3.fejezet

Vámpír?! Én?! Ez lehetetlen! Ez a csaj vagy hülye vagy engem néz hülyének!!!
-Mégha vámpír is volnék amit kétlek!!!!!! Akkor miért nem bírnám ki ebben a házban?-kérdeztem.
-Tudod habár vámpír családból származol még nem vagy teljes értékű vámpír!-mondta.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem csodálkozva. De mielőtt válaszolhatott volna valaki kopogott az ajtón.
-Bejöhetek?-kérdezte Nana.
-Gyere!-mondtam flegmán és ledöltem az ágyamra. Mindig is unalmasnak és egyhangúnak éreztem az életem, de azt azért soha nem hittem volna, hogy egyszer kiderül, hogy vámpír vagyok. Szívesen végig hallgatam volna Lenaleet, de ugye az "anyám" megzavarta a beszélgetést.
-Kicsim nyugodj meg! Minden rendben lesz!-mondta Nana és megsimogadta a fejemet.
-Méghogy rendben! Anya már semmi se lesz rendben! Mármint.... Nem anya hanem... Izé...-nem tudtam, hogy hívhatnám Nanát.
-Saya attól, hogy kiderült, hogy nem én vagyok a vérszerinti anyád attól még szeretlek és az a 13 év nem tünik el nyom nélkül!-mondta szeliden.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte Lenalee.
-Hát mindenesetre nem kellene hirtelen mindent felbojagatni! Még nem döntöttünk el semmit! Mondjuk ezt nélkületek nem is beszélhetnénk meg!-mondta Nana.
-De már van egy lehetőség!-mondta Layla. Az ajtófélfának támaszkodva figyelte a jelenetett.
-Mi lenne az?-kérdezte Lenalee.
-Helyett cseréltek egy hétre!
-Az nem lehet! Ez nem jó ötlet!-mondtam tiltakozva.-Nem ismerek senkit a Tao családból!-az vízhangzott a fejembe amit Lenalee mondott, hogy szobalányok és szolgák vannak mindenhol és ettől kirázott a hideg!
-Mi lenne ha te és Lenalee egy hetet tölenétek a Tao házba és egy hetet itt a Yagami házba, hogy hozzászokjatok a környezethez! Úgyis már összebarátkoztatok nem?-kérdezte Layla.
-De! Nekem ez így jó!-vágtam rágyorsan. Így legalább lesz egy ember akit ismerek. És Lenalee amúgy is jó fej!
-Nekem is jó!-mondta Lenalee.
-Ha magának megfelel akkor esetleg ma már el is vinnénk Sayat!-mondta Layla és Nana felé fordult.
-Hát ha a lányoknak ez így jó akkor nem ellenkezem!-mondta kisé bizonytalanul.
-Rendben! Akkor már csak a csapat férfi tagjaival kell ezt megbeszélni!-mondta és most elöször láttam mosolyogni.-Ez emlékeztett az iskolás évembeli pizsamapartikra!-mondta és megsimogatta Lenalee és az én fejemet is.-Jól fogunk szórakozni!-és továbbra is ránk mosolygott. Soha nem hittem, hogy a komor, visszahúzódó szinte már depresziósnak tünő Layla Tao így is tud mosolyogni. Ez olyan emberi olyan meleg mosoly! Ebben a pillanatba megnyugodtam. Layla nem is lehet olyan rossz anyuka ha így tud mosolyogni! Mikoto és Ryuk gyorsan beleegyezet Layla ötletébe. Így hát már fél óra múlva búcsuzkodtam "anyáméktól". Fura volt! Már csak a Tao család nagy fekete kocsiába vettem észre, hogy mi történt. Akkor fogtam fel, hogy most már nincs vissza út! Egy hetet a Tao házba fogok tölteni! Még csak reggel 7 óra körül lehetett az idő! A nap épp most kelt fel. A narancssárga fény megvillant a fehér havon és ez a szép jelenet minden elfeledtettet velem. 10 perc múlva megérkeztünk a Tao család házához. Elég nagy ház volt, de én nem is háznak hívnám hanem kastélynak! Egy sötét és vészjósló kastélynak. Azt hittem, hogy a ház előtt fognak állni a szólgák vagy valami ilyesmi, de szerencsémre nem így történt. A sötét kastény külseje is elég ilyesztő volt! Viszont ahogy bementünk a házba azt kívántam bár ne egyeztem volna bele ebbe az egészbe. Ahogy bementünk a bejárati ajtón egy nagy előszóbába vagy nappaliba vagy inkább halba érkeztünk. Itt fel voltak sorakozva a szobálányok a kertészek a szakács és kicsivel arrébb gondolom én a Tao család. Feketébe öltözve komor arccal. Most mit csináljak!!!! Ez olyan zavarba ejtő helyzet!

Weboldal készítés ingyen