Hana-chan,Koltai7 és Cross Yuki sürgető kérésére hát itt van az Éji Rémálom kövi fejezete. Yuki remélem elég gyors voltam! ;)
7.fejezet-Kihívás
Annyira magához szorít, hogy nem kapok levegőt, de nem zavar. Olyan jó érzés. Sok ideig így vagyunk. Csak öleljük egymást és semmi több mégis hihetetlenül boldog vagyok. Nem mesz beszélgetés hallatszódik és Nobuo elenged. Megjelenik a feletébb idegesítő Momoko.
-Már fél órája titeket kereslek!-morfondíroz minket mogorván.
-Hát megtaláltál!-mosolyog rá Nobuo.
Valami hatalmába kerít. Valami nagyon mély és szúró fájdalom. Az a mosoly... Idegesít, hogy Nobuo egy másik lányra mosolyog! Legszívesebben elordítanám magam, hogy elég, de visszafogom magam. Nobuo hülyéskedik a lánnyal.
-Ó te kis...!-ordítja szimlelt dühvel Momoko és Nobuo nyakába ugrik. Próbálja kigáncsolni, de nem megy neki. Végül a fiú dobja a földre.
-Egy lány ne próbáljon legyőzni egy fiút!-nyújtjaki nyelvét Momoko felé majd felém fordúl, de a lány kirugja a lábát.
Gyorsan elkapom Nobuo kezét és teljes erőmből megrántom magam fele, hogy ne essesn el. Talpon marad. Mindketten meglepetten néznek rám.
-Hogy vagy ilyen erős?-kerekedik el Nobuo szeme és megfogja a karom.
Elrántom a kezem. Mindig titkoltam, hogy rendszeresen járok edzésekre főként azért mert úgy gondoltam ront a nőiességemen, már amennyire nőies vagyok.
-Az apám szabadidejébe dzsudó edző és így már kis korom óta edz engem is. Igazából fiú gyereket akartak, de megbékéltek velemi is. -hadarom szégyenlősen.
Beáll egy kis csend és komolyan megijedek, hogy valami rosszat mondtam. Ez a kis hatásszünet teljesen megrémít. Nobuoból kitör a nevetés. Hangosan csillingelő nevetéssel magához ölel majd megpuszilja az arcom.
-Hihetetlen!-nevet az arcomba.
-Mi?-értetlenkedek.
-Nem gondoltam volna rólad.-mondja még mindig mosolyogva.
-Nem azt mondtad, hogy barátok vagytok?-néz rán mérgesen Momoko.
-Hát hazudtam!-válaszolja könnyedén Nobuo és még mindig a derekamon van a keze.
-Figyi Rimi vagy, hogy a francba hívnak...-veszi elő legflegmább hanghordozását.
-Remi!-javitom ki éles hanggal.
-Mindegy! A box előtt dzsudóztam! Mit szólnál egy mecshez?-néz rám szemöldökét felvonva!
Végül visszamegyünk az épületbe és kapok egy térd feléig érő vékony kis vászon nadrágot és egy testhetsimutós atlétát. Meg persze egy hajgumit amivel befogom kusza tincseimet.
-Akkor melegíts be úgy ahogy akarsz!-mondja hetykén Momoko majd odamegy a szőnyeghez és elkezd fekvőtámaszokat csinálni.
-Miért öltöztél át?-kérdezi Nobuo apja.
-Momoko kihívott egy mérkőzésre.-válaszolom unottan.
-Nem kell kiállnod ellene ha nem akarsz!-motyogja Nobuo.
-Viccelsz? Eddig soha nem volt olyan ellenfelem mint Momoko! Mindig az apám vagy a keresztapám ellen kellett kiálnom akik fél kézzel lenyomtak. Itt legalább van eséjem nyerni!-mondom buzgón. Nobuo csak nevet.
-Akkor megvárom még vége ennek az egésznek és majd hazaviszlek!-mosolyog szívélyesen a férfi.
-Köszönöm!-tényleg meghatódok a kedveségén.
Végül elkezdődik a mérkőzés. Megegyezünk, hogy bármilyen küzdősportot alkalmazhatunk. Végül elkezdjük. Momoko azonnal ökölel arcon csap. Nem számítottam ilyen gyors támadásra. Aztán kétszer a gyomromba üt majd kigáncsol. Végül a földön találom magam és rámszámolnak. Annyira nem is gyenge ez a Momoko mind gondoltam.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.