1.fejezet-Ugyan ne álmodozz!

-Ez szívás! Minden nap ugyan abba a hülye iskolába járni és végig aludni az össze órát. Ez a sorsa minden egyes szegény gyereknek.-motyogom dühesen.
-Aludni szoktál az órákon?-néz rám szimlelt szigorral anyám.
-Nem, de nem ez számít! Nem akarok suliba menni! Lehetnék magántanuló! Mit szólsz?-kérdezem reménytelten.
-Nem!-vágja rá komoran anyám.-Minek kell ezt minden nap eljátszani? Már úgyis felkeltél! Nincs visszaút az ágyba! A gyerekeknek csak az a köteleségük, hogy iskolába járjanak! De te még erre se vagy képes...-kezd bele anyám reggeli megszokott prédikációjába.
-Okés! Megyek mert elkések!-gyorsan puszit nyomok az arcára, hogy elhallgatassam és kiviharzok a házból.
A suli még csak körübelül egy hónapja kezdődött el, de már unom! Utálok tanulni. Meg az uncsi óráktól is kiráz a hideg.  Egyszerűen szar az egész. Nagyot sóhajtok. A hideg szellő félresöpri nyakamból válig érő barna hajamat. Az iskola nincs messze az otthonomtól. 10 percig sétálok és már látoközelbe kerül. A szél még jobban felerősödik és már nem bírom tovább. Könnybe lábad a szemem és lehajtom a fejem. Barna szemem résnyire szűkül. A járdát fixírozom az erős szélbe és bambaságomból fakadólag nekiütközök valakibe. Menék tovább, de utánam szól.
-Helló Remi!-köszön egy ismerős hang.
Egyébként a becsületes nevem Iseki Remi. Hátrafordulok.
-Szia Nobuo!-viszonzom a köszönést és indulok tovább.
Nobuoval egy osztályba járunk. Vétek lenne ha azt mondanám, hogy nem jó pasi! Haja barnás és kicsit hosszúra van hagyva. Szeme méregzöld, de egészen sötét és fekete csíkok futnak benne ide oda. Ha egyszer belenézel a szemébe nem tudod levenni többet róla a tekinteted. Ezért kerülöm én vele a szemkontaktust. A nyár alatt szép barnára sült és ez csak még ellenállhatatlanabá teszi. Minden féle edzésre jár. Foci,úszás,kosárlabda és még ki tudja. Ezek álltal tökéletesé formálta a testét. Van olyan hogy csak úgy a kezén akad meg a szemem és látom a kiduzadó ereket a karján. Ha az órák nagyon unalmasak akkor titkon mindig őt szoktam stírölni.
-Ennyire sietsz?-néz rám kivillantva tökéletes fehér fogsorát.
-Nem.-mondom unottan.
Mindig is közönbös voltam vele. Nem sokat beszéltünk. Minden csaj eped utána a suliból. Feszt vele akartak beszélni, de nem csak az osztályomból. Az egész iskolából! Ő az élpasi és minden csajszi foggal körömmel küzd érte. Én ezt undorítónak tartom. Inkább vagyok közömbös és elrejtem az érzéseim. Nem akarok egy buta kiskutya szerű valamivé átváltozni mint a többiek és feszt Nobuo miatt nyáladzani. Inkább megörzöm a büszkeségem és próbálom elfelejteni elég kevés sikerrel.
-Valami baj van?-néz továbbra is a szemembe ezzel kiprovokálva a szemkontaktust.
-Dehogy!-válaszolom és a szemébe nézek.
Előveszem a legbájosabb mosolyomat habár utálom a kicsi fogaimat. És rühelek erőltetten mosolyogni! De most csak Nobuo miatt képes vagyok bájologni.
-Ugye ma írunk matekból TZ-t?-kérdezi és elkapja a tekintetét.
Nem igazán értem, hogy miért fordult el ilyen hirtelen. Igazából nem is lényeges.
-Uhh a picsába! Tényleg!-ordítom a fejemet fogva és eszembe jut, hogy semmit se tanultam.
-Ezt igennek veszem!-mosolyog újból az arcomba.
Nem mondok semmit. Próbálok a matekra összpontosítani. Arra emlékszem, hogy geometriai szarságokat vettünk.
-Hmm... Végülis azok nem nehezek! Tengejes tükrözés... Pontostükrözés... Szögmérés...-gondolkozok magamba. Nagyot sóhajtok és próbálok visszaemlékezni minden szabályra.
Közben észre se  veszem, hogy beértünk a suliba és már a lépcsőn megyünk felfelé a terem felé. Egy lány hangja zökkent ki a gondolkozási menetemből.
-Nobuo jó reggelt! Tudnánk beszélni?-néz egy alig ha 6.-osnak mondható lány elpirulva Nobuo-re.
Okosabbnak gondolom, ha  lelépek így hát én mentem tovább a lépcsőn.
-Most nem érek rá!-mondja ridegen.
-De csak pár perc...-kezdene bele szegény lány, de félbe szakítja.
-Most nem érek rá!-ismétli meg durvábban és ott hagyja a lányt.
Én nem láttam a jelenetet, de a hangokból itélve a lány sírva elszaladt. Nobuo újra mellettem sétál.
-Megríkatni egy 5.-dikest nem szép dolog!-rázom a fejem, de közben nem nézek rá.
-Már elegem van!-nagyot sóhajt.-Mit akarnak tőlem ezek a kis csajok?! Még ha barátnőt is akarnék nem egy 3 évvel fiatalabbal kavarnék!-feleli ingerülten.
-Nincs barátnőd?-kérdezem meglepetten és megfeletkeze a tapasztalataimról, mélyen a szemébe nézek.
-Nincs.-válaszolja alig halhatóan és tartja a szemkontaktust.
Megremeg a térdem. Nem bírom ezeket az átható meleg pillantásokat. Elfordítom a fejem.
-Aha!-veszem elő újra rideg stílusomat, hogy elrejtsem zavarom.
Már felértünk a lépcső tetejére. Megszaporázom a lépteimet. Nem akarom, hogy Nobuoval együt lássanak belépni a terembe. Még valamit félreértenének! De érzem meleg és erős kezét ahogy megfogja a kezemet és gyengéden visszaránt.
-Utálsz?-kérdezi és nagyon mélyen belenéz a szemembe.
Olyan érzés ez mindtha röngenszeme lenne. Mint Super Mannek! És belátna egyenesen a ruhám alá. Ettől a gondolattól enyhén szólva bevörösödött az arcom.
-Dehogy!-motyogom és teljes erőmmel próbálom elfelejteni az előző őrült ötletemet.
-Ööö... Oké!-zavartan elfordítja a tekintetét én pedig kihasználva az alkalmat besietek a terembe.
Még, hogy Super Man?! Áhh én hülye vagyok! Ez olyan ciki. Még szerencse, hogy nem gondolat olvasó!
-Szia Remi! Jössz a budiba?-néz rám a legjobb barátnőm Kagawa Sanako.
-Aha!-válaszolom és gyorsan ledobom a táskámat a helyemre.
Irigylem Sanakot hosszú derékig érő dűs és egyenes haja miatt. Meg különlege égszínkék szeme miatt. Néha rút kis kacsának érzem magam mellette.
-Láttad pénteken a Vámpír naplókat?-kérdezi izgatottan.
Hát igen! Köztudott, hogy Sanako mindent olvas és néz ami a vámpírokkal kapcsolatos. Vámpír naplők és Holdfény. Alkonyat,Éjszaka háza és Darren a vámpír. Mindig csak ez a téma... Hirtelen felsíkít.
-Tyűű ha ez zsír!-a szeme a nyakamra szegeződik.
-Mi van?-nézek rá értetlenül.
Belenézek a tükörbe és mély kivágott pólóba vagyok. Látok két piros sebet a nyakamon. Akár egy vámpír harapása.
-Ez, hogy történt.
-Nem tom!-motyogom.-Este még nem volt ott.
-Akk biztos beugrott az ablakodon egy szexi vámpír pasi és megcsapolt.-áradozik fantáziadús elképzeléseiről.
-Ugyan ne álmodozz!-csitítom le habár a seb tényleg nem hétköznapi.

Weboldal készítés ingyen