8.fejezet-A remény hal meg utoljára
Hallom Nobuo kétségbeesett hangját. Feltápászkodok. Momoko ütne még egyszer, de lefogom a kezét és teljes erőmből gyomorszájon ütöm majd kigáncsolom. Rá is rászámolnak,de mint én ő is felkel. Kis idei kerülgetjük egymást majd öklével felém suhint. Elhajolok és kihasználom az alkalmat! Teljes erőmből a gyomrába ütök majd újból kigáncsolom. Már nem állt fel. Én győztem.
Amit rászámoltak leguggolok hozzá.
-Jól vagy?-kérdezem és próbálom felsegíteni.
-Hülye ribanc! Rohadj meg!-arcon akar csapni de valaki megállítja a kezét.
-Elég legyen Momoko!-förmed rá Nobuo.
A lány nem szól semmit csak durcásan feláll és ellöki az útjából Nobuot. Majd kisiet az öltözőbe.
Én nyertem meg a küzdelmet is és a fiú is az enyém! Ennél jobb nem is lehetne!
-Akkor lassan induljunk?-kérdezi mosolyogva Nobuo apja.
Én csak bólintok. Én is bemegyek az öltözőbe, hogy átöltözzek.
-Tudod ezzel még nincs vége!-hallom a hátam mögül Momoko irritáló hangját.
-Ugyan minek?-kérdezem és rá se nézek csak öltözök tovább.
-Nobuo az enyém lesz!-fogát csikorgatja.
-Próbálkozni lehet!-vonom meg a vállam és már indulok ki az öltözőből mikor utánam szól.
-Én láttam meg előbb!-ordítja dühödten.
-Nem az számít.-mormogom, de nem is hiszem, hogy hallja.
Kissé lelkiismeret furdalásom van. Momokonak nem lehet jó érzés ez. Sajnálom! De minden porcikámba melegséget érzek. Boldog vagyok! Szeretem Nobuot és úgy tűnik ez nem teljesen viszonzatlan.
Beszállunk a kocsiba. Nobuo is jön. Mi ülünk hátul az apja pedig elől.
-Őszintén örülök, hogy meg ismerhettelek Remi.-mosolyog rám Nobuo apja.
-Én is örülök, hogy megismerhettem magát.-motyogom.
Nobuo rácsúsztatja a kezét az enyémre. Rámosolyog én pedig visszamosolygok rá.
-Igazából azt hittem, hogy a fiamat egyáltalán nem érdeklik a lányok. De nagyon megnyugodtam mikor kiderült, hogy ti ilyen jóba vagytok. Végül is a remény hal meg utoljára!-folytatja mosolyogva.
-Mi van? Te azt hitted buzi vagyok?-förmed rá apjára Nobuo.
Én meg csak mosolygok. El se hiszem ezt az egészet! Itt van mellettem az akit szeretek. Úgy tűnik ő is viszonozza az érzéseimet. A boldogságom határtalan! Ezt nem ronthatja el senki!
-Jó lesz a suli előtt!-szólalok meg mikor a suli közelébe érünk.
-De hazaviszlek!-ellenkezik a sofőr.
-Nem lakok messze! Köszönöm!-szállok ki a kocsiból.
-Szia!-köszön Nobuo és látom rajta, hogy akar valamit.
Integetek és elhajtanak. Bárcsak megcsókolt volna. De mivel ott volt az apja nem lehetett.
Már valószínűleg nem is figyelnek oda rám, de én még mindig integetek. Valaki megfogja hátulról a kezem.
-Már elmentek.-hallom egy fiú hangját.
Valahonnan ismerős! Hátrafordulok és meglátom azt az ijesztő srácot. Elakad a lélegzetem s nem tudok mit csinálni. Mit akar ez itt? Meg akar verni mint Nobuot múltkor?
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.