14.fejezet-Zenko szemszöge
Minden egy évvel ezelőtt történt. Tavaly télen. Szokásomhoz híven sétáltam az esti utcán. A sötétben gyémántként ragyogott a hó. Napszemüveg volt rajtam, hogy ne látszódjon a szemem.
A vámpírtársadalom hercegeként a testem sokkal erősebb a többi vámpírénál, viszont átokként itt van a feltűnő szinte fehér szemem, hajam és sápadt bőröm. Kiskoromban soha nem játszhattam a többi gyerekkel, mert féltek tőlem. A hátam mögött kibeszéltek és szörnynek neveztek. Persze mindannyian megfizettek. Soha senkire nem volt szükségem. Megerősödtem egyedül. Mivel vámpírok között is különleges vagyok ezért ők is kerülnek.
Pár tévhitet szeretnék bennetek tisztázni. Nem azért sétálgatok mindig este, mert esetleg nem lennék képes nappal kijönni. Egyszerűen csak ilyenkor csend van és nem járkálnak erre emberek. Az örök ifjúság valóban jellemző a vámpírokra, de csak akkor állnak meg a fejlődésben ha emberi vért isznak. És utána folyamatosan emberi vérrel kell táplálkoznia vagy ha átváltoztatnak egy embert vámpírrá akkor se öregszenek. Anyám mesélt régen olyanról, hogy néhány vámpír csak állatvért fogyaszt így nem lesznek örök életűek és ugyan úgy megöregszenek mint egy normál ember csak valamivel erősebbek.
Apám egy pszichopata. Nem csoda, hogy ő vezeti a vámpírokat. Őrülteknek őrült vezér dukál. A tanáraim sokszor emlegették apámat: „Bezzeg az apád ennyi idősen...” vagy „Mikor az apádat tanítottam...” Mindez azért van mert most apám a vámpírok vezetője és ha esetleg megölnék, ami mellesleg nem lehetetlen amennyi ellensége van, akkor én lennék a trónörökös. Most úgy őszintén kit érdekkel ez az egész katyvasz?! Utálom ha apámhoz hasolítgatnak! Ha esetleg át kellene vennem a trónt én biztos megszöknék!
Na, de térjünk vissza az eredeti témához. Szóval sétálgattam az utcán és elérkeztem egy parkhoz. A kopasz fák az ég felé meredtek fenyegető sötétséggel. Lábam alatt ropogott a jeges talaj. Tél lévén már négy órakor sötétedik. Nem lehetett olyan késő. Legfeljebb kilenc óra.
Egy nő sikolyát hallottam a távolból. A hallásom tízszer olyan jó mint az embereké, de szerintem ezt még egy ember is hallhatta volna. Egész közel lehet.
Pár pillanatra megállok. Segítsek avagy ne? Nem szeretek belekeveredni semmibe. Sőt! Habár erős vagyok nem is igazán szeretek verekedni. Főleg ha nincs rá okom. Értelmetlenek tartom a háborúkat és a többit is. Persze, ha olyan a helyzet nem félek megvédeni magam és az óráim között is ott szerepelt a harcművészet.
Nyugodtan sétálok tovább. Nem fogok segíteni. Nincs rá okom. Kiérek a kis fás részről. A kavicsösvény vezet tovább egy sötét réten át. Az ösvény szélén a fűben egy nő térdepel. Egy férfi a hajánál fogva rángatja és még mellette áll két további ember is. A nő segélykérően felém néz.
-Kérem segítsen!-sikítja. Tétován megállok.
-Kuss!-ordítja a haját fogó férfi és megüti a nőt aki zokogva a földre esik.
Léptek hangját hallom a távolból. A férfiak még nem hallhatják.
-Na mi van te kis köcsög?-mered rám fenyegetően a férfi aki megütötte a nőt és a két további társa is felém fordul. Az egyiknek egy kés villan a kezébe. Mindegyik férfitól tömény alkohol szaga árad. Számat fintorra húzom.
Még mindig hallom a kavicson lépdelő embert, de már a lihegését is. Már nem lehet messze. Vajon ki fut este kilenckor a parkban. Hátrafordulok, hogy mikor kiszalad a fák közül szemügyre tudjam venni. A halk léptei alapján lány lehet és nem több 55 kilónál. Ahogy egyre közelebb ér lassan megérzem szagát is. Biztos egészségesen étkezhet és sokat sportolhat mert az illata csábító. Nagyon jó minőségű vére lehet.
A szél a fák közül felém fújja ínycsiklandó szagát. Becsukom a szeme és pár másodpercig élvezem. Majd kilép a fák közül.
Igazam volt. Egy lány az. Nem lehet több 15 évesnél. Vállig érő haja szorosan fel van fogva feje búbjára, ami ki is csüng belőle az arcához simul az izzadságtól. Valószínűleg egy normális ember nem látta volna ilyen távolságból a szemét, de én tisztán láttam az gesztenyebarna okos szempárt.
Először szeme a földön fekvő kínjába síró nőre szegeződött. Szinte láttam ahogy levonja a következtetést amint meglátja az orrából szivárgó vérfolyamot.
Valóban! A nő orra vérzik... Eddig észre se vettem a lány miatt. Ilyen pedig még nem volt. Hogy egy ember csak a megjelenésével elvonja a figyelmemet a vérről.
Majd a barna szempár tovább siklik az alkoholtól pihegő középkorú férfiakra. Utána pedig engem vesz szemügyre.
A szívem megdobban. Soha nem éreztem még ilyet. Ez a lány. Ki ő? Mit keres ilyenkor az utcán? Mi ez a mindent elsöprő érzés? Szívem egyre gyorsabban kalapál kezem pedig megremeg. Olyan izgalomba hoz mintha vért látnék... De mégis! A lány nem vérzik... Egyszerűen csak... Nem értem... Elindul felém és minden kecses lépténél a szívem megremeg. Látom karcsú testét a fekete bemelegítő és pulcsi alatt.
-Mi folyik itt?-hasít a téli éjbe vékony,kecses hangja és a három középkorú férfira mered.
A nő felkapja a fejét a hangra és a szél felém fújja vére illatát. Nem váltja ki a megszokott hatást. A szívem nem a vér miatt dobban ekkorákat. Tudom foghatnám a nő vérére is, de mégis... Tudom, hogy ennek semmit köze hozzá.
A kést tartó férfi a lány felé lendül és lassítva látom ahogy le akarja szúrni. Kővé dermed a lábam és a szívem kihagy. A gyomromba üresség terjeng pedig mielőtt eljöttem sétálni ettem egy szendvicset és ittam egy pohár kecskevért. Még soha nem éreztem ilyet... De nem is akarok! Hihetetlenül kellemetlen érzés...
A lány villámgyorsan megragadta a férfi kezét és kicsavarta, majd hasba rúgta amitől a férfi tehetetlenül csuklott a földre.
Egy emberhez képest gyors volt, de nem elég gyors, hogy vámpír legyen. A lélegzetem elakad és a szívem újra elkezd őrjítő gyorsasággal zakatolni. De ez már nem az a kellemetlen érzés... Inkább a gyönyör egyik jele.
A másik két férfi is megindul a lány felé. Az egyiknek behúzok egyet amitől máris a földön van. Mire a lányhoz kapom a tekintetem már a másik férfi is a földön hever. A lány a nőhöz siet.
-Jól van?-kérdezi.
A nő nem válaszol csak zokogva remeg a földön.
-Nyugodjon meg! Semmi baj! Én Iseki Remi vagyok.-nyújtja a nő felé karcsú kezét és az arcán együttérzés mosoly jelenik meg. Ha lehet még gyorsabban elkezdett zakatolni a szívem és mindenhol elöntött a melegség. A nő motyogott valamit és kezet fogott a lánnyal. Vagyis ezek szerint a lány neve Iseki Remi. Remi... Majd a lány felém veszi az irányt.
-Van nálad telefon?-szólít meg.
Életem 17 éve alatt még nem éreztem magam ennyire esetlenek.
-Ööö... Nincs.-motyogom és a hangom olyan távolinak tűnik mintha nem is az enyém lenne.
-Este napszemüveg?-fintorog el.
-Meg van rá az okom!-ellenkezek és elfordítom fejemet. A lány arcán hirtelen sajnálat tükröződik.
-Sajnálom! Nem tudtam...-motyogja esetlenül. Élvezem, hogy ilyen helyzetbe tudom hozni. Ilyenkor annyira befolyásolható és aranyos.
-Nem vagyok vak!-ellenkezem.-Csak...-tétovázom. Mondjam vagy ne mondjam?-Csak gondok vannak a szememmel és egy kicsit ijesztő.-mormogom sután.
A lány arcán nem látszik félelem, undor vagy ehhez hasonló csak komoran és együtt érzően bólint.
-Hívnunk kéne a rendőrséget vagy a mentőt, de nálam sincs mobil...-tereli a témát.
-Nálam van mobil.-szólal meg a nő. Tárcsázza amit kell és kihívja a mentőket és a rendőröket.
-Én szerintem megyek is. Jobbulást!-mondom a nőnek. A rendőrök papírmunkája órákig eltart és nincs kedvem kivárni még kijönnek.
-Persze menjetek csak! Ebbe a hidegbe ne fagyoskodjatok! A rendőrök valószínűleg sok kérdést feltesznek és nektek is maradnotok kéne... Köszönök mindent! Sziasztok!-mondja a nő.
Ha eddig még nem találtátok volna ki akkor ez volt az első találkozásom Remivel. Olyan érzéseket keltett bennem amiket még soha nem éreztem. Így nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Követtem mikor iskolába ment, vagy mikor hazament. Esetleg amikor időm támadt. Tudom ez kukkolásnak hangzik, de nem állíthattam oda hozzá. Valószínűleg halálra rettent volna a kinézetemtől ráadásul azt se igazán tudtam mit is érzek iránta...
Talán hülyén hangzik, de ha vámpír vagy ráadásul a vámpírok között is az egyik legerősebb nem félsz semmitől. Nem lágyítják meg a szíved olyan kicsinyes dolgok mint a szerelem vagy az aggódás, esetleg a féltékenység. Ma már tudom mik ezek, de akkor még csak sejteni se sejtettem. Csak mentem a fejem után. Szinte nem is gondolkoztam csak tettem amit tenni akartam.
Akkor még nem gondoltam, hogy ebből akár baj is lehet. Soha nem szabtak nekem korlátokat. Annyit kellett megtennem, hogy járok a tanáraimhoz és a szüleim mindent amit tudtak megadtak. Nem gondolkoztam el azon, hogy Remi nem egy tárgy amit ide-oda adogatnak. Gazdát cserél és a többi.
Szerettem volna a közelébe kerülni, de nem lehetett. Talán tudat alatt az ő érdekébe is tettem. De aztán mégis önös voltam és bajba sodortam... De ne haladjunk ennyire előre.
Emlékszem arra az estére amikor először lopóztam be Remi szobájába. Este volt. Csak kíváncsi voltam. Szerettem volna újra a közelébe érezni magam. Át akartam érezni megint azt az eksztázis szerű érzést ami minden mást elfelejtet velem.
Így visszagondolva ez csak egy ürügy volt. Valójában nem azért mentem oda hogy nézzem őt vagy ehhez hasonlók. Egy ideig megelégedtem ezzel is, de több kellett. Tudom nem kellett volna oda mennem, de azt akartam, hogy az enyém legyen. Meg akartam jelölni. Inni akartam a véréből!
Az ablaka zárját nem volt nehéz feltörnöm. Nem kelt fel. Aludt tovább rezzenéstelen arccal, békésen és boldogan.
Rájöttem az a fura érzés amit a parkban éreztem akkor is jelen van ha nem látom gesztenyebarna szemeit. Kezem remegett.
Bármit megtehettem vele. Akármit! Talán ez hülyén hangzik. Olyan lehettem mint egy fanatikus kukkoló. Undorító, tudom... Ha valaki ezt tette volna velem biztos én is őrültnek tartottam volna és saját kezűleg kértem volna neki egy beutalót az elmegyógyintézetbe.
Végigsimítottam a kezét és éreztem ahogy a meleg vér áramlik a szervezetébe. Kijöttek fogaim és éreztem, hogy a torkom már szinte kapar a szomjúságtól. Vacsoráztam otthon, de ez olyan mintha ettél volna otthon karfiol pörköltöt, de akármennyit ettél is belőle eljössz otthonról és találkozol egy sajtburgerrel. A sajtburgertől összefut a nyál a szádban, de nem eheted meg. Remélem elég érthető a magyarázatom.
Próbáltam visszatartani magam, de a szoba egyre ment össze és tolt Remi felé. Nem tudtam elhúzódni ahhoz pedig már végkép késő volt, hogy elmenjek. Szerencsémre a vámpírok a fogukon keresztül tudnak olyan mérget kibocsátani amitől az ember nem érez fájdalmat és nem emlékszik majd semmire. Persze ezt nem kötelező használnom, de épp most kapóra jött. Ez volt az egyetlen eset amikor örültem, hogy maradéktalanul eljártam az óráimra.
Közel hajoltam nyakához és vékony bőrét áthasítottam fogaimmal. Amint a fogaim a húsába hatoltak mérget fecskendeztem nyakába. Felpattantak szemei, de utána lassan le is csukódtak. Egy hangot se adott ki. Éreztem számba a finom nedűt.
Majd mint aki rájön tettére elhajoltam tőle és merőn néztem elernyedt testét. Nem kellett volna ezt tennem!
Megcsapta orromat ínycsiklandó vérének illata, és már hajoltam volna a nyakához, hogy újra a sebre tapasszam számat mikor félúton kijózanodtam. Nem tehetem ezt vele! Nem akarom, hogy fájjon neki!
Letöröltem nyakáról a vért és gondosan betakartam. Majd halk léptekkel kihátráltam a szobából. Zavarodottan kóboroltam a sötét utcán és a szívem szúrón fájt.
Életemben egyszer szúrtak szíven, de az a fájdalom nem volt ehhez fogható! És éreztem, hogy ez nem is fog olyan hamar elmúlni. Azon zakatolt a fejem, hogy mi lehet ez az érzés... Mikor fog végre már megszűnni?!
Akkor még nem tudtam, de már szinte biztos vagyok benne, hogy az a fájdalom Remi miatt volt. Elárultam őt. Én voltam az aki meg akarta védeni. Aki csak magának akarta és mégis én bántottam. Nem gondoltam át ezt az egészet, de ez akkor sem mentség. Akkor még tudatlan voltam és gyerekes. Mentségemül szolgáljon, hogy nem olyan neveltetést kaptam ami átsegítene az ilyen problémákon.
Azt tanították nekem, hogyha valakit megharapok öljem meg és égessem is el a testét. A testeket azért kell elégetni mert ha egy vámpír kiszívja az összes vérét egy embernek akkor az ember átváltozik, de ha elégetik még mielőtt átváltozna akkor nincs semmi baj.
Persze ez erre az esetre nem érvényes, mert én nem szívtam ki Remi összes vérét. Épp csak egy csepp ha kerül a számba.
Megvártam a holnapot. Úgy tűnt nincs semmi baja. Elindult a suliba....
Sokáig csak elgondolkozva ültem ott mint egy kisgyerek aki nem tudja mit kezdjen magával. Csak ültem ott és elképzeltem milyen lenne ha rendes ember lennék és Remi közelébe kerülhetnék. Ha beszélhetnék vele minden elő vigyázatosság nélkül. Ha megcsókolhatnám...
Ekkor kilépet a hátsó udvarra Remi és vele egy fiú. A fiú közel hajolt hozzá és én elvesztettem a fejem.
Leugrottam a tetőről és verekedtem a sráccal. Ha Remi nem fogott volna vissza akkor biztos megöltem volna... Soha életembe nem éreztem még ekkora dühöt és elkeseredettséget.
A torkom elszorult és alig kaptam levegőt. Elvesztettem a fejemet.
Aztán megcsókoltam Remit. A szívem a torkomban dobogott és elakadt a lélegzetem.
A hideg vámpír szívemet átjárta valami melegség amit még soha nem éreztem ezelőtt. Ha nem vámpír lennék biztos meghaltam volna szívrohamba.
Kábán hátráltam el mikor Remi ellenkezett. Majd odarohant ahhoz a sráchoz és elkezdte pátyolgatni. Újból düh áradt végig az egész testembe, de most vegyült valami mással is. Keserűséggel... Fájdalommal.
A szívem lomhán zakatolt még elsétáltam a tett helyszínéről és úgy éreztem nincs értelme tovább az életnek. Olyan volt mintha a szívembe több száz kis tűt szúrtak volna és minden mozdulatomnál megforgatnák bennem. Még a számban is mintha érezném a fájdalom kesernyés ízét...
Aznap még megpróbáltam követni Remit hazafele, de teljesen megijesztettem. Akkor eldöntöttem, hogy nem fogok többet a közelébe menni! Soha!
Bár mélyen legbelül tudtam lehetetlenség, hogy kibírjam nélküle. Olyan ez mint mikor a drogostól elveszik a drogot vagy a láncdohányosnak megtiltják, hogy rágyújtson, Kín szenvedés, de az még fájdalmasabb lenne, ha még egyszer ráijesztenék vagy esetleg bántanám. Inkább a halál.
Tisztán emlékszem, hogy mikor hazaértem bezárkóztam a szobámba és csak feküdtem a sötét szobába. A plafont fixíroztam és elképzeltem mi lett volna ha Remi nem utasít vissza.
Majd betoppant a szobába Juri. Az egész neve Funaki Juri. Egész rövid szőke haját a füle mögé túrva hordja. Kék szeme mindig erősen ki van festve.
-Mit csinálsz már megint?-kérdezi szemöldökét felhúzva.
-Semmit.-motyogom és a hangom még az én fülemnek is túl gyengének tűnt.
-Mostanában olyan furcsának tűnsz...-rázza a fejét és manikűrözött ujjaival beletúr a hajába.
-Nem is igaz.-ellenkezek gyatrán.
-Ugyan már! Kit akarsz becsapni? A barátod vagyok... Tudom ha valami bajod van.
-Barát?!-ejtem ki ezt a szót különös szarkazmussal.-Még hogy barát! Csak azért lógsz feszt körülöttem mert az apám megkért!-nézek rá dühösen.
-Ez nem igaz!-ellenkezik majd pár másodperc szünet után becsukja az ajtót és huppan mellém az ágyra.
-Szóval, hogy hívják?-töri meg a csendet.
Akkor már tudtam, hogy lebuktam. Jurinak annak idején ember barátja volt és össze is házasodtak. Átváltoztatta a férjét és együtt vágtak bele ez örökkévalóságba. Azóta született 3 gyerekük aki már felnőttek. Úgy mindent összevetve Juri olyan 500 éves lehet. Sokan csúfolják, hogy fontosnak tartja az emberi érzelmeket.
-Kit?-próbálok értetlenek tűnni.
-A lányt akibe belezúgtál!-vágja rá izgatottan.
-Nem vagyok belezúgva! Csak...-motyogom zavartan.
-Csaaaak?-húzza el a kérdést.
-Nem tudom.-vakarom a fejem.
-Mit érzel ha a lány a közeledbe van?-csillog Juri szeme az izgatottságtól.
-Hát... Gyorsabban ver a szívem... De van, hogy elszorul a torkom és még levegőt se kapok. És ma mikor megláttam egy másik fiúval nagyon dühös lettem.
-Akkor te biztos szerelmes vagy!-bólogat.
-Lehet.-hagyom rá.
-De ugye nem csináltál semmit? Mármint a fiúval.
-Megvertem...-mormogom. Juri felszisszen.
Még sokáig beszélgettünk. Elmeséltem neki mindent és ellátott tanácsokkal. Azt mondta nem szabad feladnom, de hagyja egy kis időt Reminek és, hogy ne legyek erőszakos. Próbáltam megfogadni a tanácsait. És legnagyobb meglepettségemre be is jött.
Mikor körülbelül egy hét múlva felkerestem még mindig ellenkezett, de utána nagy meglepetésemre visszacsókolt. Hihetetlenül örültem. De aztán megjelentek apám szolgái. Már régóta figyeltet mert azt mondta, hogy valami nincs rendbe velem. Nem akarja, hogy a fiát meglágyítsák holmi emberi érzelmek.
Mikor tudomást szerzett Remiről nagyon dühbe gurult. Próbáltam ellenkezni, de az én erőm kevés az övé ellen. Bezáratott és azt mondta megöli Remit.
Apámnak tulajdonképpen nem hiszem, hogy csak az lett volna a baja, hogy egy emberrel barátkozok. Valószínűleg ez is szerepet játszott benne, de őt az zavarta, hogy szembe szálltam vele. Nagyon nem bírja, ha valaki nem azt csinálja amit ő mond.
Így bosszú ként Remit csak bezáratta velem egy cellába. Valószínűleg azt várta, hogy nekiesek és megölöm. De tévedett. Kín szenvedés volt. A torkom új égett akár a száraz gyep és hihetetlenül kapart, de kibírtam. De egyvalamit megfogadtam magamba... Soha többé nem sodrom bajba Remit.
- Kimiko /Szerkesztő/2011-03-02 14:38:55Köszi! :) Igyekszem! :D
- ErizawaNanami (erizawa.nanami@gmail.com)2011-02-15 19:08:34Tööööök jóóóóóóóóóóóóó! folytizd hama lécci
- IzzÉ ^^2011-02-14 19:50:59Úristen Én hol jártam :S miért nem láttam h van új rész?? :´( NA a lényeg h nagyon szupííí :D folytíít ^^
- Kimiko /Szerkesztő/2011-02-10 18:23:25Köszi! :D Azt hittem nem fog nektek tetszeni... Örülök. És igyekszem a folytatással! ^^
- Lola2011-02-10 18:21:40jaajj ez töök jóóó lett*-* nekem ez a rész tetszik eddig a legjobban rem csináálsz még ilyet^^ siess a folytiival *-*
- Kimiko /Szerkesztő/2011-02-10 15:21:36Ez nem viszi tovább a cselekményt. Csak az eddigi történéseket mutatja be Zenko szemszögéből egy kicsit kiegészítve.
- xénia2011-02-10 14:53:09nagyon jó lett folytit
- koltai72011-02-10 14:27:06Én most egy picit össze vagyok keveredve, mert az előző részben még harcoltak most meg milyen békés az egész. Na mind1, nagyon szupi lett, csin meg hamar a folytit!!! ^^
Hírek
- Nekomimi 27.fejezet2011-04-09 14:54:01
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
- Szavazás eredménye2011-04-09 14:31:06
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
- Nekomimi 26.fejezet2011-03-24 16:52:23
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
- Új menüpont Távolabbi terveim2011-03-20 19:20:13
Nézzétek meg.
- Írók Démoni Versenye2011-03-20 18:41:12
- Szavazz!!! :)2011-01-08 18:59:40
