Az átok megtörése

A nevem Aizawa Fujiko. 15 éves vagyok. A hajam hosszú és sötétbarna színű. A szemem kékes zöld. Van egy idegesítő bátyám aki 17 éves. Apám nincs mivel az anyám jóvoltából meghalt. De talán ez nem is az anyám hibája! Akármilyen hihetetlen a családomon átok ül. Hogy ez nevetséges? Ilyenek nem léteznek? Hát akkor had nyissam fel a szemedet kedves olvasó! Ha te élnél az Aizawa családba nem lepődnél meg semmin! Minden kezdek az elejéről, hogy tudd követni a dolgokat.

Az egész 250 évvel ezelőtt történt. Pont Halloween estéjén. Annak idején még nem is ünnepelték a Halloweent. Egy faluban ahol az Aizawa család volt a főúri család gyilkolások sorozata ment végbe. Az emberek már szinte féltek kimenni az utcára. Végül a családom egyik leszármazottja elhatározta, hogy véget vet ennek az értelmetlen gyilkolásnak és megkeresi az az őrültet aki ezt teszi a lakossággal.

Meg is találta, de nem számolta azzal, hogy az a teremtmény nem ember. Még csak meg se üti az emberi mércét. Habár a kinézete akár egy átlagos emberé, de a látszat néha csal. Ebben az esetben is! Igazából a gyilkos egy boszorkány volt.

Az Aizawa család elégette a csúf boszorkát és a hamvait egy tökbe helyezte el amit később elástak a föld alá. De a boszorkány megátkozta az egész családomat!

Az Aizawa család mindegyik női leszármazottjának sújtja fejét ez az átok. Halloween-kor egy nőnemű Aizawa hipnózisba kerül és feláldozza szerelmét a tökbe zárt boszorkának. Ha egyik nő se szerelmes akkor az átok nem hat. Így a családom egyik női tagja se eshet szerelembe vagy áldozatot kell felmutatnunk. Ezért halt meg apám.

-Fujiko ideje suliba menni!-ordibál fel anyám a kis szobámba.

-Rendben!-ordítom vissza és elindulok.

Mióta tudok erről az átokról még csak barátokat se keresek. Csendesé és visszahúzódóvá váltam. Nem beszéltem senkivel. De pár hete megkörnyékezett egy társaság. Igazából nagyon jó fejek és szeretek velük lenni. És, hogy most itt van a nyakunkon a Halloween sejtés fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Van egy fiú aki tetszik, de nem hinném, hogy szerelmes vagyok belé. Vagy legalábbis remélem!

-Nézz már a szemed elé!-ütközök bele a majom bátyámba.

A teljes neve Aizawa Harano. Haja ugyan olyan sötétbarna lenne mint az enyém csak, hogy szőkére festi. És mivel szemüveges lenne ezért kontaktlencsét hord ami pedig kék színű. Így olyan mintha nem is a mi családunkba tartozna.

Sok lány odáig van érte és, hogy a szavaikkal éljek el se tudják képzelni, hogy egy olyan jó pasinak mint Harano, hogy lehet egy ilyen nyomi húga. Csak azért mert én nem nézek olyan jól ki mint ő és amiért nem igazán barátkozok máris nyomi vagyok. Ezt utálom az emberekben!

-Mi van nem hallasz?-legyintget a szemem előtt.-Anya Fujikonál máris elkezdődött a Halloween-i láz.-csúfolódik rajtam.

-Harano! Ezzel ne viccelődj!-ordítja anyám mérgesen.

Ő az anyám. Haja rövid vállig érő sötét barna. Szeme úgyszintén sötétbarna.

-Jól van na!-rántja meg a vállát Harano.

-Fujiko tudod hétvégén lesz Halloween! El ne felejtsd! Ugye nem vagy senkibe se szerelmes?-teszi fel a kínos kérdést anyám.

-Nem!-válaszolok gyorsan és kisietek a házból.

Minden évben ilyenkor felteszi ezt a roppant kínos kérdést. Úgy utálom ezt a helyzetet!

A négy barátom a már a parkba vár ahol a suli előtt szoktunk találkozni.

-Szióka!-köszön a legjobb barátnőm Lara.

A teljes neve Hoshi Lara. Szeme színe barna, haja pedig fekete. A kezét fogja a fiúja Komara Yuri. Már 2 hónapja járnak. Aranyos párt alkotnak. Mindketten jó barátaim!

-Szia Aizawa!-köszön mosolyogva Kouki.

A Teljes neve Narashi Kouki és hihetetlenül kedves,segítőkés,jó a sportokban és mellé még jól is néz ki! Nekem nagyon szimpatikus! Haja világosbarna és szeme úgyszintén barna. Volt egy barátnője. Egy napja szakítottak. Általam nem ismert rejtett okokból. De így, hogy nincs barátnője talán mi ketten...

Nem! Nem! Egy átok ül rajtam és ha beleszeretek akkor meg kell majd ölnöm és azt nem élném túl! Én még nem estem Halloweeni kábulatba, de elég a tudat, hogy apám így halt meg.

-Sziasztok!-köszönöm vissza energikusan.

Elindulunk a suliba és mindenféle dolgokról beszélünk. Sztárok,sport,filmek,műsorok és végül szóba jön a Halloween is. Sajnos!

-Fujiko te jössz velünk Halloween-kor bulizni?-kérdezi Lara.

-Áhh nem hiszem...-motyogom.

-Nyugi nem lesz olyan durva buli, csak négyen lennénk és megnéznénk valami ijesztő filmet aztán hülyülnénk. Mit szólsz?-kérdezi szívdöglesztő mosollyal Kouki.

-Nem is tudom...-hajtom le a fejem.

-Nincsenek otthon az őseim. Ezt ki kell használni! Nah gyere már!-biztat Yuri is.

-Nem hiszem, hogy menni fog! Tudjátok a mi családunkba a Halloween egy fontos ünnep.-legyintek.

-Hát akkor nincs mit tenni...-adja fel Lara.

Az iskolai napom eseménytelenül telt. Olyan volt mint egy átlagos nap a suliba. Semmi több! Mégis rettegtem. Hogy pontosan miért nem tudom. Mi van ha begyogyózok Kouki miatt és megölöm?! Nem. Nem! Az nem fordulhat elő. De azért a biztonság kedvéért került.

Végre elteltek az unalmas óráim és sietve menekülök a suliból. Szó szerint futok. Valaki megfogja a kezem és visszaránt.

-Aizawa hova rohansz?-liheg mögöttem Kouki.

A szívem nagyot dobban ahogy nagy kezei átkulcsolják kezemet.

-Én... Sehova.-motyogom.

-O-ké...-húzza fel a szemöldökét Kouki.

-Biztos nem jössz a Halloween-i összejövetelünkre?-kérdezi és a kezemet még mindig nem engedi el.

-Nem hiszem...-motyogom.

-Akkor nincs kedved eljönni velem szombaton valahova? Megünnepelhetnénk ketten a Halloween-t.-mosolyog barátságosan.

-Nem is tudom.-gondolkozok és tudom, hogy nemet kell mondanom.

Kouki elengedi a kezemet és félresöpör egy tincset a hajamból.

-Gyönyörűek a szemeid.-mosolyog rám.

Félresöpröm a kezét és hátrálok két lépést.

-Bocsi, de sietnem kell! Majd hétfőn találkozunk!-mosolyt erőltetek az arcomra majd lélekszakadva rohanok.

A szívem a torkomba dobog. Talán a futástól vagy attól amit Kouki mondott. Esetleg mindkettőtől. Soha nem lehetek senkibe se szerelmes! Soha! De miért pont én?! Miért pont az én családom? Mit vétettem az Isten ellen, hogy ilyen kegyetlen?!

Könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Berontok a házunkba és szerencsére még senki sincs otthon. Felszaladok a szobámba majd becsapom az ajtót és csak este megyek le vacsorázni addig bőgök a szobámba.

Egész szombaton takarítottam, hogy kiverjem a fejemből Koukit. Elég kevés sikerrel. Ha behunytam a szemem mindig az ő mosolygós arca villan fel előttem. Szombat este megbizonyosodtam róla, hogy szerelmes vagyok belé!

Vasárnap reggel a hideg kerülgetett. Hát eljött a Halloween reggele is. Nincs mit tenni! Vajon be fogok gyogyózni? És ha igen akkor, hogy ölöm meg Koukit? Egy késsel? Anyám még soha nem mesélt róla, hogy ez, hogyan is működik. Muszáj lesz megkérdeznem!

Lebaktatok a lépcsőn. Anyám már a reggelit készíti.

-Jó reggelt Kicsim!-puszit nyom az arcomra.

-Jó reggelt!-köszönök én is és leülök egy székre.

Hogy kérdezzem meg? Mi van ha nem is akar róla beszélni?

-Valami baj van?-kérdezi anyám arckifejezésemet látva.

-Hát...-motyogom és fejemet vakarom.

-Mond csak!-mosolyog biztatóan.

-Hallweenkor, hogy halt meg apa?-kérdezem bátortalanul és anyám arcáról lehervad a mosoly.

Nem mond semmit csak leül az előttem lévő székre.

-A városunk mellett lévő erdőben áll a boszorkány háza. Ha hipnózis alá kerülsz akkor a hajad és szemed színe megváltozik. És elsétálsz a boszorkány házához. A házban csak egy zongora áll. A zongorához sétálsz és valami ismeretlen dallamot játszol amivel hipnózisba kerül a szerelmed akárhol legyen is és ő is a házhoz megy. Aztán...-anyám hangja elcsuklik. Kis szünet után folytatja.-Aztán megcsókolod és a teste porrá válik. A lelke a boszorkányé lesz.-anyám ennél a pontnál sírva fakadt és az én könnyeim is záporoztak.

Ahogy eljön az este félek lefeküdni és elaludni. Már fél 11 van. Vajon hipnózis alá kerülök? ÉS ha igen mit tegyek? Meg fogom ölni Koukit?!

Végül csak elnyomott valahogy az álom,de már csak arra ébredtem, hogy a lépcsőn sétálok lefele. Tudatomnál voltam, de nem tudtam a testem mozgatni. Ahogy elhaladok az előszobai tükör mellett meglátom magam. Vagyis olyan mintha nem is én lennék! A hajam hosszú és hó fehér. Szemem szürkés, de már szinte fehér! Bőröm sápadtabb mint valaha. A lábam magától mozog. Egyik lépés után jön a másik. Kétségbeesetten próbálok ellenkezni, de nem én irányítom a testem.

Elérek a város széléhez. Besétálok a sötét és titokzatos erdőbe. A félelmem egyre csak nő. Most mit tegyek? Nem tudom kontrollálni magam. Elérek a boszorkány házához és besétálok. Ott fogad a zongora és leülök a kis székre ami előtte áll. Elkezdek játszani. A szám gyönyörű! Még soha nem játszottam zongorán. Olyan ez az egész mintha kívülről szemlélnék mindent. Nem is én vagyok! Csak itt vagyok és nézem. A zongora mellett álló ablak kicsapódik és a hideg októberi szél besurran a szobácskába. A hó fehér függöny a széllel táncol. A hold ezüstös sugara mindent átitat.

Ekkor a nyitott ablak párkányán megjelenik Kouki. Elködösödött tekintettel néz rám. Abbahagyom a zongorázást és felállok a kis székről.

Ne! Nem akarom!

Odasétálok hozzá és számat az övéhez tapasztom. A szél felerősödik körülöttünk és kis hurrikánként körbevesz minket.

Mit vétettem? Miért pont én? Szeretem Koukit és nem szeretném, hogyha meghalna!

Szememet erősen összeszorítom.

Előttem terem egy nő fekete ruhában és mellette áll az apám meg még számtalan férfi.

-Nem adom oda!-ordítom neki mintha Kouki az én tulajdonom lenne.

Mosoly jelenik meg az arcán. Gonosz mosoly!

Kinyitom a szemem. Átölelem Koukit.

-Nem adom oda!-ordítom bele a semmibe.

-Aizawa...-hallom meg Kouki meglepett hangját.-Hol vagyok?-vakarja meg a fejét.

Én nem válaszolok neki csak lábujjhegyre állok és megcsókolom.

Nem porladt el és nem halt meg. Magam se értem mi történhetett. De örültem neki, hogy túlélte!

Elhajolok tőle és meglepett arcot vág.

-Bocsi...-motyogom kipirultan.

Nem mond semmit csak visszacsókol.

Jövőre együtt ünnepeltük a Halloweent. Kouki is ott volt. Az volt az évfordulónk. Se én se a családomból senki se gyogyózott be. Úgy tűnik megtört az átok bár sejtés fogalmam sincs mi történhetett!

”Vége!”



Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-04 16:31:17
  Köszi! ^-^
• IzzÉ ^^
  2010-11-02 18:30:27
  Nagyon szupíí lett! gratula ^^
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-01 19:32:25
  Köszönöm mindenkinek! :) Igazából mivel ez egy szezonális vagyis hát Halloween-i fanfic ezért nem lett olyan hossz. Bár így is elég hosszúnak számít! ^^ Kidolgozhattam volna jobban meg ilyesmi, de sajnos túl sok időm sincs írni mert elégé le vagyok maradva a Szárnyrakélel és a többi... :S Tudom már egy ideje csak ígérgetek, de gőz erővel írok! :]
• Midori
  2010-11-01 15:04:31
  Tényleg nagyon szép. Csak így tovább!!!
• xénia
  2010-11-01 14:48:40
  nagyon jó lett!!! Csak tényleg kár hogy rövid:) :(
• Ang^__^
  2010-11-01 14:18:11
  jujj ez nagyonnnn tetszikk!*-*grat!:D
• Yuki (hargas96@citromail.hu)
  2010-11-01 13:04:53
  Nagyon jó lett!^^ DE kár hogy ilyen rövid volt:D További sok sikert;)
• gitta (brimor@freemail.hu)
  2010-11-01 12:31:55
  nagyon jó lett
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-11-01 12:31:54
  Hát igen! XD Nem szomorú a vége... :D Ilyen se sokszor fordul elő! XD Köszi mindkettőtöknek! ^^
• Hachy
  2010-11-01 12:05:14
  Nagyon jó lett^^)
• koltai7 (koltai7@gmail.com)
  2010-11-01 12:04:42
  Vááá, nagyon jó lett! Legalább nem szomi a vége! Tök jó lett!

Weboldal készítés ingyen