6.fejezet

-Akkor most,hogyan tovább?-kérdezem miután letettük az esküt.
-Hát talán hallgasuk ki Anyám és Misa beszélgetését! Vagyis a te Anyád és Misa beszélgetését!-mondja Lenalee.
-Figyi egyezünk meg abban, hogy a Tao család a te családod a Yagami család pedig az én családom! Viselkedjünk úgymint régen!-mondom neki kedvesen.
-Rendben!-mondja hálásan.
-Azt viszon nem értem, hogy hogy akarod kihallgatni Anyukádat és Misát? Épp vacsorát csinálnak nem?-kérdezem értetlenül.
-Dehogy is!-úgy néz rám Lenalee mint egy idiótára.-120 szobalányunk meg 30 szakácsunk van és ők főznek?! Anyám soha nem tudott hazudni!-mondja nagy hévvel.
-Ja tényleg!-mondom és nagyon hülyén éreztem magam.
-Akkor jössz vagy maradsz?-kérdezi Lenalee az ajtóból.
-Megyek!-pattanok fel gyorsan az ágyról.
-Kövess!-mondja Lenalee és elindul. A folyosón amin haladtunk összetalálkoztunk szobalányokkal, de Lenalee tudomást se vett róluk. Csak elhaladtunk egymás mellett és se a szobalányok se Lenalee nem néztek egymásra. Csak haladtunk előre a sötét folyosón. A folyosóról ajtók sorra nyiltak, de szinte mindegyik szobába be volt húzva a sötételő így semmi fény nem szívároghatott be a sötét házba. A folyosón is pislákoló lámpák világítottak meg mindent. Azt hittem ennek a hosszú folyosónak és ilyesztően homájos folyosónak soha nem lesz végem ezért megnyugvással nyugtáztam mikor egy nagy két szárnyas ajtóhoz értünk. Lenalee megfogta a kezem és a mutató ujját a szájához emelte jelezve, hogy maradja csendbe. Lassan résnyire kinyitotta az ajtót és bekukucskált. Én még a lélegzetemet is visszafolytottam nehogy lebukjunk, ráadásul annyira dobogott a szívem, hogy meg voltam róla győződve, hogymindenki hallja. Lenalee beljebb ment a szobába és a kezemet fogva engem is bevezet. Az ajtót hallkan behúza és én csak ekkor nézek körül. A szobának elborzasztó látvány volt. Csak egy gyertya pislákolt az egész sütét helyiségben és ettől még kisértetiesebb hangulata lett az egésznek. Közvetlenül velem szemben egy plafonig érő szekrényállt telis tele palackokkal amelyekben piros folyadék csillámlott. Elborzadva nézem a polcot és odasuttogom Lenaleenak:
-Ez az amire gondolok?-kérdezem elborzadva. Lenalee bólint ésmég egyszer a mutató ujját a szájához emeli, hogy jeleze ne beszéljek. A kezemet még mindig fogva elkezd vezetni egy másik ajtó fele. Kinyitja és egy hosszú folyosóra vezet amelyéknek a közepe felé az egyik szobájának résnyire nyitva van az ajtaja és fény és veszekedés zaja szürődik ki.
-Mondtam, hogy ne mondj semmit annak a gyereknek!-hallom Layla ideges hangját. Lenalee halk léptekkel közelebb oson az ajtóhoz és magával húz engem is.
-Meg kell tudnia az igazat!-hallom most Misa goromba hangját.
-Van még ideje! El akarod kergetni?!-kérdezi ingerülten Layla.
-És ha igen? Nincs szükségünk egy olyan koloncra mint Saya! Ezt így gondolja a család összes tagja! Talán neked valami ellenvetésed van?-kérdezi ingerülten és meglepett hogy a kedves Misa így is tud beszélni. Egy kis ideig csend borult a szobára aztán egy halk hang szólalt meg vélenényem szerint Layla:
-De.... Ő mégis csak a gyerekem!-mondja alig hallhatóan.
-Nem! Ő csak egy kolonc! A jóslat nem igér semmi jót! Ezzel te is tisztába vagy! A szülőszoba se véletlenül gyuladt ki! Hagyd azt a lányt had öljék meg ott ahol van és ne hozz vele problémát a klán fejéra!-mondja Misa és már olyan közel kerültünk a szoba ajtajához, hogy megláttam Misa morbit arckifejezését és megilyedtem! Hogy értette azt, hogy had öljék meg ott ahol van? Meg akarnak ölni?!

Weboldal készítés ingyen