3.fejezet-Pokoli szobatársak

-Na és miről beszélgetettek Haruval?-kacsint rám Izumi.
-Semmiről!-motyogom és elkapom a tekintetem. Szeretném egy kicsit gyötörni mert oda ültette Harut mellém közbe pedig aludtam. Lehet, hogy horkoltam? Vagy kifolyt a nyálam? Esetleg beszéltem alvás közbe? Ez milyen kínos már!
-Neee már! Ne kínozz!-néz rám barna bociszemeivel.
-Hehe szenvegy csak!-kinyújtom rá a nyelvem és ideje sincs válaszolni mert megérkeztünk a nekünk kijelölt szobához. Kinyitom az ajtót és szörnyű csalódás ér! Két lány áll a szobánkba. Látszólag ők is olyan meglepettnek tünek mint mi. Az egyikükről már meséltem. Rövid vállig érő barna haja és mélykék érzéki szeme van amellyel minden srácot levesz a lábáról. Ő Komo Chiaki. Mellette pedig az állítólagos legjobb barátnője áll. A lány haja hosszú szőke és nyíl egyenes. Szeme zöldes, de egy csöpp barna is keveredett bele. Az ő neve pedig Deuski Akane. Meglátom Chiaki gúnyos mosolyát és rosszat sejtek.
-Nocsak. Nocsak. Szóval ti lesztek a szobatársaink!-mondja egyálltalán nem szívélyes félmosollyal.
-Vigyáznod kéne Maya-chan nehogy megbüntesenek!-modja cuki mosollyal Akane.
-Már mért büntetnének meg?-nézek rá értetlenül mintha kételkednék a szellemi éppségében.
-Jaj Maya-chan!-korhol szemrehányóan.-Nem láttad a táblát?! Ide csak 2 tonnáig lehet bejönni!-kacsint rám. Chiaki hangosan kacag.
-Ez jó volt Aka-chan!-mondja hangos nevetéssel.
-Köszönöm Chi-san!-néz Chiakira mint mikor a kutya a jól megérdemelt jutalmát kapja a gazditól. Kitipegnek mellettünk az ajtón.
-Jaj hogy törné ki a bokáját! Hullana ki az össze tetves haja! Az a repetsarkú ribanc! Hogy mer minket sértegetni?!-méltatlankodik Izumi a sértegetők távozása után.
-Ez nem igaz!-mondom nevetve. Viccesnek találom, hogy a sértés mennyire magára vette.
-Mi van? Most miért mosolyogsz?-kémleli tekintetem értetlenül.
-Nem minket sértegetett hanem csak engem!-figyelem a reakcióját.
-Ez mindegy! Barátnők vagyunk! A te gondod az enyém is! Ha téged sérteget engem is!-heveskedik Izumi. Én pedig teljesen belepirulok abba amiket mond. Most, hogy fogok elmenni ha ilyeneket mond nekem?! Ez a pár mondat olyan volt számomra mint egy szerelmi vallomás.
-Jahj Izu!-motyogom és odasétálok hozzá, hogy átöleljem.
-Mi az?-néz rám értetlenül.
-Csak...-kezdek bele pirulta.-Még soha nem volt igazi barátom...-lesütöm a szemem.
-Maya én örökre melleted leszek szóval szokj hozzá, hogy van egy igazi barátod!-mosolyog szélesen. Most legszívesebben sírnék. Hogy mondjam meg neki? Nem! Ebben a helyzetben nem mondhatok semmit. Túlságosan is jó a hangulata most ahoz, hogy ezzel traktáljam. Ráadásul a tábor után akartam elmondani, hogy ne legyen rossz kedve. Hisz ide szórakozni jöttünk!
-Köszönöm!-motyogom és már nem bírok magammal. Nagy kövér könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Izumi megölel és próbál csitítani. Nem érti a helyzetet, de ez így van jól. Egy baráti ölelés mindig jól jön! Ebben a helyzetben is nagyon jól esik, hogy Izumi mellettem van. Kicsivel később már összeszedeten baktatunk kifelé a szálóról.
-Mi a helyzet Akahitoval?-kérdezem Izumit és az arckifejezését kémlelem.
-Összejötünk.-válaszolja boldogan.
-Szuper!-mondom őszinte örömmel.
Már az eső is elállt. Nem mondom, hogy jó idő van, de legalább már nem esik. Az első három órában szabadon kóringyálhatunk minden fele. Ezt is teszük.
-Na! Maya! Szóval mi is történt közted és Haru között?-kérdezi már százezredjére. Nem akartam elmesélni, hogy megölelt mert akkor előbb el kellett volna mesélnem, hogy sajnálatos módon 1 hónap múlva költözünk.
-A fantáziádra bízom!-válaszolom szemtelenül és nyelvemet kinyújtom.
-Maya!-mondja dühösen.-Mondd el!-elkezd csikolni. Szaladok mert már alig kapok levegőt a nevetéstől. Nekiszaladok valakinek. Ahogy felnézek egy barna szempárral találom szenbe magam.
-Bocsi!-mondom elpirulva és hátrábbhúzódok. A fiú csak mosolyog és a hirtelen támad szélben feketés haja könyeden száll. Haruhiba ütköztem bele. Mellette pedig ott áll Akahito.
-Hito!-hallom Izumi sikítását. Akahito nyakába ugrik és megcsókolja. Elkapom a tekintettem és úgy látom ezzel Haru is így van.
-Jössz sétálni?-néz rám kérdőn.
-Persze!-mondom boldogan. Már kicsit arrébb érünk a turbékoló pártól.
-Bocsi, hogy a buszon úgy kiborúltam.-beszélgetést kezdeményezek.
-Semmi baj! Örülök, hogy több mindent megtudtam rólad!-kacsint rám. Ekkor megjelenik Chiaki a kis kék szemű ribanc és a talpnyalója Akane.
-Maya a tábla még ide is ki van rakva!-mondja Akane mosolyogva.
-Főleg ide!-lök el a kis ribancvezér.

Weboldal készítés ingyen