellenkezem.

-Szóval hova indultatok?-tereli a szót Izumi.

-Értetek! Megbeszéltük Tadaoval, hogy a kapunál találkozunk. Velünk tartotok pizzázni egyet?-kérdezi.

-Persze!-vágjuk rá egyszerre.

-De egyébként ez nincs a szabályok ellen? Mármint már kilenc óra. Takarodó van...-mormogom útközbe. Már mind a négyen a pizzázó fele tartunk.

-De! De azt is tiltja a szabályzat, hogy különböző neműek egy szobába lakjanak.-válaszol Tadao.

-Ott a pont!-mosolygok rá. Ő pedig visszamosolyog.

-Ahhoz mit szóltok?-mutat egy pizzázó felé Akahito. Csak bólintunk.

-Mit kérnek?-lép oda hozzánk a pincér mikor már bementünk és elhelyezkedtünk egy asztalnál.

-Mikor zárnak?-kérdezi Tadao.

-Tízkor.-válaszol a pincér készségesen.

Rendeltünk majd hülyéskedtünk és megettük a pizzákat. Teljesen zárásig maradtunk majd úgy kellett kitessékelniük minket. Mikor kiléptünk az utcára csípős hideg csapott az arcomba.

-Lehet, hogy nyár van, de olyan hideg van.-mormogom és körbefonom karom.

-Felmelegítselek?-kérdezi kacérkodva Tadao.

Izumi és Akahito kicsit előrébb oldalognak egymásba karolva.

-Ne hülyéskedj!-korholom és pirulva elfordulok.

-Nem hülyéskedem!-mondja majd átölel. Meleg kezét rácsúsztatja az enyémre.

-Jó meleg a kezed...-megfogom csuklóját és végig simítom kézfejét.-Bocsi!-a fejem paprikavörös.

-Semmi baj!-mosolyog rám majd még erősebben magához húz.

Most látom csak mennyivel magasabb nálam. Kék szemeivel az én szemembe kutat. Szinte elveszem a tekintetébe. Egyszerűen nem tudom abbahagyni a bámulását még akkor sem ha kiáll a nyakam a felfele nézéstől vagy a szívem annyira ver, hogy mindjárt kipurcanok.

Még jobban magához húz és most már a testünk egymáshoz ér. A nyakamhoz hajol és érzem leheletét a bőrömön. Egy apró puszit nyom a nyakamra.

Kiráz a hideg és megremegek. Olyan ez az egész mint egy álom! De ha ez egy álom én soha nem akarok felébredni! De sajnos mint minden álomba itt is megszakadt a varázs.

Tadao elhajolt tőlem és megfogta a kezemet majd úgy sétáltunk tovább.

-Nah felmelegedtél már?-fordul felém kacérkodva. Némi pír jelenik meg az arcán amitől csak még vonzóbb lesz.

Nem mondok semmit. Szerintem nem is lennék képes szavakat kiejteni ebbe a pillanatba. Legfeljebb csak értelmetlen nyöszörgést. Csak paprikavörös fejjel bólintok.

Ezután minden olyan volt mintha vízfátylon keresztül néztem volna. Tompa voltam. Még a saját hangom is távolinak tűnt.

Majd mindenki letusolt és leoltottuk. Akahito átadta az ágyát Izuminak és a földön aludt. Ami a legzavaróbb, hogy az én ágyam Haru ágya mellett van. Egymásra se néztünk. Úgy tűnt ő levegőnek néz, így hát én is őt.

Nem tudok elaludni. Csak forgolódok az ágyban. Ha becsukom a szemem akkor felváltva Haru és Tadao arcát látom magam előtt.

Álmosan kikászálódtam az ágyból és kibaktattam az aulába. Ránéztem az órára. Hajnali három. Leültem az egyik padra és elgondolkodva meredtem magam elé. Meghallom valaki csoszogását és ijedten hátrafordulok. Haru áll mögöttem.

-Nem tudsz aludni?-kérdezi álmos tekintettel.

Megrázom a fejem.

-Te?-kérdezek vissza.

-Detto.-mormogja és leül mellém. Néhány másodpercig elgondolkodok vajon már nem haragszik rám vagy csak félkómásan azt se tudja kivel beszél, de azonnal meg is kaptam a választ.

-Szóval miért vagyok barom?

-Bocsi!-próbálom elsimítani a dolgot.

Engem néz és a szemébe van némi harag.

-Megbántottalak valamivel?-kérdezi.

-Nem...-mormogom.

-Akkor csak szimplán utálsz?-néz rám szomorúan.

-Nem!-ellenkezem.

-Nem értem én a lányokat!-mondja ironikusan és mosolyra fakaszt.

Még beszélgettünk körülbelül fél órát és egységesen úgy döntöttünk, hogy vissza kéne menni aludni. Valamelyest megkönnyebbült a szívem, hogy kibékültünk.

Mielőtt bementünk volna a szobába Haru megfogta a kezem.

-Ne barátkozz Tadaoval.-nézett rám komoran.

-Miért?-kérdezem értetlenül.

-Mert nem az akinek látszik.-mondja.

-Azt hiszem, hogy azt még éppen el tudom dönteni, hogy kivel barátkozzak és kivel ne!-korholom le idegesen.

-Én meg azt hittem nem vagy ilyen hülye! De majd ha rájössz akkor jusson eszedbe, hogy én megmondtam!-kapja fel a vizet.

-Ugyan mit?!-emelem fel én is a hangom.

-Tudod mit? Kit érdekkel! Leszarom, hogy mit és, hogyan cseszel el!-szikrázik a szeme és bemegy a szobába.

Én pedig bambán állok ott mit egy kutya akit elhagyott a gazdája. Az előbb lehülyézett... Könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Azt hittem túltettem magam Harun, de ez nem így van. A szívembe szúró fájdalmat érzek. Talán nem is az fáj jobban, hogy lehülyézett hanem az, hogy érzem, hogy egyre távolodunk egymástól és nem tudok mit tenni ellene.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• sayuki
  2012-01-03 19:55:02
  áááh gyorsan folytit mert megöl a kíváncsiság milessz!!!:ddd
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-02-14 17:10:48
  Köszönöm Mindenkinek! ^^ Minden tőlem telhetőt megteszek a folytatás érdekébe! ;)
• Midori
  2011-02-12 14:52:52
  A lényeget elmondták, szóval: macskaköröm^^
• Lola
  2011-02-12 14:44:23
  csak azt tudom mondani, írni amit a többiek. rohadt jóó ez a rész *-* folytiiiiiit*-* (:
• Reira
  2011-02-11 18:51:59
  Rohadt jó rész... gyorsan folytit...:)
• xénia
  2011-02-11 17:24:52
  Detto!! úgy hogy lécci folytasd minél hamarabb!:) (L)
• koltai7
  2011-02-11 16:25:20
  Nagyon jóóóó!!! Csin meg nagyon hamara folytit mert megöl a kíváncsiság h mi lesz kettőjük között!!! áááhh *.*
• Rienn (rienn98@windowslive.com)
  2011-02-11 15:27:16
  K*rva jó lett *-* Folytiiit >.<

Weboldal készítés ingyen