2.fejezet-Lehetetlen

Nem tudom milyen lehet ha valakit megharap egy vámpír. Csak két pötty éktelenkedik a nyakamon semmi több. Olyanok mint a szunyogcsípések csak szemet szúróan egymás mellett vannak. De ez hülyeség hisz vámpírok nem léteznek! Sanako bámulása a sírba kerget!
-A francba is abba tudnád hagyni?-nézek rá szikrázó szemekkel.
-Mit?-kérdezi tetetett értetlenséggel.
-A bámulást! Rohadtul idegesít, hogy feszt a nyakamat stírölöd.-mordulok rá és kiviharzok a wc-ből. Idegesít ez az egész! Sanako bogarat ültetett a fülembe.
-Még, hogy szexi vámpír pasi!-motyogom magamba és beleütközök valakibe.
-Ma már másodszor!-meglátom Nobuo hihetetlen mosolyát.
-Bocsi!-makogom és sietek tovább egy pillantásra se méltatva. Megragadja a kezem.
-Várj már! Hova olyan sietősen?-megrántja a karom hátra.
-Mi az?-kérdezem zavartan és közbe próbálok nem a szemébe nézni. Addig még nincs szemkontaktus erős maradhatok!
-Magányos vagyok!-mondja kedves és őszinte hangon. Ne nézz a szemébe! Ne nézz a szemébe! Nem szabad! Nem bírom! Szerencsére megment egy viháncoló lánycsoport.
-Nobuo!-ordítja az egyik csajszi.
-Szia!-kelletti magát a másik.
-Mit csinálsz ma suli után?-kérdezi a harmadik.
-Beszélhetnénk?-pirul bele a kérdésbe a negyedik.
-Bocsi csajszik, de most elfoglalt vagyok.-válaszolja kivillantva tökéletes fogsorát és magához ölel.
-Ti jártok?-síkitanak fel egyszerre kétségbeesetten.
-Na ne szórakozz!-mordulok fel és durván ellököm magamtól a fiút. Nem elég, hogy Sanako jön a hülyeségeivel még ez az idióta sejemfiú is szórakozik velem! Elegem van! Szinte már futva elsietek a biztonságot nyújtó biciklitároló felé.Oda szoktak járni a magányra vágyó smároló párocskák. Álltalában 3. vagy 4. óra után vannak a legtöbben mikor már nem bírnak magukkal. Habár még reggel van. Ilyenkor nincs ott senki. Kivéve persze akik késve beesnek a suliba és bicajjal jöttek. Kinyitom a biztonságot nyújtó ajtót a szabadba. Pár nyolcadikos srác motorja is ott áll a kisé megrepedezett járdán. Odasétálok az egyetlen padhoz a környéken és leülök. Magam elé révedek és újra átgondolom mi is történt velem reggel óta. Az a fiú aki után már 3 éve nyáladzok észrevett és flörtöl velem. De ez lehetetlen! Néha azok a srácok akik a szuper élpasik a suliba kiszemelnek egy csajszit és fogadásból elkezdenek vele járni majd lefektetik és megszégyenítik. Ebből a szempontból én vagyok a legridegebb csaj. Lehet kihívást talált benne és fogadott pár haverjával. Igaz tudtommal ő eddig egy ilyen bugyuta játékba se vett részt, de soha nem késő elkezdeni. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy tényleg tetszem neki! Nem ez lehetetlen! Megrázom a fejem, hogy eltünjenek ezek az őrült gondolatok az agyamból.
-Mi a baj?-kizökent gondolkodás menetemből Nobuo hangja.
-Semmi!-mondom durván és tiltakozva elforditom a fejem. Odasétál hozzám és leül mellém.
-Azt mondod nem utálsz engem, de már évek óta ilyen vagy velem.-ennél a pontnál kezét az enyémen nyugtatja.
-Nem nézzel a szemembe.-folytatja majd gyengén az államat megfogja és maga felé fordítja a fejemet. Nagyon közel hajol! A fejem úgy nézhet ki mint egy jól megérett pritamin paprika. Nobuo arcán is kis pír jelenik meg és elkapja tekintetét, de az államat még mindig fogja.
-Ne nézz rám így mert kénytelen leszek megcsókolni!-mondja szomorkásan és félmosoly jelenik meg az arcán.

Weboldal készítés ingyen