9.fejezet

Senna nagyot nevet és a szívembe döfi a kardját. Szúró fájdalom hasít a szívembe. Hirtelen elnehezedik a testem. Már nem is érzek fájdalmat. Csak békét és nyugalmat, de hirtelen minden megváltozik! Egy sötét helyre kerülök ahol a lábam körül pirosas köd lebeg. Ahogy oda érkezek nyugtalanság tölt el. Ideges leszek és félek. Ekkor lépteket hallok magam mögött. Hirtelen hátra nézek, de nincs ott senki. Érzem, hogy valaki körülöttem sétálgat, de nem látom. Csak hangokat hallok.
-Ne! Nem lehet!-ordítja valaki, de ez nem ebből a világból való. Hirtelen kinyitom a szemem és látom, hogy Lenalee térdepel mellettem.
-Le-L-Len-Lenalee...-mondom ki nehezen és egy kis vért köhögök fel. Ekkor meglátom Lenalee mögött Sennát. Senna felráncigálja Lenaleet és a torkánál megragadva a falhoz szorítja. Fel akarok állni és segíteni Lenaleen, de lassan lecsukódik a szemem és megint azon a fura helyen találom magamat, de most áll előttem valaki. Olyan mintha tükörbe néznék csak ennek a lánynak pirosak a szemei.
-Ki vagy te?-kérdezem meg  ilyedten és hátrálok egy lépést.
-Én te vagyok! A vámpír éned! Ne küzd ellenem!-mondja a lány és miközbe beszél kilátszanak hatalmas agyara.
-Nem!-mondom és megpróbálok elszaladni, de a lány megfogja a kezemet.
-Csak így mentheted meg Lenaleet!-mondja. Hirtelen elkezd sűrüsödni a piros köd és mindent ellep. Felér az arcomig és folytogat. Próbálok levegőt venni és elhessegetni a ködöt.
-Ne küzdj ellene!-hallom a mellettem lévő lánytól és megfogja a kezemet. Ellazulok és a piros köd a fejemet is beburkolja. Kinyitom a szememet. Egyálltalán nem érzek fájdalmat. Sőt! Úgy érzem bármire képes lennék. Felállok és látom, hogy Senna a falhoz szorítja Lenaleet. Valahogy minden más. Látom Lenaleeban és Sennában a futó ereket. Látom ahogy a testükben végigáramlik a vér. Hallom mindeketőjük szapora szíverését. Érzem Lenalee félelmét. Tisztán hallom ahogy be és ki fuják a levegőt. Ahogy a nyelvemmel végigtapogatom a számat észreveszem, hogy metszőfogaim megnagyobottak. Hatalmas erőt érzek magamban. Előrelendülök és még magam is meglepődük milyen gyors vagyok. Senna mellett termek és megragadom azt a kezét amelyel Lenalee nyakát szorítja. Teljes erőmből megszorítom a kezét. Elengedi Lenaleet és nagyot fúj rám kimutatva hatalmas metszőfogait. Viszonzom a fújást és teljes erőmből arcon ütöm. Majd ahogy ő tette nem olyan rég futok utána elékerülök és úgyszintén teljes erőmből hason rugom. Hatalmas sebességgel a kúria falának csapódik és elveszti eszméletét. Szememmel keresem azt a helyet ahol Sebastian becsapódott. Meg is találom és másodpercek alatt ott termek. A hatalmas köveket elkezdem lefele dobálni Sebastian testéről. Hihetetlen milyen könnyűek.
-Vigyázz!-hallom Lenalee kétségbeesett sikítását. Még épp időben hátrafordulok és látom, hogy Senna épp suhint a kardjával, hogy levágja a fejemet. Hirtelen legugolok és dühösen belerugok Senna lábába, hogy összeesen. Elvesztem az agyam mert nem hallom, hogy Sebastian szíve dobogna. Senna kiejti kezéből a kardját én pedig gyorsan felkapon és Senna szívébe szűrom a rövid kardot. Fájdalmasan felordít majd rámfúj, de felállni nem tud mivel a kard hozászegezi a földhöz és valószínűleg haltalmas fájdalmat okozhat neki, hogy egy kard áll ki a szívéből. Lassan el is veszti az eszméletét. Folytatom a Sebastian utáni kutatást.
Látom, hogy egy kő megmozdul és hallom Sebastian halk rendszertelen szívverését. Oda sietek a kőhöz és leemelem Sebastianról. Kicsit gyűrötnek tünt, de semmi komolyabb baja nem volt. Visszasietünk Lenaleehoz.
-Én viszem Lenaleet te pedig követsz engem!-mondja nekem Sebastian.
-De tuti jól vagy?-kérdezem a sebeire mutatva.
-Ezek csak karcolások!-legyint és karba veszi Lenaleet. Elindultunk. Kezdtem fáradni. Olyan éjjfél körül lehet az idő. Figyelem az elsuhanó tájat. Sebastian hirtelen megáll.
-Megérkeztünk!-mondja majd leteszi Lenaleet és egy kulcsot húz ki a zsebéből. Kinyitja az előtünk lévő keritést így eljuthatunk a kicsi de mégis otthonosnak tűnő házacskához. Bemegyünk a házba és a nappaliba leülünk a kanapéra. Szép fehér kanapé előtte gyönyörűen fából kifaragott elefántot megformázó lábakon álló üveg lapú asztalacska áll. A nappaliba továbbá található még egy tévé és egy 4 személyes étkező. Meg persze szekrények.
-Akkor most mi lesz?-kérdezem félénken, hogy megtörjem a komor csendet. Mostmár vissza vagyok változva emberré. Sebastan rám néz és kiráz a hideg. Őszintén szólva nem is tudom mitől. Nyugtalánság tölt el a komor tekintetét látva.
-Senna biztos üldöztetni fog minket...-vakarja a fejét elgondolkodva.-Óvatosnak kell lennünk! Nem találhatnak meg az emberei!-mondja becsukja a szemét és hátradöl a kanapén. Úgy gondoltam, hogy ezzel le van tudva az egész, de Sebastian hirtelen felemeli a fejét és Lenaleera néz.
-De van még egy problémánk...-mondja nyomatékosan Lenaleenak.
-Igen...-mondja halkan Lenalee és értetlenül állok a dolog előtt. Milyen dologra gondolnak?-A vér...-motyogja pár másodperc múlva Lenalee és világossá vált minden.
-Saya mostmár neked is szükséged lesz vérre!-mondja Sebastian.
-Dehogy! Minden olyan mint régen volt!-legyintek egyett.
-Fokozatosan fogsz átváltozni. Persze az ember éned mindig meg lesz! Kis idő után jobban kívánni fogod a vért és kevésbé az ételt. Bár hallottam már bio vámpírokról...-gondolkozó tekintettel kinéz az ablakon.-akik csak állatvért isznak és több emberi ételt esznek. Álltalába minden vámpír eszik valamennyi emberi ételt. Napi egyszer vagy kétszer. Viszont egyik vámpír se tudja teljesen elfolytani az ösztöneit. Szeretném ha lenének szabályok az étkezésünkkel kapcsolatba.-nézrám nyomatékosan Sebastian.
-Ööö... Rendben!-motyogom meglepetten. Kicsit még új ez a vámpírosdi. A vérivás és a többi.
-Azt szeretném ha ugyan úgy étkeznénk mint a rendes emberek. Napi három alkalommal vagy minimum kétszer. Saya előre jelzem nem számít, hogy nem vagy éhes muszály ened! Az emberi ételektől a vámpírok szomlya csilapodik. Így elejinte csak heti egyszer vagy kétszer lesz szükségünk Lenalee vérére, de szeretném ha idővel csak havonta kéne megcsapolnunk Lenaleet. Ja és Saya szokj hozzá, hogy idővel nem fog érezni éheséget.
-Nem leszek éhes?-kérdezem csodálkozva.
-Igen.... Nem fogod kíváni az ételt csak a vért, de azért eszünk ételt, hogy elnyomjuk a szomjuságunkat szóval muszály enned rendszereséggel! Érted?-kérdezi tőlem Sebastian mintha hülyegyerek lennék.
-Értem...-mondom.
-Jól van.... Hát csak ennyit akartam.-Az egy szekrányhez sétál és kinyitja az ajtaját.-Sajnos csak férfi ruhák vannak a házba és ezekbe a szakadt ruhágba nem járkálhattok. Holnap majd elmegyek nektek venni valami ruhát, de aztán ti is kimehetek vásárolgatni... Addig is ez jó lesz pizsamának.-Sebastian felém dob egy lilás pólót ami jóval bővebb nálam leér majdnem a térdemig. Lenaleenak is egy ugyan olyat ad csak zöldbe.-Hát... a bugyi problémát nem tudom, hogy oldjuk meg...-mondja pirulva Sebastian.
-Jó ez így!-mondja hirtelen Lenalee és felránt a kanapéról.-Merre van a fürdőszoba?-kérdezi bizonytalanul. Ezután Sebastian mindent bemutat a házba. Még az alsó szinten található egy egész pofás kis konyha és egy fürdőszoba és külön egy wc. Fent az emeleten két nagy szoba van az egyik enyém és Lenaleeé a másik pedig értelem szerűen Sebastiané. Én zuhanyzok először. Elindulok a fürdőszoba felé. Bemegyek és becsukom magam mögött az ajtót. Leveszem szákadt és véres ruháimat. A melltartóm is tiszta vér. A kagylónál elkezdem a melltartómat és a bugyimat kimosni. Felnézek és a szemben lévő tükörben meglátom magamat. Gyűrött és gondterhelt arcomat. Tépett falevelekkel és hasonlókkal tele hajamat. Reménykedek, hogy ez csak egy állom és ez az egész mai nap meg se történt. Kicsavarom a kimosott ruháimat és a szenyes kosárra terítem száradni. Beállok a zuhany alá és magamra engedem a vizet. Szeretném ha ez a tiszta és üdítő víz nem csak a testemet mosná le hanem a lelkemet is. Mióta átváltoztam olyan rossznak és gonosznak érzem magamat. Könnyek csorognak végig az arcomon. Ezután nem igazán figyeltem mit csinálok csak egszer csak már fent találtam magam a szobánkban Lenalee pedig elindult utánam fürödni. 10 perc múlva ő is megérkezik.
-Felhoztam a bugyidat és a melltartódat Sebastian nehogy zavarba jöjön.-mondja mosolyogva.
-Köszi!-mosolygok rá vissza.
-Neked, hogy lehet ekkora melled?-kérdezi és az saját melléhez emeli a melltartómat és látszik, hogy jóval nagyobb.
-Nem tudom... Szerencsém volt mellosztásnál!-nevetem el magamat. Ekkor Lenalee a szeméhez emelte a melltartómat.
-Zzzz.... Légy vagyok!-mondja kuncogava. Elég gyerekesnek tartottam ezt az egészet, de valahogy ezután a nehéz nap után igazán jó egy kicsit egy ilyen hülyeségen nevetni. Viszont mindennél viccesebb mikor benyit Sebastian és elpirulva nézi ahogy Lenalee hülyéskedik. Aztán Lenalee mit sem sejteve leemeli a szeme elől a melltartómat és Sebastian pirult arcáűba néz. Egyszerűen kipukadt a nevetéstől.
-Bocsi!-csapja be hirtelen az ajtót Sebastian. Lenaleeval még sok ideig nevetünk ezen és hirtelen minden agodalmam és kétejem elszállt. Hamar elaludtam mivel nagyon kifáradtam a Senna elleni harcba.

Weblap készítés ingyen