4.fejezet-Sejtelem

-Erőszakos lány vagy.-motyogja szórakozottan és a szájához emeli a kezét.
Valószínűleg vérezhet is a nyelve mivel elégé megharaptam. Csodálkozom, hogy nem dühös!
-Tudod álítólag az ilyen lányok jók az ágyban!-néz rám perverz mosollyal.
Nah most jön csak rám a hidegrázás. Mi van ezzel a sráccal. Lehet, hogy egy perverz aki meg akar erőszakolni. Gondolkozok a menekülési lehetőségeket. De kizökkent a fiú hangos csillingelő nevetése. Ránézek és meglepődök. Ilyen ijesztő arccal, hogy tud valaki ennyire aranyosan nevetni?!
-Olyan vicces arcot vágtál!-mondja akadozva a hahotázástól és megtámaszkodik mellettem.
-He?-kérdezem értelmesen.
Ettől csak még jobban nevet. Értetlen arcomat látva nevetve megfogja a kezemet és magához ölel.
-Csak vicceltem!-sugja a fülembe és nem ellenkezek.
A kezei elég hidegek, de jól esik, hogy megölel. Sugárzik belőle a szeretet. Kicsit bűntudatom van, hogy az előbb még Nobuot püfölte most pedig engem ölelget. És ami még jobban érdekkel egyálltalán ki ő? Még soha nem láttam mégis megcsókol és ölelget...
-Ki vagy te?-nyögöm ki halkan.
Hirtelen elfordítja a fejét és bánat ül ki az arcára. Nem mond semmit és ez nagyon zavar. Nobuo megmozdúl a földön.
-Nobuo! Jó vagy?-odarohanok hozzá.
-Aha!-mondja két nyögés között a fájdalomtól.
Az ismeretlen srác pedig csendesen elsétál. Nem akarom megállítani. A figyelmemet leköti Nobuo. Ráadásul van egy olyean sanda gyanum, hogy még látni fogom. Felsegítem Nobuot és elbotorkálunk a padig.
-Fel kéne mennünk a gyengélkedőre! Nagyon komolynak tűnek a sebeid!-okoskodva fixírozom a kicsattant száját és a lila feldagadt szemét.
Csak bólin és nem szól semmit. Belém karol és segítek neki elbotorkálni a gyengélkedőig. Bekopogok az üvegajtón.
-Igen?-hallok egy kedves női hangot.
Benyitok és mikor bebotorkálok Nobuoval elkerekedik a szemem a védőnőnek.
-Mi történt? Ki tette ezt?-kérdezi kikelve magából és már ülteti is le egy székre Nobuot.
-Nem fontos.-motyogja halkan Nobuo.
-Már, hogy ne lenne fontos!-ordítja magából kikelve a nő.
-Kérem ellátná a sebeimet?-kérdezi nyájasan Nobuo semmit se reagáva az agreszí hangvételre.
A védőnő csak bólint és előveszi a fertőtlenítő szert. Most veszem csak észre, hogy Nobuo karján is éktelenkednek kisebb horzsolások. A védőnő lefertőtleníti őket és beköti. A száját is lefertőtleníti.
-Vedd le a pólódat!-mondja mogorván a nő.
Nobu leveszi a pólóját és hatalmas lila és kék foltok éktelenkdnek az izmos felsőtestén.
-Hívok egy mentőt!-rebben meg a szeme az idegeségtől a védőnőnek.
-Nem szükséges! Csak hívja fel az apámat!-válaszolja erre már aggreszívan Nobuo.
-Te menj órára!-nézrám mérgesen a védőnő és a telefonon tárcsáza Nobuo apjának számát.
Kisétálok az üvegajtón és halkan becsukom magam mögött. Az óráról való késésemért kaptam egy fejleharapást. A nap további részébe nem tudtam másra gondolni csak arra az ijesztő fiúra és Nobuora. Vajon mi lehet vele? Az apja valószínűleg hazavitte. Remélem annyira nem komolyak a sérülései. Olyan érzésem van mintha ez mind az én hibám lenne. Az órák ahoz képes gyorsan elteltek. Bágyattan elindulok hazafele. Olyan érzésem van mintha valaki követne. Hátranézek, de senki sincs mögöttem. Elindulok hát tovább. A szívem egyre hevesebben ver és elönt a hideg verejték. Hallom magam mögött a lépteke. Nem bírom már tovább hideg vérrel és hazáig futottam. Lihegve besietek a szobámba és levetem magam az ágyra. Még apa és anya dolgozik így egyedül vagyok itthon. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne. Odasietek az ablakhoz és behúzom a függönyöm. Becsukom a szobám ajtaját. Leülök az ágyamra, de úgy, hogy jól lássam az ablakot és az ajtót. A fülembe dugom az mp4-esemet és remegve várom, hogy valaki hazajöjön. Eszembe jut az az eszement ötlet, hogy lehet, hogy egy vámpír harapott meg és valahogy nem érzem magam biztonságba. Lehet, hogy vámpírok mégis csak léteznek?!

Weblap készítés ingyen