11.fejezet-Álom vagy valóság?
Régen hittem, hogy félek a sötétben. Vagy, hogy rettegek a magas helyeken, de mára már megértettem mi is igazából az a félelem. Ahogy Zenko a karjaiban tartott akkor jöttem rá, hogy ennek a szónak mi is a valós jelentése.
MI van ha Zenko engem is meg akar ölni? Igazából még mindig nem értem ezt az egészet. Ez az egész biztos csak egy rossz álom! Nem lehet más...
-Remi hányszor mondjam még, hogy ideje felkelni? Meddig tetteted még, hogy alszol?-rántja le rólam a takarót anyám. Szemei szikrákat szórnak a dühtől.
Tátott szájjal bámulok rá.
-M-mi tör-tént?-kérdezem akadozva.
-Mégis mi történt volna? Még péntek van! Iskolaidő! A francba is ha továbbra is várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön akkor el fogsz késni!-mormogja és kibaktat a szobámból.
-Most komolyan... Ez csak egy álom lett volna?-motyogom magam elé.
Nem sok időm van törődni ezzel mert másodpercek töredéke alatt kell elkészülnöm és beérnem a suliba. Ami ha mondhatom soha nem ment. De végül 5 perccel a csengetés után beesek az első órára össze-vissza álló hajjal.
-Elnézést a késésért!-hajolok meg a tanár előtt.
-Még 5 perc késés és a szüleid mehetnek fegyelmi tárgyalásra!-tol le az őskövület matek tanárom és 2 perc prédikáció után leülhetek. Látom a szemem sarkából, hogy Nobuo mosolyogva néz rám én pedig visszamosolygok.
Amint leülök egy levél esik az asztalomra onnan pedig a földre pattan. Lehajolok érte majd szétbontom és máris tudom, hogy Sanako írta. Ki más írna nekem levelet?
„Szia! Mizu? Elaludtál?”-olvasom.
„Szia! Semmi kül. Ved? Jaja! A szokásos...”-firkantom válaszként.
„Velem sincs semmi. Úgy látom Nobuo nagyon néz...”-esik a matek füzetem közepére a levél.
„Dehogy néz!”-írom vissza, de ahogy hátrafordulok, hogy visszadobjam a levelet Nobuoval összeakad a tekintetünk.
„Dehogynem!”-érkezik vissza a levél.
Nem írok vissza mert látom, hogy a tanár észrevett minket és csak azt várja, hogy tetten érjen. Óra után pedig Sanako elkezd zaklatni.
-Van valami köztetek?-kérdezi kiskutyaszemekkel.
-Nincs!-magas se tudom miért tagadom le.
-Pedig olyan mintha járnál Nobuoval...-vakarja a fejét.
-Pedig nem!-tagadom még mindig.
-Áhh értem...-szólal meg mögöttünk Nobuo és gyors léptekkel megelőz.
-Várj Nobuo!-megfogom a kezét, de elrántja és dühösen trappol tovább.
-Sóval nincs köztetek semmi mi? Jó mese!-kacsint rám gúnyosan Sanako és tovább sétál.
Egyedül állok a szinte már kihalófélben lévő folyosón és magam elé meredek.
Pontosan miért is hazudtam? Szeretem Nobuot már több éve... De akkor miért csókolóztam Zenkoval? Egyáltalán csókolóztunk? Valóban Zenko a neve? És ami fontosabb! Az az egész tegnap álom volt?
Látom, hogy Sanako beszélget egy sráccal a folyosó végén. Lehet, hogy a barátja? Ahogy közelebb érek felismerem a fiút. Hogyne ismerném fel! Ö az akit a legjobban utálok. Hihetetlenül magas! Haja barna, szeme úgyszintén. A neve Miwa Jiro.
-Gyere csak velem!-fogom meg a kezét és elrángatom Jirotól.
-Mit akarsz? Épp a suli leghelyesebb pasijával beszélgettem!-förmed rám mikor egy kicsit messzebb érünk.
-Ez a srác szokta ugratni a lányokat!-emelem fel én is a hangomat.
-De velem komolyan gondolja! Már 3 napja járunk és nem próbált semmit se csinálni!-néz rám dühtől tajtékozva.
-Ez most komoly? Ő csak egy Play Boy!-mondom gúnyosan.
-Neked miért fáj ha valaki boldog?-néz rám undorral és otthagy.
Miért pont velem történik ez meg? A legjobb barátnőm egy barommal jár! A szerelmem meg se hallgat! Ráadásul olyan hülye vagyok, hogy nem tudok különbséget tenni álom és valóság között! Most úgy őszintén mit vétettem?!
Valahogy átvészelem a napot és már hazaérek mikor eszembe jut, hogy a suliba hagytam a pulcsim. Most komolyan csak én lehetek ennyire béna! Visszabaktatok a suliba, felküzdöm magam a másodikra és elkezdem keresni a pulcsim. A harmadik terembe amit megnézek meg is találom. Úgy döntök végig megyek a folyosón és majd a melléklépcsőnél megyek le. Mikor fordulok ls a lécsőhöz az utolsó teremből beszélgetést hallok.
-Ne!-szólal meg bentről egy lány hangja.
Ez a hang ismerős... Sanako!
Felrántom az ajtót és meglátom Sanakot, Jirot és még két haverját. Sanako kezei meg vannak kötözve.
-Hé!-ennyit bírok kinyögni mert Jiro haverjai elkapják kezemet,lábamat és megkötöznek.
-Bocs drágám, de a mostani fogadást nem veszíthetem el.-mosolyog Jiro és végigsimítja Sanako arcát. Sanako elkapja a fejét és könnyes szemekkel néz rám.
-Hagyd békén!-ordítom rá tehetetlenül.
-Nicsak milyen hangos ki barátnőd van...-mosolyog és az én arcomat is megsimítja. Elkapom a fejem és arcon köpöm.
-Menj a jó büdös francba!-sziszegem a fogaim között.
-Hé Jiro a miénk lehet a kicsike?-szólal meg az egyik srác aki megkötözött.
-Jól van! Csak fogjátok be a száját. És úgy csináljátok, hogy még nekem is szükségem lesz rá. Azt mondják a tüzes lányok jók az ágyban!-mosolyog rám.
Elfog a hányinger. Legszívesebben tökön rúgnám, de úgy, hogy elveszítse a szaporaságát, de nincs rá lehetőségem. Befogják a számat és bevisznek a terem szertárába. Próbálok kiszabadulni. Eszeveszetten kapálózok mint egy partra vettet hal, de nem szabadulok.
-Nos mit csináljunk kislány?-mosolyog rám perverzen az egyik.
Ez csak egy rossz rémálom lehet! Nemsokára felébredek!
De sajnos legbelül tudom, hogy ez a kőkemény valóság.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.