6.fejezet-Találkozás

Megérkezünk egy egyszintes épülethez. Besétálunk és egy edzőteremben találjuk magunkat. A nagy terem közepén egy box ring. Szélen pedig súlyzók, boxzsákok és minden ami kell. Meglátom a ringbe Nobuot. Csak egy rövid gatya van rajta. A keze be van kötve és épp boxszol. Az ellenfele egy lány. Rövid gatyát és atlétát visel. Nobuo magyaráz.
-Mindig védekezz!-ordítja a lánynak és felé üt amit a lány kivéd. A súlyzó csattogás és a boxzsákokat verő emberek hangja elnyomta Nobuo magyarázását. Az apjával odasétálunk a ringhez.
-Nobuo!-ordítja a fiának.
-Mi az már megint?-fordul hátra és mikor meglát engem elkerekedik a szeme.
-Szia!-nyögöm ki bugyután.
-Remi te mit keresel itt?-szemöldökét ráncolja.
-Én hoztam ide.-mosolyog az apja.
-Ki ez a kis csaj?-szál ki a ringből a lány akit az előbb Nobuo tanított.
Így közelebbről egész jól néz ki. Úgy velünk egyidős lehet. Haja fekete göndör szeme pedig érzéki barna.
-Ko hagyd békén!-lép oda hozzánk Nobuo is.
-A barátnőd?-méreget a lány.
-Nem!-sietek letisztázni a helyzetet.
-Ő itt Hyata Momoko, de mindenki csak Konak hívja.-mutat a lányra.-Ő pedig itt Iseki Remi-modja majd felém mutat.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Már sokat hallottam rólad.-nyújtja felém a kezét és kezet rázunk.
-Tényleg?-nézek rá értetlenül.
-Nem! Te is csak biztos egy vagy Nobuo rajongói közül.-hihetetlen erővel megszorítja a kezem, de semmit se reagálok rá. Nem adom meg azt az örömet neki, hogy fájdalmat lásson az arcomon.
-Ahogy elnézem a féltékenységet az arcodon ez pont fordítva van.-mosolygok rá szimlelt kedvességgel.
A lány meg akar ütni, de egy hatalmas ember mögé áll és lefogja.
-Nyugi Ko!-tartja erősen a lány kezeit.
-Elég Momoko! Semmi közöd hozzá, hogy Remi a barátnőm e vagy sem! Ahhoz meg főként nincs jogod, hogy így kioktasd!-néz Nobuo mérgesen a lányra.
-De... Te utálod az olyan lányokat mint ő nem? Csak fut utánad!-motyogja meglepetten Momoko.
-Nem! Ő a barátom! Ahogy te is!-válaszolja nemes egyszerűséggel Nobuo és az utolsó mondatot kihangsúlyozza.
-Értem.-nyugszik le a lány.
-Mi újság az osztállyal?-néz rám mosolyogva Nobuo.
-Hát... Nem sok. De már jól vagy?-szemlélem az ütések nyomait, de már szinte semmi se látszik.
-Jól. Azzal a barommal nem találkoztál azóta?-kérdezi komoran.
-Nem.-rázom a fejem.
-Ismered?-néz mélyen a szemembe. Ezt utálom a legjobban!
-Nem.-motyogom alig hallhatóan és elkezdem figyelni az edző embereket csak, hogy ne kelljen Nobuo szemébe néznem.
-Gyere! Körbevezetlek!-mosolyog rám és megfogja az alkaromat.
Végre elsétálunk Momoko és Nobuo apja kutató tekintetei elől. Ahogy kiérünk az udvarra keze lejjebb csúszik az alkaromról a kezemre.
-Szóval tényleg nem történt semmi a suliba?-kérdezi, de nem néz a szemembe.
-Pár hülye gyerek az iskola előtt álló zászló helyett egy lány bugyiját tűzték ki. Azok a barmok már megint kezdik a hülye játékaikat!-mormogom mérgesen.
-Értem.-még mindig nem néz a szemebe és ez felettébb zavar.
-Miért nem nézel a szemembe?-kérdezem egy kicsit mérgesen.
Nem szól semmit csak fogja a kezem és vonszol maga után. A nagy épület mögé érünk.
-Mert félő ha a szemedbe nézek nem tudom visszafogni magam!-néz rám fájdalommal teli mosollyal és erősen magához ölel.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

Weblap készítés ingyen