7.fejezet

Layla nagyon felkapta a vizet mert teljes erejéből megüti Misát.
-Fogd be a szádat! Ő az én lányom és nincs és nem is lesz jogod őt kidobni innen! Ő az örökös és te csak egy mellék ágról született kis pondró úgyhogy jobb ha befogod még mielőtt kitagadnálak a családomból! -ordít mérgesen Misára.
-Gyerekek kész a vacsora! -mondja egy halk férfi hang a hátunk mögött. Összerezzentem, de Lenaleen nem látszott meglepettség. Hátrafordultam és mögöttünk állt Hanabusa Tao.
-Rendben! -mondja Lenalee és megfogja a kezem, hogy vissza vezessen a sötét folyósón. Még fel sem dolgoztam a történteket már vissza is értünk a szobába. Suttogva elkezdjük tárgyalni a dolgokat.
-Meg akarnak ölni?-kérdezem elszorult torokkal.
-Nem tudom….-gondolkozik el Lenalee- Erről még nekem se mondtak semmit.-Majdnem elsírtam magam erre megszólal Lenalee.
-Nyugi! Egy vámpír nagyon erős! Nem ölhetnek meg olyan könnyen!-mondja nyugtatóan.
-Még akkor se ha egy másik vámpír az ellenfelem? -kérdezzem kétségbeesetten. Lenalee csak hallgatott semmit sem mondott. Már szinte elkezdtem hangosan bömbölni mikor valaki kopogtatott az ajtón.
-Szabad! –mondja Lenalee. Az ajtó lassan kinyílik és egy nem épp hétköznapi személyiség lép be rajta. Haja kissé hosszúra van hagyva és szép gesztenyebarna. Szeme mélykék. Szélesen mosolyog mikor belép a szobába.
-Sziasztok! Mondták, hogy van egy vendégünk.-kacsint rám az idegen fiú. Lenalee hirtelen feláll és átöleli a fiút.
-Mi a baj ennyire hiányoztam? –mosolyog és néz kérdőn Lenaleera. Most ahogy jobban végig mértem a fiú olyan velünk egyidős vagy talán pár évvel öregebb lehet. Fekete pólót és fekete farmert visel. Egy fél fejjel is magasabb Lenaleenál szóval hozzám képest óriás. Lehet, hogy akár egy fej különbség is van köztünk. Lenalee gyorsan elhadart neki mindent. Azt, hogy összecseréltek minket a szülőszobán és, hogy igazából én vagyok a vámpír és nem ő.
-Ez azt jelenti, hogy Saya a mennyasszonyom és nem te? –néz komoran. Lenalee csak bólint. Sebastian átkarolta Lenaleet és megcsókolta.
-Véleményem szerint apám vagy inkább a volt apám vacsora után akarja kitörölni az emlékezetem. Úgyhogy most kéne megszöknünk!-mondja Lenalee a csók után. Már mászunk ki az ablakon és ekkor valaki benyit.
Ti meg mit csináltok? –kérdezi Layla. Lenalee kapcsolt először és ő szólal meg mint mindig.
-Anya tudod, hogy se engem se pedig Sayat nem nézik jó szemmel ebben a házban. Mindenkinek jobb úgy ha elmegyünk! –mondja Lenalee komoran.
-De….D-De…-Laylanak elkezdtek potyogni a könnyei. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy olyan komornak és érzéketlenek tűnő nőt mint Laylat egyszer sírni látom, de úgy tűnt Lenalee számított rá. Odasétált Laylahoz és gyengéden átölelte.
-Gyertek ide ti is! –mondja felém és Sebastian felé intve. Mi is odamegyünk és egy csapatos ölelés után búcsút intünk.
-Vigyázatok nagyon magatokra! –mondja halkan mi bólintunk aztán kihátrál a szobából és csendesen behúzza az ajtót. Ezután mindhárman kimásztunk az ablakion és olyan csendesen ahogy csak tudtunk lesétáltunk az ablak melletti lépcsőn. Ahogy leértünk az egyik ablakból kiszólt valaki.
-Ti meg hová mentek? –ordítja valaki és az a valaki nem volt más mint Senna. Az a Senna aki utálattal nézett rám mikor megérkeztem. Úgy érezem már soha nem hadjuk el ezt a ronda kúriát!

Weboldal készítés ingyen