9.fejezet-Megválaszolatlan kérdések
A kezem elkezd remegni. Mit tegyek? Mit tehetnék? Egyáltalán mit akar tőlem ez a fiú? Miért csókolt meg még anno? Miért verte meg Nobuot? Talán miattam? Akkor akartunk csókolózni... Lehet, hogy féltékeny volt? Lehet, hogy egy perverz kukkoló és mindenhova követ?
Azt a lehetőséget számba se veszem, hogy vámpír legyen. Hisz ilyenek nem léteznek!
-Miért ne léteznének?-kérdezi szemöldökét ráncolva a fiú.
Mi?! Kimondtam hangosan? Nem. Nem! Akkor meg honnan veszi... Egyáltalán ki ez? Miért van most itt.
Nem bírom tovább. A félelem győz és kirántom kezemet a kezéből. Lélekszakadva rohannék el, de megfogja a kezem és nekiszorít a suli kerítésének.
-Ne menekülj!-mormogja komoran.
-Mit akarsz tőlem?-tör ki belőlem erőszakosan és próbálom ellökni, de nem sikerül.
A válasza csak egy önelégült mosoly.
-Barom! Eresz el!-üvöltöm és teljes erőből sípcsonton rúgom.
Kicsit megrogy és gyengébben tartja a kezeimet. Kihasználom az alkalmat és kiszabadulok szorításából majd teljes erőmből arcon könyökölöm. Majd hátra se nézek. Lábaimat olyan gyorsan szedem amennyire tőlem telik. Nem is igazán figyelem hova tartok. Csak suhan körülöttem a táj. Mintha nem is a lábamon haladnék hanem repülnék. Meg se érzem, hogy fáradnék. A félelemtől az adrenalin szintem az egekbe szökik. Nincs előttem akadály!
Végül megállok egy padnál. A környezet ismerős. Egy parkban vagyok nem messze az otthonomtól. Körbenézek és nincs körülöttem senki. Leülök a padra.
Hála az egének leráztam! Fejemet lehajtom és kezembe temetem az arcom.
-Azt csak hiszed!-hallom meg az irritáló hangot és elfog a halálfélelem.
Lefagyok. Kezeim remegnek. Számba harapok, de úgy, hogy kicsordul a vérem. Felpattanok, de újból megragadja a karomat és visszaránt a padra.
-Elég ebből! Utálom a fogócskát.-morogja és ráveszem magam, hogy ránézzek.
Szeme természetellenesen fehéren világít akár a hold. Haja fehér fátyolkén borul arca köré. Bőre rikítóan sápadt.
-Ki vagy te?-nyögöm ki elhaló hangon.
-A végzeted!-kacsint rám kacérkodva.
Lenyalja a számról a vért és megcsókol. Nem tudok megmozdulni! Nem tudok ellenkezni!
Kezét a derekamra fonja és közelebb húz magához. Vadul megcsókol és a nyelvét is használja.
Térdem remeg. Nem tudom, hogy a csóktól vagy a félelemtől. Érzem ahogy lapos mellkasa hozzáér mellemhez. A szívem a torkomba dobog és még mindig nem tudom megállapítani, hogy mitől. Félelem? Vagy ettől a vad csóktól? Talán mindkettőtől. De végül is nem számít. Ez az érzés akár milyen hihetetlen tetszik. Ahogy nagy kezével végig simítja a combom. Felemelő érzés!
Elhajol tőlem. Kezeivel megsimítja az ajkam. Majd keze lejjebb csúszik a nyakamra onnan le a mellemre. Itt kicsit elidőzik majd tovább halad a derekamra onnan pedig a fenekemre és végül a combomat simogatja. De végig tartja velem a szemkontaktust.
Én is végig simítom csupasz mellkasát. Csak egy bőrdzseki van rajta. Szemébe meglepettség csillan. Kit érdekkel! Ha ehhez van kedvem ezt csinálom!
Kezem felcsúszik a nyakára és számat az övére tapasztom.
Egyszer élünk! Ráadásul ez a srác nem is olyan rossz. Először is hihetetlenül jól smárol! Másodszor nagyon izmos, dögös és menő! Talán egy kicsit ijesztő, de igazából nagyon is vonzó. Szeme és haja különleges színe nem, hogy ront az összképen inkább csak még csábítóbbá és különlegesebbé teszi. Igaz elég erőszakos is tud lenni, de van egy felfedezetlen kedves oldala és ez csak fokoz szexiségén.
Levegő hiányába elhajolok tőle. A szemébe még mindig meglepetés tükröződik, de ezt hamar felváltja a kacér és perverz mosoly. Kezével újra végigtapiz és újból vadul megcsókol.
Szememet becsukom. Élvezem azt amit csinál és valahogy mindent elfelejtek. De hirtelen beugrik egy kép. De hirtelen beugrik egy fiú napbarnított arca. Barna haja ahogy arcához simul. Zöld szemének átható tekintete. Ez Nobuo vádló arca. Én igazából most járok vele? Bűnt követtem el? Megcsaltam?
A fiú elhajol tőlem.
-Mi a neved?-suttogom.
-Ez számít bármit is?-kérdezi félmosollyal.
Rávágnám mérgesen, hogy igen is számít, de egy rövid szájra puszival elhallgattat.
Fokozódik bennem a bűntudat. Akárhogy is nézem és most megcsalom Nobuot!
Hirtelen felpattanok. A fehér szemű arcán nem tűnik meglepettség.
-Bele vagy zúgva?-kérdezi. Sejtem, hogy Nobuora gondol, de azért még húzom a beszélgetést.
-Kibe?-válaszolok kérdéssel a kérdésre értetlenséget tettetve.
-Abba a srácba akivel múltkor majdnem smároltál!-hallom csilingelő hangjában a gyűlöletet.
-Talán.-igazából magam se tudom, hogy most mit és, hogy érzek.
-Hát akkor majd elfelejted!-néz mélyen a szemembe és újból megcsókol.
Nem jutottam előrébb! Egyáltalán ki ez a srác? Mi a neve? Hol lakik? Melyik iskolába jár? Hány éves? Van barátnője és csak játszik velem vagy komolyan gondolja? Honnan ismer engem? Miért volt a sulinkba az nap reggel?
Csomó kérdés amit fel szeretnék tenni. De mégis hogyan? Tessék! Egy újabb kérdés! Ez a fiú tiszta rejtélye én mégis itt ülök és csókolózom vele. Jól van ez így? De a legnagyobb kérdés! Hogyan tudja kitalálni mindegy eset gondolatomat?
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.