2.fejezet-Egy srác akinek bejövök?!
Lélegzetemet visszafojtva várom a választ.
-Sakura.-mondja halkan és fájdalom hasít a szívembe.
Így visszagondolva hülye voltam, hogy egyáltalán egy másodpercere is reménykedtem. Annyira naiv vagyok! Igaza van Kibának. Egy hülye kis liba vagyok aki egy csöppet se ért a szerelemhez.
Felpattanok és sírva elrohanok. Hazaérek és még mielőtt bárki is hozzám szólhatna felszaladok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Lehuppanok a be vetetlen ágyamra és zenét hallgatok. Hullanak a könnyeim.
Egy nagy idióta vagyok! Akár egy kiskutya akit a gazdája megtagad. Szánalmasnak és egyszerűnek érzem magam. Nem is történt köztünk soha semmi! Mégis...
-Hinata!-kopogtat az ajtómon Neji.
-Mi van?-szólok ki durván.
-Mi lesz a vacsi?-kérdezi gátlástalanul.
-Amit találsz!-ordítom ki dühösen.
-Mi baj?-kérdezi kicsit vissza fogottabban.
-Az, hogy minden szart én csinálok! Olyanok vagytok mint a csecsemők! Jó, hogy wc-re nem kell ki kísérnélek titeket!-háborodok fel.
Nem érkezik válasz. Szerintem elmenekült. Végig se hallgatott. Neji már csak ilyen. Meg Hanabi is. Azt mondják mióta apa elment üzleti útra anyáskodó és zsémbes lettem. Talán igaz, de mit számít? Ha ők nem tudnak vigyázni magukra akkor muszáj nekem vigyáznom rájuk.
Aznap este alig tudtam elaludni, de valahogy mégis csak elnyomott az álom. Nem emlékszem mennyi ideig agyaltam még az éltemen. De most valahogy megkönnyebbült vagyok.
Valószínűleg jót tett az a tegnapi kis sírás. Most már mindent tisztán látok. Eddig is csak bemeséltem magamnak, hogy lehet köztem és Naruto között valami. De végre megvilágosodtam. Minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtsem Narutot!
Lebaktatok a lépcsőn és elkezdek főzőcskézni. Még elég korán van ráadásul hétvége szóval még a két hasznavehetetlen húzza a lóbőrt. Úgy döntök, hogy mindenkinek csinálok egy kis rántottát. Az illatokra úgyis le fognak jönni.
De ekkor valaki csenget. Gyorsan kisietek az ajtóhoz és csak remélni tudom, hogy nem keltek fel a csengőre. De az ajtóban nem vár senki! Csak a pulcsim van szépen összehajtogatva és gondosan elhelyezve a lábtörlőn.
Csodálkozva felveszem a pulcsim. Hirtelen megszólal a telefonom sms jelző hangja. Összerezzenek majd egy kis idő múlva kapcsolok és előszedem a telefonom a zsebemből. Olvasom az sms:
-”Jó reggelt hercegnőm! Vissza hoztam a pulcsid. Tegnap sietősen távoztál.”-megdöbbenve figyelem az sms. Elolvasom háromszor is mire felfogok belőle valamit.
-”Jobb lenne ha bemennél! Még megfázol.”-jön a következő sms.
Körbenézek. Vajon hol lehet? Biztos vagyok benne, hogy lát különben nem tudná, hogy hol vagyok!
-”Ki vagy te?”-írom be a választ remegő kézzel. A szívem hatalmasakat dobban. Mi van ha valami szatír az? Vagy lehet, hogy pár barátom próbál megtréfálni.
-”Egy srác akinek bejössz!”-jön a válasz és elkerekedik a szemem.
-Egy srác akinek bejövök?!-mormogom meglepetten. Ugyan kinek tetszenék pont én?!
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.