3.fejezet-Utálatból szerelem

-Annyira szemét vagy!-mormogom és olyan csúnyán nézek rá amennyire csak tőlem teli, de nem zavartatja magát, belenevet az arcomba.

-Eredetileg ezt akartam neked adni, de mivel miattam estél el ezért tessék-előhúz egy ezüst nyakláncot amin egy szív alakú medál csüng ami úgyszintén ezüst.

-Ez nagyon szép.-ámulok ahogy meglátom.

-Ja.-mormogja Takao és elfordítja a tekintetét.

-Akkor ez most az enyém lehet?-kérdezem némi kétkedéssel a csillogó ezüst láncot szemlélve.

-Aha.-motyogja és még mindig nem néz a szemembe.

-Köszi!-mosolygok rá, de mintha ott se lennék a falat pásztázza.

Hosszú percekig egymáshoz se szóltunk majd megpróbálkoztam vele, hogy felvegyem a nyakláncot, de sikertelenül mire Takao segített, de még mindig nem nézett a szemebe.

-Utálsz engem?-nézek rá félve. Mosolyogva felém fordítja a tekintetét:

-Nem különösebben.

-Akkor miért viselkedsz így?-húzom magam össze morcosan.

-Valakivel szemétkedni is kell! Ráadásul téged vicces ugratni.-mondja nevetve. Tüntetően vállon verem.

-De te utálsz ugye?-kérdezi immár komoran.

-Nem igazán...-fordítom el a tekintetem és eszembe jut a tegnap este.

-Pedig tegnap este nem ezt mondtad...-néz tüntetően rám.

-Én... Sajnálom! Nem tudom, hogy tudnám jóvá tenni azt amit mondtam...-mentegetőzök.

-Én pedig tudom!-vágja rá.

-Hogy?-meglepetten rámeredek.

-Holnap egész nap megcsinálod azt amit kérek.-mosolyog cinkosan.

-Ez nem ér!-mordulok fel.

-Hát akkor haragudni fogok. Pedig olyan dolgokat vágtál a fejemhez, hogy:Jobb lenne ha elütne egy kocsi! És: Bárcsak meg se születtél volna!-utánozta a hangomat habár elég gyatrán.

-Jól van. Jól van! Megteszem.-adom meg magam. Csak mosolyog és mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy tervez ellenem valamit, de jobb ha majd holnap töröm ezen a fejemet. Ma már túl sok lenne még az is. A lábam már javuló félbe van. Úgy tűnik holnap már tudok rajta járni habár kissé sántikálva, de muszáj lesz részt vennem a fogadáson amit anyámék szerveznek. Ráadásul még Takao hülyeségeit is végre kell hajtanom. Nem akarok a holnapra gondolni!

-El tudnál aludni most?-kérdezi Takao hosszas szünet után.

Mindketten a barackvirág színű plafont bámuljuk amint az éjjeli lámpa fényei rávetődnek.

-Nem hiszem.-mosolyodok el.

-Akkor beszélgessünk, de őszintén!-csap le rá Takao. Kicsit furcsállom a kérést, de rábólintok és jön az első kérdés:

-A tegnap esti volt az első csókod?

-Valahogy tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz kérdezni!-ordítom.-Igazából az igazi csókom igen. De már volt olyan szájra puszi szerűség még általánosba.-motyogom kissé kipirulva.

-És, hogy történt?-tudakolózik. Csodálkozom, hogy ki se nevet, hogy az első igazi csókomat tőle kaptam, de csak folytatom a mesélést:

-A barátnőim azt mondták, hogy az egyik osztálytársamnak szerelmet kellett vallanom és szájon kellett puszilnom vagy nem lesznek tovább a barátnőim...-veszem egyre halkabbra a hangom.

-És erre mit szólt a srác? Legalább jól nézett ki? Ilyen szemét barátnőid voltak?-kérdez újból.

-A legjobb pasi volt a suliba. Minden csaj odáig volt érte. Én is fülig bele voltam zúgva. Szerelmet vallottam neki és megpusziltam amire ő csak megvonta a vállát és azt mondta, hogy nem szereti a csúnya lányokat.-ennél a pontnál újból eszembe jut a kellemetlen emlék és a torkomban gombócot érzek.-Az állítólagos barátnőim csak nevetek rajtam én pedig sírva elrohantam. Igazából ők nem is voltak az igazi barátnőim. Mindig csicskáztattak és nevetség tárgyává tettek. Most így visszagondolva utáltam őket! De akkor még csak 6.-os voltam szóval jó rég volt. Már nem is számít!-legyintek.

-Értem.-mormogja Takao.

-És a te első csókod? Gondolom nem a tegnap esti volt...-terelem a témát.

-Nem. Még általánosba volt az első. Azt hiszem mikor 5.-es voltam.-válaszolja rekedtesen.

Kicsit meglepődök, hogy olyan fiatalon, de tovább kérdezek:

-Nah és milyen volt a lány?

-Hát... Fiú volt.-mormogja.

-Hogy mi?-nézek rá, de ő kipirultan a plafont pásztázza.

-Akkor eléggé gyenge és esetlen voltam. Sokan piszkáltak és sokszor megvertek. Pár 8.-os fogadtak valamiért és a vesztesnek az volt a feladata, hogy csókolózzon velem. Emlékszem, hogy lefogtak...-undorral megrázza a fejét.- Azóta edzek, hogy majd egyszer megkeressem őket és szétverjem mindet.-húzza el a száját.

-Sajnálom.-mondom őszinte sajnálattal.

-Végül is már mindegy. De legalább nem maradtam olyan nyomi mint régen...-rántja meg a vállát.

-Bár mondjuk nem gondoltam volna ilyet rólad aki minden csajnak bejön...-vakarom meg a fejem.

-Szóval bejövök neked!-bólogat.

-Nem ezt mondtam!-üvöltöm pirulva és a plafont stírölöm.

-Dehogynem!-látom szemem sarkából, hogy Takao engem néz önelégült mosolyával, méregzöld szemeiben visszaverődik az éjjeli lámpa fénye.

-Csak azt nem értem miért mondod el ez nekem?-fordulok vele szembe.

-Arról volt szó, hogy őszinték vagyunk egymással.-válaszol egyszerűen.

-Akkor neked még nem is volt barátod igaz?-fordul vissza a plafon felé és én is követem példáját.

-Nem. És neked barátnőd? Azt mondják nagyon sok lánnyal kavarsz, de igazi barátnőd soha nem volt.-terelem a témát kipirulva.

-Kik mondják?-kérdez vissza.

-Csak mindenki ezt pletykálja.-rántom meg a vállam.

-Hát végül is igaz.-válaszol.

-Akkor neked sok tapasztalatod lehet.-ahogy kimondtam már meg is bántam.

-Ezt, hogy is érted? A szexre gondolsz?-kérdezi és az arcom teljesen vörösre változik.

-Szűz vagy még?-motyogom.

-Nem. De belém sokan szerelmesek így sok választásom volt.-válaszolja természetese.

-Kösz szépen! Neked végül is minden mindegy, de még te se feküdnél le velem. Vagyis ahogy te mondtad én lennék az utolsó akivel lefeküdnél.-mormogom dühösen.

-Miért te le akarsz velem feküdni?-kérdezi.

-Én nem ezt mondtam! Csak én senkinek se kelek mert csúnya vagyok.-húzom el a számat.

-Lehet, hogy kicsit eltúloztam azt a kijelentés, de téged soha nem bántanálak meg azzal, hogy megdöntselek aztán leszarjalak mint a többi lányt. És szerintem nem vagy csúnya.-ásít egy nagyot.

-Persze! Hát szép vagyok?-gúnyolódok.

-Aha!-nevet.

-Nagyon meggyőző vagy.-húzom el a számat ironikusan.

-Pedig én ismerek olyan srácot aki odáig van érted. Azt mondta nekem, hogy még az életét is odaadná érted.-válaszolja komolyan.

-Na persze!-nézek rá kétkedve.

-Pedig ez az igazság! Egy suliba jár veled.-néz a szemebe.

-Na és ki az?-méregetem még mindig kétkedve.

-Sajnos azt nem mondhatom meg, de szerintem idővel úgyis megtudod.-rántja meg a vállát közömbösen.

-Nah de mégis! Velem jár egy osztályba? Vagy évfolyamtársam? Esetleg felsőbb éves?-pörgök fel.

-Kezdek nagyon álmos lenni. Jó éjt!-ásít majd magára húzza a takarót és leoltja az éjjeli lámpáját.

-Takao!-ordítok rá, de nem reagál majd kis idő múlva feladom és én is lefekszem aludni.

Másnap reggel durcásan kerültem Takaot. Egész nap a fogadásra készülődtünk. Díszítettük a házat és a többi. Nagy meglepettségemre Takao nem említette a tegnap esti ígéretem. Nem csicskáztatott. Olyan volt mintha egy kicsit került is volna. Végül elérkezik az este és én kifáradva cibálom fel az estélyi ruhámat és fapofával mosolyogva fogadom az érkezőket. Egy embert se ismerek közülük Nem is érdekkel ez az egész! Bárcsak fent pihenhetnék! A lábam is rohadtul fáj.

-Anya kijönnél a konyhába?-fordulok felé ezzel megszakítva az értelmetlen beszélgetést amit egy házaspárral folytatott. Elnézést kér majd kimegyünk a konyhába.

-Mi az? Tiszteletlenség otthagyni a vendégeket!-korhol le.

-Nem mehetnék fel a szobámba pihenni. Olyan fáradt vagyok. A lábam is fáj...-nyafogok.

-Nem!-zárja le anyám a témát.

-Önző vagy! Téged soha nem érdekkelt, hogy én mit gondolok vagy mit érzek! Rohadtul leszarod az egyetlen gyerekedet és csak az érdekkel, hogy a vendégek jól érezzék magukat.-üvöltöm rá ő pedig felpofoz.

-Utállak!-ordítom és kibaktatok a konyhából. Fellökök pár embert és kibaktatok a havas külvilágba. A hideg megostromolja testemet, de csak bukdácsolok a nagy hóban a kis fenyőerdő felé ami körbevette a nyaralót. A lábam már nem is érzem. A nyitott magassarkúba szabad bejárása van a hónak. Kezem alig tudom mozgatni mert fáj a hidegtől. Még alig pár perce sétálhatok mégis olyan mintha órák óta a havat taposnám. Beérek a sötét fenyőerdőbe és eszembe jut egy horrorfilm melyben pár tinédzsert egy fenyőerdőben megöltek a medvék és farkasok és kissé megborzongok, de tovább sántikálok. Azt se tudom merre megyek vagy hogy egyáltalán mit akarok itt... Egyszerűen csak még messzebb akarok kerülni az önző anyámtól.

-Hikaru!-hallok egy messzi hangot ami engem szólít, de nem törődök vele csak sétálok tovább a szűk kis ösvényen. Az ösvény és az egész ház egy domb szerűségen van így az ösvény mellett egy meredek domboldal fut ami rémisztően mély.

-Hikaru!-hallom egyre közelemről a hangot és megszaporázom lépteimet.

Kis idő múlva úgy érzem leráztam. Megállok egy kicsit mert már nem bírom tovább. Szívem a torkomba dobog. A fák között árnyakat látok és remegek a hidegtől. Lábam összecsuklik, de még mielőtt a jég hideg hóba buknék egy meleg kezet érzek a karomon. Hátrafordulok és Takao az aki tart.

-Hülye vagy?! Meg fogsz fagyni!-üvölti mérgesen.

-Hagyj békén!-ordítom vissza.

-Most pedig visszamegyünk! Ez parancs! Emlékszel ma azt kell tenned amit mondok!-érvel.

-Nem érdekkel!-vágom rá és kirántom a kezemet a kezéből majd hátrálok, de nem kalkuláltam bele, hogy mögöttem van a meredek domboldal így lábam a fáradtságtól összecsuklik.

-Vigyázz! Ha olyan közel mész leesel!-szól rám Takao, de már késő.

Lábam megcsúszik a kissé jeges havon és lezuhanok. Látom, hogy Takao utánam ugrik és egyszerre esünk bele a puha a hóba. Egyikünknek se esik baja, de a domboldal túl meredek ahhoz, hogy visszamászunk.

-Gondolkozz már egy kicsit Hikaru! Most hova a szarba menjünk? Meg fogunk fagyni!-korhol le Takao.

-Nem akarok vissza menni.-ellenkezem.

-Épp ezt mondom! Nem is tudunk visszamenni!-ordítja rám.

A hideg már teljesen átjárt. Nem érzem se a lábam se a kezem. Már a lábamba lévő fájdalom is elmúlt. Semmit se érzek. Talán jobb lenne ha meghalnék. Úgyse szeret senki se... Anyám és apám elvannak foglalva a sznob életükkel. Takao említett egy srácot, de szinte biztos vagyok benne, hogy csak jobb kedvre akart deríteni vagy csak megint ugratott. Ha azt nézzük akkor nem is utálom Takaot. Igaz, hogy sokat szemétkedett vele, de ha kellett mindig ott volt. Segített. És mikor megcsókolt... Nagyon jól esett. Könnyek csorognak végig az arcomon.

-Hé! Jól vagy?-szeppen meg.

Az egyedüli ember akit sajnálok itt hagyni az Takao. De ő úgyse viszonozná az érzéseimet...

-Szeretlek!-motyogom kábán és minden elsötétül.

Úgy érzem mindenem átmelegedik. Lassan felnyitom a szemem és Takaot pillantom meg. Méregzöld szeme csillog. Haja arcához simul. Félmeztelen. Látom csupasz és izmos vállát. Ez lenne a mennyország?

-Vedd le a ruháidat!-szólal meg és mintha elmúlt volna a varázs.

-Mi van?-kérdezek vissza bambán.

-Vetkőzz!-mondja nyomatékosabban.

Hirtelen felpattanok és ha Takao nem hajolt volna el akkor lefejeltem volna. Körbenézek és egy kis faházban vagyok ahol egy kandallóban táncol a tűz. Más nincs is a csöpp helyiségbe.

-Hol vagyunk?-ráncolom a szemöldököm.

-Egy fa házban az erdő közepén. Nem emlékszel mi történt? Elájultál nekem meg ideáig kellett téged cipelnelek. Még szerencse, hogy kiskoromba apám megépítette ezt a házat nekem.-válaszol.

-Aha.-motyogom.

-Vedd le a ruháidat mert teljesen átnedvesedtél. Találtam ezt a pólót hogy azért mégis legyen rajtad valami.-dob oda egy zöldes pólót és pirulva elfordul.

Még nem tértem teljesen magamhoz így engedelmesen öltözködöm. A póló szerencsére elég nagy. Így eltakarja a fenekemet meg még a combomból is egy keveset. De persze a melltartómat és a bugyimat magamon hagyom. Majd a tűzhöz rakom a ruhám, hogy száradjon.

-Tessék.-terít egy takarót a hátamra amint látja, hogy remegek.

-Te nem fázol?-nézek rá. Csak egy alsónadrág van rajta.

-Egy kicsit, de csak egy takaró van...-mondja.

-Hát akkor gyere ide.-tartom fel a takarót ő pedig alá bújik.

A tűz előtt ülünk és érzem csupasz combját amit az én lábamhoz ér. Mindketten belebámulunk a ropogó tűzbe és csendben melegedünk.

-Azt mondtad mikor elájultál, hogy szeretsz.-töri meg a csendet.

-Tényleg?!-motyogom zavartan és teljesen elpirulok. Feltűnik, hogy Takao hangjába egy csepp gúny sincs.

-Mond ki még egyszer.-mondja.

-Nem!-nézek rá vörös fejjel.

-Ma azt kell csinálnod amit én mondok igaz? Akkor mond ki!-néz rám komolyan.

-Sze-Szeretlek!-fixírozom a padlót.

-Nézz a szemembe!-parancsol rám.

-Szeretlek!-ordítom a szemébe kissé dühösen és zavartan.

Minek kell nekem ezt csinálni?!

-Csókolj meg!-mondja gúnyos félmosollyal.

-Miért kell ezt csinálnom?!-akadok ki.

-Hikaru! Megbántottál! Azt mondtad bár meg se születtem volna! Ez a minimum!-ordít rám dühösen. Még soha nem láttam Takaot így.

-J-Jó.-dadogom félve és odahajolok hozzá. Majd számat ügyetlenül az övére tapasztom. Majd egy rövid csók után kipirulva elhajolok tőle.

-Nem szeretem a csúnya lányokat.-neveti el magát.

Könnyek csorognak végig az arcomon és már tudom, hogy nem kellett volna vele őszintén beszélni. Mindig hátba támad.

-De téged szeretlek!-mondja mosolyogva majd magához ölel.

-Nem értem.-vakarom a fejem.-Azt mondtad jár a sulinkba egy srác aki annyira szeret, hogy még az életét is feláldozná értem. Nem fog megharagudni, hogy ilyeneket mondasz? Ráadásul gondolom megint gúnyolódsz...-fordítom el a tekintetem.

-De buta vagy!-nevet.

-Most meg miért?-ordítok rá.

-Az a fiú aki az életét is odaadná érted mert annyira szeret én vagyok! Szerinted melyik barom jött volna utánad -20 fokba?! Mind a ketten megfagyhatunk volna. És nem gúnyolódok.-mosolyog rám szeretetteljesen és megcsókol.

-Mivel ma azt kell tenned amit én mondok ezért ígérd meg, hogy csak engem fogsz szeretni!-mondja önzőn.

-Megígérem.-húzom el a számat.

-Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!-mormogja gyerekesen.

-De akkor te meg ígérd meg, hogy járni fogsz velem és az igazi barátnőd leszek!-nézek a szemébe.

-Megígérem.-mondja nevetve majd újból megcsókol. Rengetegszer csókoltuk meg egymást az éjszaka folyamán. El se mertem aludni nehogy kiderüljön, hogy ez az egész csak egy álom volt. Reggel megtaláltak minket. Anyám jól leszidott, de utána minden ment a régi kerékvágásba. Mindketten betartottuk az ígéretünket egy életen át.

„Vége!”

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Anonymus (animekiss@citromail.hu)
  2011-04-17 16:57:07
  Hi!Nagyon jó lett a ficid,gratulálok hozzá.Ne hagyj fel az írással,nagyon jól csinálod! puxxa:3
• Kumiko-chan (loveshinichi@freemail.hu)
  2011-04-16 15:31:10
  Szia! Bár nem írtam oda mindegyik külön fejezethez oda, hogy nagyon jó, de tényleg azok. Sok sikert a többi ficidhez, mertnagyon ügyes vagy.^^
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-03-13 07:48:10
  Karin: Köszi! :) Sajnos ez csak ennyi volt... Nana: Köszönöm! ^^
• Nana (erizawa.nanami@gmail.com)
  2011-03-09 14:59:15
  Imádom ezt a fanficed!!!!!!!!!!!!!
• Karin
  2011-02-20 16:27:04
  Nagyon jó lett! Csinálj neki egy folytatást! ><
• Kimiko /Szerkesztő/
  2011-01-26 17:53:03
  Hát... XD Elméletileg azért mert ugye adott két fiatal akik ki nem állhatják egymást. Vagy legalábbis a lány nem nagyon csipázza a srácot és karácsonykor jönnek össze. Így úgy gondoltam, hogy ez legyen a neve mert, hogy karácsonykor még azok is szeretik egymást akik nem... XD vagy valami ilyesmi... -.-" XD
• Kate
  2011-01-15 22:01:31
  hello^^ tök jóó lett*-* am miért ez a címe?=OO
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-30 16:28:57
  Szívesen! :D Köszi, hogy elolvastad! ^-^
• Midori
  2010-12-29 20:17:38
  Köszönöm:´), hogy felraktad^^
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-29 16:05:22
  Köszi! ^^
• IzzÉ ^^
  2010-12-29 15:11:59
  Imáááááádom ^^ nagyon jó lett :D
• Hana-chan
  2010-12-29 14:06:52
  :3 Naon tetszett :3 Kár h vége ^^"
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-29 12:59:52
  Köszi! ^-^ Én is nagyon megszerettem. De hát túl sok folyamatban lévő fanficem van... :/
• koltai7
  2010-12-29 12:51:23
  Nagyon szupi lett! Ez lett a kedvencem eddig a fanficeid közül! Annnyira cukik!!! X3 Kár h vége lett T.T, még szívesen olvastam volna belőle egy pár részt!!!

Weboldal készítés ingyen