8.fejezet

-Fussatok!-mondja nekünk félválról Sebastian Senna felé fordul. Senna villámsebesen leugrik az ablakból amiből még pár pillnanattal ezelőt kifele nézett.
-Ohh szóval menekültök! Szívesen elengednélek titeket, de abba mi a poén?-mosolyog gúnyosan. Lenalee megfogja a kezemet és elkezd ráncigálni.
-Gyere már Saya! Fuss!-mondja kétségbeesetten és én nem értek semmit.
-Miért?-kérdezem bambán és földbe gyökerezik a lábam. Nem igazán értem miért borzolódtak fel ennyire a kedéjek. Miért ilyen ideges Sebastian és az egyébként nyugodt Lenalee?
-Senna a leggyorsabb vámpír akit valaha ismertem! Már 10 évesen beállt bérgyilkosnak. Jah és, hogy mindent megemlítsek most a 16. szülinatján megölte a legnagyobb és legerősebb alvilági bérgyilkos szektának a vezetőjét ezálltal legalább 10 000 bérgyilkos vámpír áll a szolgálata alatt szerte a világon. Sokan őt tartják a világ legerősebb vámpírjának.-hadarja Lenalee és eszeveszetten ráncigál tovább.-Gyere már! Senna nem csipáz téged! Meg akar ölni és most oka is van rá!-mondja Lenalee könnyeivel küszködve.  Sajnos már késő! Elkezdünk szaladni, de Senna villámsebesen előttünk terem és egy gyenge legyintéssel arcon vágja Lenaleet aki ettől több métert szállt a levegőbe és még akkor se állt volna meg csak Sebastian elkapta.
-Na most, hogy már Lenalee minden konkrétumot elmondott róla remélem tisztába vagy vele, hogy nincs ellenem eséjed! Így is úgy is megölek szóval jobb ha nem is menekülsz!-mondja morbid mosollyal és felém lendül. Szinte követni se tudtam a mozdulatait. Csak egy nagy csapást éreztem a bal arcomon és éreztem, hogy repülök hátrafele. Csukott szemmel várom a becsapódást, de szerencsére nem csapódtam neki semminek. Sebastian átkarolt háturól és próbálta lefékezni az esésemet. Ahogy a lába és a föld surlódott nagy porfelhő keletkezik, de végül sikerül megállítania. Az arcom fáj még pár másodpercig, de meglepődötten veszem észre, hogy a nagy csapás okozta fájdalom kis idő múlva elapad. Szinte semmit se érzek. Keresem Lenaleet a tekintettemmel, de látom, hogy eszméletlenül fekszik a földön. Most kezdtem csak abban hinni, hogy én vámpír vagyok. Egy ekkora ütéstől annyira ki kellett volna készülnöm mint Lenalee, de még mindig talpon vagyok és jól érzem magam. Ekkor ilyedek meg csak igazán! Vajon Lenalee meghalt? Fel fog valaha is ébredni? Én nem tudom mit csinálok ha maradandó sérülései lesznek! Gondolkozásmenetemből újra Senna ébreszt fel. Már megint észrevétlenül mellém kerül és a mellettem lévő Sebastiant valószínűleg teljes erejéből megütötte mert az hatalmas sebességgel nekicsapódott egy fának, de a fa önmagában nem állította meg. A fa kettétőrt és Sebastian repült tovább. Nekiesett egy padnak ami felborult és el tört, de még mindig repült tovább. Végül nagy pufanással olyan 50 méterrel arébb belecsapódott a nagy kőkeritésbe ami a nagy erejű becsapódástól elrepedezik és a nagy kőkerités maradványai maga alá temeti Sebastiant.
-Na ez kész!-mondja morbit és mély hangon Senna és elkezd kuncogni. Ránézek és látom, hogy pupillája vérvörösen izzik és agyarai kilógnak szájából. Hirtelen felém fordul és száját kinyitja felső ajkát felhúza és szinte rám üvölt. De nem mégse! Ez egyálltalán nem emberi hang. Egy állatéhoz hasonló üvöltés. Mint egy oroszlán üvöltése. Kezével felém suhint, de én kitérek előle. Elszaladok melete olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudok. Csodálkozok, hogy ki tudtam kerülni az ütését, de hirtelen megint előttem terem.
-Ne reménykedj! Csak játszadozok veled! Eséjed sincs!-mondja Senna kuncogva és kivillantja nagy metszőfogait.-Izgalmasabb ha a préda küzd!-kiráz a hideg a szavai hallatán. Szokásos gyorsaságával jól gyomorszájon üt. Egy ideig levegőt se kapok csak érzem arcomon a szelet és látom a gyorsan elsuhanó tájat. Mikor végre egy kicsit elapadt a fájdalom akkor észreveszem, hogy Senna ott van mellettem csak én esek hátrafele az ütésétől ő pedig fut. Mikor látja, hogy ránézek hirtelen elém kerül és jobb lábával hatalmas erővel arcon rug. Ebben a pillanatban úgy érzem magam mint egy tehetetlen focilabda. Senna végülis tényleg ezt csinálta velem! A rugás után megint meletem szaladt és kaptam egy bal horgot amitől újra a másik irányba kezdtem el repülni. Majd újra és újra megrugott és megütött. Szabályosan paszolgatott engem. Már a fájdalomtól azt se tudom mennyi ideje csinálja ezt velem. Próbálok védekezni minden ütés ellen, de hiába. Olyan érzésem volt, hogy az előző utésnél mikor megrugott és próbáltam védekezni eltört a karom. Próbáltam lassitani az eséseimen is, de hiába csak a lábam is elkezdett fájni, valószínűleg az is eltört. Végül talán megunta a játékot vagy elfáradt ki tudja! Anyi biztos, hogy nekicsapódok a nagy vén kúria egyik falának. Ahogy földet érek próbálok felállni, de nem megy. Az egy lában ijesztően kicsavarodik és a combomból  egy faág áll ki.  A másik pedig minden bizonnyal eltört mert a sípcsontomnál valami szokatlanul kidudorodik és nyomja a bőrömet. Az arcomon lecsurgó vértől alig látok. A jobb kezem a csuklóm alatt egy kicsivel nagyon sajog. Oda nézek és olyan mintha két csuklóm lenne a jobb kezemen mert ott is mint a lábamon kidudorodik a csont. A bal kezemen a mutató és a kis ujjam ferdén áll.  A hasamon egy nagyobacska vágás éktelenkedik lehetséges, hogy akkor szedtem össze mikor neki csapódtam az egyik fának. Nagy fájdalmak gyötörnek és csak remélni tudom, hogy hamar vége lesz. Próbálom megkeresni Sennát, de annyira homályosan látok, hogy pár pillanatig több Sennát is láttam, de aztán kitisztul a látásom és rájövök, hogy azok csak fák. Furcsamód Senna eltünt. Nem keseredek el! Kihasználom az alkalmat és megint megpróbálok felállni. Hatalmas fájdalmak gyötörnek és visszahanyatlok a földre. Annyira szenvedek, hogy még fel is üvöltök fájdalmamba. A lábamból kiálló fadarabot nézegetem és hirtelen elhatározásból mindkét kezemet ráteszem a fadarabra.
-Ennél rosszabb már úgyse lehet!-gondolom magamban. Hirtelen mozdulattal kirántom a lábamból a fadarabot. Felordítok és a fájdalom még elviselhetetlenebb. Viszont ahogy nézem a lábamat egyre kevesebb vér szivárog ki a sebből és már nem is fáj annyira. A hasamon is kezd összehűzödni a seb. Fénysugár lobant fel bennem! Nem is sejtettem, hogy a vámpírok ilyen hamar regerenálódnak. Az a gondolat ötlött fel bennem, hogy ha a lábaimat is helyre tudnám rántani talán a csontok és hamarabb összefornának. Talán azonnal! Ráállok arra a lábamra amiből épp az előbb húztam ki a fadarabot és a lábam visszapattan a helyére. Szörnyen fájdalmas! Újra halálsikojt hallatok. Megint pihenek pár másodpercet és kicsit megmozgatom a bokámat. Semmi baj! Tetszik ez a gyors regenerálódás. Igaz, hogy fájdalmas a helyére rakni a csontokat, de csak pár pillanatig tart a fájdalom. Hirtelen újra reménykedni kezdtem abba, hogy túlélem. Ekkor észerevettem, hogy valaki áll mellettem. Oldalra fordultam és megláttam Sennát.
-Milyen érdekes! Jó hamar begyógyulsz! Ez még a vámpíroknál is gyors. Viszont harcolni egyálltalán nem tudsz. Úgy terveztem, hogy játszadozok veled és egy kicsit szenvedtetlek, de uncsi, hogy feszt meggyógyulsz! Így hát most ölek meg!-mondja Senna és mosoly jelenik meg az arcán. A jobb keze körül egy fényburok keletkezik és mikor eloszlik egy rövidebb kard van a kezébe.
-Ezt hívják materializálásnak!-mondja ahogy meglátja döbbent arcomat.-Erre csak páran képesek a vámpírok közül! De mostmár elég a csevegésből!-mondja majd felém emeli a rövid kardot suhintásra készen.

Weboldal készítés ingyen