3.fejezet-Vegyes érzelmek
Hirtelen kinyitom a szememet és felülök fektemből.
-Lara!-ordítom kétségbeesetten.
Hol van? Mit csináltak vele? Cserbenhagytam...
-Ohh! Hihetetlen, hogy magadon kívül bárki más is érdekkel...-szólít meg valaki flegmán.
Oldalra kapom a fejem és meglátok egy lányt. Hosszú, világosbarna haja az arcát keretezi. Smaragdzöld szeme engem méreget. Ugyan azt a fekete-fehér egyenruhát hordja mint az én elit iskolámba járók. Naito Yuya! Ismerem fel és körbenézek. Egy fehér szobába vagyok. A körülöttem lévő gépek folyamatosan pityegnek és búgnak. Testem tele van kötésekkel, a fejemet is húzza egy az ágy felé. Ez alighanem egy kórházi szoba. Körbenézek az ágyam körül és ott áll még Ihara Niou és még egy ismeretlen lány mellette. A lány haja egész rövid és barna, kék szemével kedvesen néz rám. Bőre fehér és az iskolai egyenruhánkat hordja. Melle dudorodik egyenruhája alatt, kezeit melle alatt összefonja.
-Senpai!-hallom meg Lara ordítását. Az ajtón szalad felém és gondolkodás nélkül felugrik az ágyamra és átölel. A lábamon tapos ami hihetetlen fájdalommal jár, de nem szólok semmit csak átölelem.
-Jól van ne sírj.-súgom a fülébe és a fejét simogatom.
Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy semmi baja és olyan mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Arcomat a csöpp kis testéhez szorítom és egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Egy férfinak nem kéne sírnia, de mégis... Lara lehet, hogy idegesítő néha, de mégis a húgom és bajba került miattam.
-Senpai...-mormogja meglepetten Lara és el akarna húzódni tőlem, de én csak még erősebben magamhoz szorítom. Ő is átkarol.
-Jól van. Semmi baj!-mondja gyerekesen és a fejemet simogatja mint ahogy még én tettem pár perce vele.
Eszembe jut, hogy az ágyam mellett áll Niou, Yuya és az az ismeretlen lány. Letörlöm arcomat és elhajolok Laratól. Reménykedem, hogy nem látták, hogy sírtam, de meglepett arckifejezésük alapján a reményem elszáll.
-Nincs semmi bajod?-nézek végig Larán. Tagadóan rázza a fejét és rám mosolyog. Én visszamosolygok rá és puszit nyomok az arcára ami meglehetősen szokatlan nálunk!
-Hozol a bátyádnak egy üdítőt?-kérdezem kedvesen. Bólint és kibaktat a szobából.
-Mit kerestek itt? És te ki vagy?-nézek ridegen a Niou mellett álló lányra.
-Ő itt Funakoshi Michi!-siet a bemutatással Niou.
-Örülök a találkozásnak!-nyújtja felém a kezét Michi.
-Én nem túlzottan.-rántom meg a vállam és nem fogok vele kezet.
A lány nem lesz dühös, nem sértődik meg csak az arcomba mosolyog.
-Jobb ha mi most kimegyünk.-mosolyog barátságosan Michi és karon ragadja Niout.
-De... Ööö... Izé...-ellenkezne Niou, de a lány addigra már kivonszolta.
-Mit kerestek itt?-nézek flegmán Yuyára.
-Jöttünk meglátogatni! Már 2 napja eszméletlen vagy. Lehetnél egy kicsit tapintatosabb is! Ha nem segítettünk volna akkor most...-elakad a szava és könnycseppek gördülnek végig az arcán.
Meglepetten meredek rá. Nem gondoltam volna, hogy aggódik miattam. Megfogom a kezét és lerántom az ágyra. A kezemet a derekára fonom és magamhoz ölelem.
-Aggódtál értem Édes? Olyan kis aranyos vagy.-súgom a fülébe majd egy apró csókot lehelek a nyakára amitől megremeg. Örülök, hogy tudom befolyásolni és hazudnék, ha azt mondanám nem izgat ez a lány. Elhajolok tőle és az arca tiszta vörös. Közel hajolok a szájához, hogy megcsókoljam, de ő zavartan elkapja a tekintetét.
-Nem miattad aggódtam hanem Lara miatt... Így belekeverni a húgodat... Aljas vagy!-mondja, de nem dorgáló hangon, inkább zavartan. Próbál felállni, de én még mindig a derekába kapaszkodom.
-Engedj el!-néz rám kicsit szúrósan.
-Nem.-válaszolom mosolyogva és még közelem húzom magamhoz majd kezemmel végigsimítom napbarnított sima combját. Látszik rajta, hogy teljesen zavarba van, de biztos, hogy most nem fog elhajolni. Egymást nézzük, de egyikünk se mozdul. A szívem a torkomba dobog. Úgy érzem bármelyik percben szívrohamot kaphatok. Belegondolok milyen lenne ha számat Yuya szájára tapasztanám, a szívem megáll majd tovább zakatol. Arcomat megállíthatatlanul elönti a vörösség. Kezem megremeg és ott ahol a combjához érek olyan mintha égetne a bőre. Még soha nem éreztem ilyet...
-Bocs...-mormogom zavartan és elengedem a derekát, ő pedig feláll.
-Én most megyek... Szia!-motyogja és kisiet a szobából.
-Szia!-köszönök és némi határozottságot erőltetek a hangomra, de mégis megremeg a csalódottságtól.
Arcomat a kezembe temetem és próbálok lenyugodni. Az arcom még mindig lángol, arcom még mindig ég, és kezeim remegnek.
-A francba!-mormogom dühösen.
Olyan ez az egész mintha befolyásolnának. Ha nem lenne begipszelve a lábam biztos utána mentem volna. Szerelmes lennék? Miért pont én?! És miért pont ebbe a libába?! Nem... Egy egészséges tinédzser vagyok szóval érthető, ha felizgat egy lány. Mindössze ennyi! Végül is én nem lehetek szerelmes! Képtelenség!
Gondolkozásmenetemből anyám zökkentett ki amint betrappolt a szobámba.
-Ki tette ezt?!-ordítja rám.
Én csak megszeppenve meredek rá.
-Válaszolj! Elintézem!-üvölti anyám és apám nyugtatóan a hátát simogatja.
-Nyugalom Drágám!-nyugtatja. Belőlem pedig kitör a nevetés.
Örültem, hogy látom őket. Talán én is képes vagyok szeretni... De egy valamit le kell tisztáznom! Nem lehetek szerelmes! Szeretem anyámat és apámat mert ha ők nem lennének én se lennék és szeretem a testvéremet mert a testvérem... De nincs okom szerelmesnek lenni Yuyába! Sőt! Utálom!
Pár héttel később hazakerültem. Eldöntöttem, hogy bosszút állok mindenkin aki ott volt a verésemnél. Ha törik ha szakad! Még nem tudom, hogyan, de nem ússzák meg! Csak magamban bízhatok. Az iskola igazgatója úgyse rúgná ki őket. Így nekem kell elintéznem mindegyiket!
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.